Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Természetesen a dalt nem énekeltem el a doktor úrnak, holott soha senkinél nem lett volna indokoltabb. Hiszen, Zámolyi doktor, alighogy „summa cum laude” elvégezte az orvosi kart, hamarosan kardiológiával kezdett foglalkozni.

Emlékszem, hogy 1978-ban egy egész ország aggódott érte. Futás közben megcsípte egy kullancs, ráadásul abból a fajtából, amit a legjobb indulattal sem lehet barátságosnak titulálni. Sikereit, világbajnokságát nem tudta elvenni tőle az alattomos kis állat, de a ráváró jövendő karrierjét igen.

A szőke hajú szép énekesnőt nem kell bemutatni. A közönség a mai napig hívja, szereti és tapsol neki. Pedig nem csinál titkot a korából, azt terjeszti, hogy 56 éves. Inkább elhiszem neki, minthogy vitatkozzak. Egy biztos, hogy bomba jó nő, aki nagyon is odafigyel magára.

A Kossuth Könyvkiadó elnök-vezérigazgatója szinte halmozza a titulusokat. Elnöke a XXI. Század Társaságnak, amely 90-100 egyetemi tanárt, akadémikust foglal magába. Olyan tagjai vannak, mint Ágh Attila, vagy Petrovics Emil. Ők alapították a Hazám díjat.

Nem tudom hogyan lehetséges a fenti óhaj, de ha komolyan gondolnám, biztosan eljutnék hozzá. A kérdés az, hogy jutottam erre az elhatározásra?Nagyon megfogott, hogy amikor azt kérdeztem tőle, mit csinál, amikor nem gyógyít ezt a választ adta: - Szeretnék rendelkezni a gyógyítás képességével Orvosként „csak” kezelni tudom a betegeket. A természet az, ami gyógyít.

Amikor azt kérdezem Pálos Zsuzsa színésznőtől, hogyan került a KorKontroll társaságba, úgy néz rám, mintha űrbeli útját firtatnám. A szeméből az tükröződik, hogy a világ legtermészetesebb dolgát, miért kéne megmagyaráznia? Aztán mégis szolgál némi magyarázattal.

Szalay Kriszta színésznőt nem lehet éjjel nappal a tévékben látni, a bulvárlapok, sincsenek tele vele. Lehet, hogy utcán simán elmennek mellette. Semmilyen botrányt nem kavart maga körül, mégis az igazi színházat kedvelők rajonganak érte. Nem tudom, hogy fontos-e, hogy mikor született?

A SpringMed Kiadó vezetőjét kutyasétáltatás közben tudtam szóra bírni. Így aztán mindhárman boldogok voltunk. Klára, hogy a spánieljével lehet, a kutya, mert futkározhat, én meg, hogy beszélhetünk. Megjegyzem a legtöbb szó erről a gyönyörű (volt) árva kutyáról esett, akit úgy emelt ki egy menhelyről. Pontosabban a kutya szemelte ki őt, mert mikor meglátta jövendő gazdáját felcsimpaszkodott a kerítésre és könyörgően nézett Klárira.