Arctornára jár, és drámaíróvá vált
márc
10
2007
Szalay Kriszta
Szalay Kriszta színésznőt nem lehet éjjel nappal a tévékben látni, a bulvárlapok, sincsenek tele vele. Lehet, hogy utcán simán elmennek mellette. Semmilyen botrányt nem kavart maga körül, mégis az igazi színházat kedvelők rajonganak érte. Nem tudom, hogy fontos-e, hogy mikor született? Jó, ideírom 1963-ban. Nem tudom, hogy mostani életéhez mennyire kötődik, hogy a Nyíregyházi Móricz Zsigmond, valamint a Vígszínház, melyeknek tagja volt. Én csak azt tudom, hogy ha lenne elég kalapom, azt mind levenném előtte. Lelkesedésem nem indokolatlan, mint az alábbiakban kiderül majd.
- Szia Kriszta! Mivel foglalkozol éppen?
- Négyfelé koncentrálok, ez egy ilyen időszaka az életemnek. De, konkrétan most az angol középfokú vizsgámra készülök.
- Remek. Mondd a többit.
- Most úgy alakult, hogy az „És a nyolcadik napon” című darabomból, mely már két és fél éve megy a Thália Színházban, esetleg film készül. Ezt szervezgetem nagy gőzzel.
- Elmondanád a cím-választás eredetét?
- A Down-szindrómás szülők között jár egy mondás, mely szerint Isten 6 nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon megpihent és a nyolcadik napon megteremtette a Down-szindrómásokat, hogy szeretetet hozzanak a Földre.
- Gyönyörű. Meg lehet találni azt a pillanatot, hogy mikor váltál íróvá?
- Elkeseredett állapotomban jött az ötlet, azt hittem nekem már semmihez nincs erőm. Három gyerek, három generáció, körülnéztem a világban és magamban és leültem írni.
- Volt alapod hozzá. A most 14 éves Lili betegen született.
- Így van. Kaptunk egy diagnózist, hogy értelmi fogyatékos lesz. Azt a küzdelmet, azt a tapasztalást szerettem volna elmondani a világnak, ahogy én ezt megéltem, ahogy én ezt látom. Egyszer csak rájöttem, hogy a színházat ismerem, tehát nem könyvet, hanem darabot kell írni.
- És mi van vele most?
- Teljes értékű emberke.
- Mesélj a többi gyerekedről is.
- Kriszta 18,
- Mondtad, hogy esetleg film is lesz belőle. Hol tartasz?
- Most az MTV-vel folytatok tárgyalásokat, tőlük várom a boldogító igent. Ha kimondják, akkor közösen tudunk pályázni. Közben írtam tavaly ősszel egy másik színdarabot is, pont, amikor a zavargások voltak. A címe: Gramp. Egy iskolában játszódik, erre is most indulok színházakba, és keresem, ki fog össze velem.
- Még térjünk vissza a már menő darabodra. Úgy tudom, találtál egy kisfiút.
- Igen Kiss Botondot, aki Dawn-kóros.
- Sírva mennek ki a nézők?
- Nem az a lényeg, hogy sírva mennek ki, igen olyan is van, hanem az hogy közben nevetnek is.
- Meg sem merem kérdezni, hogy van-e valami hobbid. Ennyi teendő között lehetetlen.
- Amennyiben az, hogy a testemet karbantartom, akkor van. Futok, tornázom. Ezek közben jönnek a legfantasztikusabb gondolataim. Sőt, még arctornára is járok. Azért jó, mert beizmosítja az arcot és nem lesz olyan beesett.
- Hogy kapcsolódtál be a Korkontroll programba?
- Időnként elmegyek a programjaikra, általában énekelek. Legutóbb például egy beszélgetésben vettem részt. A legemlékezetesebb talán az az este volt, amikor Békés Itala volt pódiumon. Friss, üde, energikus és szép gondolatai vannak. Ha valaki képes pozitívan gondolkozni, csak az segítheti hozzá, hogy megmaradjon ezen a világon.
