Hírlevél 2010. október 10.
Részletekért kattintson a címre, vagy keresse fel a www.korkontrolltarsasag.hu oldalt.
Ne hagyd, hogy fájjon!
2010. október 29., péntek
A Kor Kontroll Társaság és a Magyarországi Fájdalom Társaság nyílt napja
Helyszín: Eötvös Kulturális Színtér /Budapest Eötvös u.10/
Időpont: 2010. október 29.
A rendezvényre a belépés ingyenes!
„A boldogság csak álom, a fájdalom valóság.” /Voltaire /
Ugye önnek is fájt már a feje, vagy a foga? A fájdalom olyan érzés, amivel a hétköznapi életben nap, mint nap találkozunk. Bár csábítónak tűnik a fájdalommentes élet, tudnunk kell, hogy fájdalomérzet nélkül állandó életveszélyben lennénk. (Nem húznánk el a kezünket a tűz elől, nem védekeznénk a sérülések ellen stb.) Vannak persze olyan betegségek, amikor a fájdalomérzet nem alakul ki. A római történelemből ismert Mucius Scaevola, aki az etruszk király helyett tévedésből az írnokát gyilkolta meg, majd a maga büntetéseként - és az etruszkok megfélemlítése érdekében - jobb karját a tűzbe tartotta. Így lett a neve Scaevola, ami annyit tesz, hogy a "balkezes" hiszen a jobbat megégette. Olyan betegségben szenvedhetett, ami a fájdalominger vezetését a gerincvelőben megakadályozta, tehát nem volt fájdalomérzete. A fájdalom csillapítására való törekvés valószínűleg egyidős az emberiséggel. Fájdalomcsillapításra utaló első írásos adat időszámításunk előtt 2250-ből származik. Évezredek óta ismert az ópium fájdalomcsillapító hatása, Théba az ópiumkereskedelem központja volt Krisztus születése előtt 2000 évvel. Krisztusnak a keresztfán a római katona ópiummal és ecettel átitatott szivacsot nyújtott fel, hogy szenvedéseit mérsékelje. A fájdalomcsillapítás minden orvos alapvető és egyik legfontosabb tevékenysége és egyben kötelessége. A fájdalom amellett, hogy szenvedést okoz, megnehezíti a hétköznapi életvitelt, elvonja az ember figyelmét munkájáról, akadályozza a pihenést, az alvást, fokozza a gépkocsivezetés kockázatát. A tartósan fennálló nagy fájdalom mindezek mellett jelentősen ronthatja az emberi kapcsolatokat, elszigetelté teszi a beteget, megváltoztathatja viselkedését. A fájdalmat tehát csillapítani kell. Sajnos igen sokan szenvednek tartós , krónikus fájdalmaktól. Ezek csillapítása az elmúlt évtizedekben külön tudománnyá vált. A leggyakrabban a mozgásszervi megbetegedések és daganatos megbetegedések okozzák. A krónikus fájdalom egyik formája az ún. neuropátiás fájdalom, amelynek felismerése diabéteszeseknél nemcsak a speciális fájdalomcsillapítás miatt fontos, hanem a diabéteszes neuropátiából kialakuló diabéteszes láb miatt is, ami súlyos esetben amputációhoz is vezethet A krónikus fájdalomtól szenvedő betegek komplex kezelése optimálisan az úgynevezett fájdalom ambulanciákon (esetleg fájdalom klinikákon) történhet, ahol több szakma képviselői (aneszteziológus, neurológus, radiológus, reumatológus, pszichológus stb.) dolgoznak. Nyílt napunkon a különböző fájdalomcsillapítási módszereket is bemutatjuk.
Vár a fájdalom klinika
2010. október 10., vasárnap
A világon az első fájdalomklinikát 1961-ben a washingtoni egyetemen, majd néhány év múlva Európában: Liverpoolban alapították, aneszteziológusok, onkológusok, neurológusok. Mi egy hazai fájdalom specialistát mutatunk most be Önöknek, betegeivel együtt. Olyat, aki szerint nem kell a beteg érszűkületes lábát amputálni, hiszen egyéb módszerek is léteznek.
Dr. Embey- Isztin Dezső, a fájdalom nap egyik vendége csak tudja, hiszen 4 ezer ilyen beavatkozást végzett. Számtalan olyan telefonhívást kapott, hogy holnap levágják a mamám lábát, mit tegyek? Ilyenkor az a válasza, hogy egy napot még várhat a műtét, keressenek fel. 80 éves amputációra ítélt hölgy betege is volt, aki ma is a saját lábán jár. Történetei valóságos orvos krimik. Egyik fiatal nőbetegének többéves kálváriát kellett végigjárnia, míg végre eljutott az Országos Onkológiai Intézet Fájdalom-ambulanciájára. A betegek, de sajnos az orvosok sem tudnak arról, hogy Embey doktor létezik, hogy módszere bevált. Nem kap elég publicitást? Nem függenek plakátok az orvosi rendelőben, hogy tessék őt felkeresni? Azt kell mondanom: nem. Így aztán Mariann 3 éves kínlódás után találta meg a fájdalomspecialistát. Akkor tett egy rossz mozdulatot , hallott egy reccsenést a combhajlatában, az elváltozást a röntgen nem mutatta ki. Sem ultrahangra, sem CT-re nem küldték, sőt, sajnos alapos diagnózis nélkül kezdték el kezelni. Ez idő alatt volt, hogy felkelni sem tudott, volt, hogy járókerettel járt. Végrehajtottak rajta több műtétet, de nem hogy javult: egyre rosszabb lett az állapota. Sőt a rengeteg szteorid injekciótól elhalt a combfeje. Embertelen fájdalmakat élt át az elmúlt években. Aztán a jóisten egy háziorvos képében mégis csak szólt hozzá: „Menjen el Embey doktorhoz!” Azóta hozzájár és szépen javul az állapota. A csinos fiatalasszony aki már csillagokat látott, és a gyermekeit sem tudta ellátni, most mosolyog. Igaz még sántikálva, de már kínok nélkül jár, és reménykedik.. Teheti, hiszen Embey doktor arra tette fel az életét, hogy a beteg ne ordítson a fájdalomtól Ahogyan alig fél esztendeje egy televíziós műsor felvételén a Pallas Páholyban meséli: 1988-ban találkozott először Strassburgban azzal a megoldással, melyet idehaza is meghonosított. Olyan centrumot vezet 21 esztendeje, ahol eddig 4000 lábat mentett meg az amputálástól. El is nevezték „végtagmentő orvosnak”. Hogy mit csinál? A gerincoszlop mellett fut egy ideg, mely az elzáródott érszakaszhoz vezet, nos ezt az idegpályát iktatja ki. Beleszúr egy hosszú tűvel a páciens gerincébe, és a beteg elhalt lila, érszűkületes lába egyszer csak elkezd világosodni, rózsaszínné válik, és még a laikus számára is látszik, ahogyan megindul a vérkeringés. Azt mondja: számos fölösleges amputációt és egyéb műtétet hajtanak ma végre a sebészek.Kopnak az izületeink
2010. október 10., vasárnap
Dr. Ortutay Judit az októberi Fájdalom nap egyik vendége, az Országos Reumatológiai- és Fizioterápiás Intézet reumatológusa, pontosabban osztályvezető főorvosa. Még a diplomaosztás előtt beleszeretett a reumatológiába. Beteg sajnos bőven van elég, hiszen a kopásos elváltozások hazánkban – kb. 1 millió embert érintenek.
- Mindenkinek volt gyerekkora. A tiéd milyen volt?
- Szép gyermekkorom volt, szerető szülőkkel.
- Később miért döntöttél a reumatológia mellett?
- Egy fiatalkori sportsérülés kapcsán én is megtapasztaltam, hogy milyen ízületi fájdalommal élni, az egyetemen a különböző szakterületekkel megismerkedve pedig azt gondoltam, hogy ez talán egy békésebb szakma, jobban összeegyeztethető a családi élettel. Amikor ötödéves koromban elkezdtem bejárni az ORFI-ba Bozsóky Sándor professzor nagyvizitjeire, akkor pillanatok alatt beleszerettem a reumatológiába. Igaz, hogy szabadidőben sem akkor, sem most nem bővelkedem, de a szakma szépsége ezt nagyban kompenzálja.
- Volt időd férjhez menni? És szülni?
- Férjem radiológus, 2 fiút neveltünk fel.
- Hogy egyezteted össze az asszonyi és az orvosi szerepet? Vannak trükkjeid?
- Egyrészt, ha a másik fél is orvos, könnyebben megérti az időbeosztásbeli nehézségeket. Másrészt ésszerű kompromisszumokat kell kötni, és súlyozni a tennivalókat, mindig az aktuális legfontosabbra koncentrálva.
- Általános butaság, amit kérdek: van előrehaladás az ízületi-reumás betegek gyógyításában? 100-ból hányan lesznek tünetmentesek?
Ötéves a Kor Kontroll Társaság
2010. szeptember 20., hétfő
Mozogj és számolj! Erre a szlogenre érkeztek a Gyomaendrőd környéki falvak lakói szeptember 18-án. A belépőket Krasznai Éva újságíró fogadta, egyik kezében almával, / a helybéli biogazda jóvoltából/ a másikban csokival a Mars ajándékaképpen. Almát ehet a diabéteszes, csokit nem, azt tessék hazavinni a gyerekeknek! - hangzott az instrukció. A szokásos köszöntők- Ungvölgyi János Templárius Alapítvány, B.Király Györgyi Kor Kontroll, Dr. Winkler Gábor Magyar Diabétes Társaság- sorából kiemeljük Várfi András polgármesterét, ő ugyanis a résztvevők előtt adta át a szolgálati lakás kulcsát a település fiatal háziorvosának. Aztán Bulla Bianka a rendezvény háziasszonya egy édesburgonyát emelt a magasba, és azt kérdezte: vajon mihez hasonlít. Az V.Gyomaendrődi Kor Kontroll Nap résztvevői kicsit bizonytalankodtak, majd megszületett a válasz: hasnyálmirigyhez. Kiderült, hogy az édesburgonya a cukorbetegek egyik legjobb barátja lehet, hiszen kíméli a hasnyálmirigyet, a benne lévő édeskés ízű, inulin nevezetű poliszacharid (összetett szénhidrát) feldolgozásához ugyanis nincs szükség inzulinra. Arra a vegyületre, amely a hasnyálmirigy sejtjeiben termelődik, s amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a cukor a vérből a sejtekbe juthasson. Nem véletlen a téma választás, hiszen a nap témája a diabétesz, , azon belül is a sokkal gyakoribb kettes típusú diabétesz volt. A résztvevők kaphattak praktikus táplálkozási tanácsokat, de ötleteket is arra, hogyan mozogjanak. Hiszen köztudott, hogy életmódváltással nemcsak a 2. típusú diabétesz, de a szív-és érrendszeri betegségek kialakulása is megelőzhető. Nem véletlen a szlogen: „ Mozogj és számolj! „ Számold például a glikémiás indexet!
Ez egy olyan szám, ami megmutatja, hogy milyen gyorsan/lassan / szívódik fel az adott ételben lévő szénhidrát, milyen mértékben emeli meg a vércukorszintet. A cukorbetegeknek az alacsony glikémiás indexű ételeket ajánlott előnyben részesíteni.
