Aki mindent tud a futásról
máj
15
2007
Monspart Sarolta
Emlékszem, hogy 1978-ban egy egész ország aggódott érte. Futás közben megcsípte egy kullancs, ráadásul abból a fajtából, amit a legjobb indulattal sem lehet barátságosnak titulálni. Sikereit, világbajnokságát nem tudta elvenni tőle az alattomos kis állat, de a ráváró jövendő karrierjét igen. Sarolta korábban elvégzett vagy három egyetemet, benne van legalább két tucat szervezetben, beszél három idegen nyelvet, kapott 16 kitüntetést, publikált könyvtől kezdve naplóig sok mindent, szóval életét azóta is a futás határozza meg.
- Nem kellemetlen, ha a régi sebekről kérdem?
- Egyáltalán nem. Ebbe a fertőzésbe egyrészt bele is lehetett volna halni. Másrészt, agyvelőgyulladást is okozhatott volna, olyant, melytől „elbutul” az ember. Nekem a gerincemben haltak meg az idegek, azok, amelyek a jobb lábnak adják a parancsot a járásra. Gyakorlatilag most is sánta vagyok. Pedig átvették a szomszédos idegek a szerepet, de nem tökéletesen. Tíz évembe került, míg elfogadtam, hogy egy volt világbajnoknak sántán is le lehet jönnie a lépcsőn.
- Ha jól számolom 63 éves. Jelenleg is dolgozik?
- Stimmel. Abszolút dolgozom, én vagyok az Országos Egészségfejlesztési Intézetben az Életmód Osztály vezetője.
- Találkozik közvetlenül is beteggel?
- Nem. Mi, a programokat az egészség oldaláról közelítjük meg, tessék szíveskedni kevesebbet enni, többet mozogni. Tulajdonképpen ugyanazt mondjuk, mint az orvosok. Programjainkkal egyrészt a nőkhöz, másrészt a nyugdíjasokhoz, harmadrészt az ifjúsághoz szólunk. Az idén másodszor indítunk versenyt a „Közösen- könnyebben” életmódváltó verseny keretében. Ezek munkahelyi csapatversenyek és elég nagy sikere volt az elmúlt évben, mert 120 csapatban, majdnem 1000 ember versengett országszerte. Öt-tíz fős csapatok álltak össze és közösen küzdöttek azért, hogy csökkenjen a túlsúlyuk és edzettebbekké váljanak.
- Bocs. De első hallásra olyan, mint a Nagy Fogyás a tévében.
- Szerintem ami ott megy, az szakmailag nem tökéletes, edzetlen és elhízott emberekkel autót húzatni!? Maradjunk annyiban, hogy ott a nézők egy nagy show-műsort láthatnak. Ezen kívül még több fórumon hirdetjük a szabadlevegős testmozgás fontosságát. A fővárosi nyugdíjasokkal minden második kedden a Margitszigeten találkozunk a „Tízezer lépés2 program keretében. Ilyenkor több százan is összegyűlhetnek, eljönnek hóban-fagyban, vagy 30 fokos melegben. Mert a közösségi hovatartozás számukra nagyon fontos. Álló gimnasztikával kezdünk, majd különféle csoportokban szétszéledve elindulunk. Jó „reklám”, hogy ott van köztük egy sánta öregasszony, (én), aki velük együtt veszi a kanyarokat! Ilyenkor a sziget megkerülése a legnagyobb táv, az 5 kilométer, de van, akinek elegendő a Margitsziget fele. A nyugdíjasokat egyébként is könnyű megszólítani, mert úgy érzik már sehol nem kellenek. Nem véletlen, hogy nincs egy fehérhajú műsorvezető egyetlen tévében sem, pedig 3 millió emberről van szó, akikhez nagyon is érdemes lenne szólni. Hatvan felett, mi is vásárlók vagyunk!
- A Korkontrollhoz milyen úton-módon jutott el?
- Engem gyakran hívnak, ahol a testmozgás öröméről van szó! Hívott B. Király Györgyi, hogy menjek el a Pallas páholyba, a „Járj, az életedért” program keretében.
- Végezetül egy nagyon privát kérdés. Család?
- Amikor a „baleset” ért, 34 éves voltam és egy sikerorientált életet éltem. Arra készültem, hogy ez az idők végezetéig tart, nem lesz család, nem lesz gyerek. A jóisten úgy akarta, hogy a betegségből felépülve 1981-ben - orvosi bíztatásra is- mégis megszületett Botond. Aki ma már felnőtt.
- Akkor édes hármasban, férjével Feledy Péterrel teljes a család.
- Nem hárman, négyen vagyunk! Van egy kutyánk Dorka, aki ahogy elindulok edzeni, jön velem, és így nem vagyok egyedül.
Bozsán Eta
