2010. június 01., kedd

Drága professzor úr, drága János!

Te már egy felhő szélén üldögélsz, onnan lógatod a lábad, és jellegzetes mosolyoddal szeretettel nézel ránk, akik még itt lent csetlünk-botlunk. Hát elmentél. Váratlanul, minden előjel nélkül, ahogyan mondani szokták, tragikus hirtelenséggel. Honnan is gondolhattuk volna? .Hiszen 78 évesen is folyton rohantál. Hol külföldi konferenciákra, hol hazaiakra, hol az általad szervezett bükfürdői Életöröm és Életmód konferenciákra- ahová mindig sikerült megnyerned az orvos szakma krémjét- betegeidnek se szeri se száma- utolsó percedig rendeltél.. Felsorolni is hosszú mi mindent csináltál. Te a Semmelweis Egyetem emeritus professzora, a májbetegségek specialistája két évig voltál elnöke a Magyar Gasztroenterológiai Társaságnak, aztán a MOTESZ- nek, aztán az Európai Májkutató Társaságnak, és mert ez még mindig nem volt elég neked: megalapítottad a Magyar Életbiztosítási Orvostani Társaságot , a Magyar Szabadgyök Kutató Társaságot és a Magyar Májkutatási Társaságot.

Ja, és Te vagy – kezed nyomát őrzi még a papír, hogyan is írhatnék múlt időt- - az Orvosi Hetilap főszerkesztője. Valószínűleg kétszer, de lehet, hogy háromszor, négyszer álltál sorba, amikor a Teremtő - vagy ahogy az ősi magyar hitvilág nevezte- az „öregisten” az energiát osztogatta. Energikus, nyitott, segítőkész Ez vagy Te. Nem tudom azt írni, hogy voltál. És nehogy elfelejtsem, mindig mosolygós. Pontosan tudtad, hogy amikor mosolyogsz, az egész világ sokkal jobb hely, mint egyébként. Nem ismertél lehetetlent, nem erőszakkal, hanem szelídséged mögött hatalmas tudással felvértezve oldottad meg a gondokat.

Jó volt veled professzor úr. Soha nem felejtem el első találkozásunkat. Egy éjszakai élő műsorban ültél velem a Kossuth Rádióban, és amikor 11 körül véget ért, nem ültél be a saját közelebb parkoló autódba, hanem először engem kísértél a sajátomhoz. Kezet csókoltál, kinyitottad az ajtót, és utána köszöntél el. Nemcsak a műveltségeddel, hanem azzal a nőnek szóló udvariassággal is lenyűgöztél, ami ma már egyre kevésbé tartozik hozzá a férfi szerephez. Aztán sokat dolgoztunk együtt, és persze akkor sem mondtál nemet, amikor arra kértelek, hogy légy a Kor Kontroll Társaság Alapító tagja. A Duna Palotában ott sürögtél – forogtál és még a résztvevőket is megfricskáztad, hiszen az alkoholizmus elleni rendezvényünkre meghívtad az egyik bor lovagrend tagját, aki saját borát kóstoltatta. Merthogy elkötelezettem hirdetted a mérsékelt borfogyasztás jótékony hatását. Sőt! Nem volt elég a vonzalom, Sümegen megalapítottad Pannon Császári és Királyi Borlovagrend néven, a saját borlovagrendedet. Szeremley Huba barátoddal egy badacsonyi XVI. századi kolostorban akartátok életre kelteni a borterápiás intézetet, azaz megnyitni a Fehér Kolostor kapuit. Vallottad , hogy minden ami az embernek örömet jelent növeli az örömhormonok szintjét. Ez pedig védőhatást fejt ki a betegségekkel szemben. Tudományosan megalapozott boldog életet éltél. Telve a hivatás szeretetével és a szép emberi kapcsolatokkal. Amikor felkértél, hogy lapodban készítsek interjút a szakma nagyjaival, azt javasoltam, kezdjük a főszerkesztővel. 74 éves voltál. Már akkor látszott rajtad, hogy megfejtetted e a hosszú élet titkát. Nem utasítottad vissza minősítésemet. Úgy reagáltál, hogy a győri bencés gimnáziumból hoztad magaddal a hazaszeretet, a szülőföld, a munka és az alkotás örömének megbecsülését, és azt az optimizmust, amit Madách idézetével támasztottál alá: „ ember küzdj és bízva bízzál! „ Sokunk örömére ezt tetted, amíg tehetted drága professzor úr.

B.Király Györgyi
A Kor Kontroll Társaság elnöke