Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

A Korkontroll Társaság szeptemberi vendégei a Pallas Páholyban dr. Füredi János egyetemi tanár a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke, valamint dr. Németh Attila pszichiáter egyetemi docens voltak. Az első benyomásom meglehetősen ambivalens volt: egyrészt úgy éreztem egyre többet megértek ebből a nehezen magyarázható lelki bajról, másrészt pedig egyre titokzatosabbá, egyre reménytelenebbé vált, hogy megtudjak róla valamit. Kinél, hogyan, miért bukkan fel? Kinek mennyire súlyos, és mennyire enyhe?  Mikor kell orvoshoz menni? Mikor kell a külvilágnak észrevenni? Segíthet- e a munkatárs, vagy csak a család!

A rengeteg számadat közül, mely elhangzott egy biztosnak látszik: a lakosság 35 százaléka szenved valamilyen idegrendszeri betegségben. Ezt az információt B. Király Györgyi „szállította”, aki egy konferenciáról hozta a friss adatot. Valamint azt a kérdéskört is ő vetette fel, hogy vannak-e stigmák, hogyan viszonyul a társadalom, a környezet a depressziósokhoz, az ilyen-olyan idegrendszeri betegségben szenvedőkhöz?
Németh doktor szerint: „Amikor szakemberhez kerülnek, nincsenek stigmák. Az a baj, hogy nem mindig és nem jókor kerülnek hozzánk. Vannak olyan háziorvosok, akik azt mondják a betegnek, hogy nincs semmi baja, mert jók a leletei! Arra a kérdésre pedig, hogy ki a depressziós, azt tudom válaszolni, hogy aki legalább két hétig örömérzésre képtelen. Nem mindegy persze, hogy külső, vagy belső inger hatására, hiszen életünkben legalább egyszer valamennyien vagyunk depressziósok. A valódi betegség a lakosság 2,5 - 3 százalékát érinti.
Füredi professzor is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Érdekes dolgokat mondott, nevezetesen, hogy az „Internet egy áldás és csapás egyszerre.
Ugyanis ha valakinél fellép egy tünet, beazonosítja az Interneten és máris kész botcsinálta pszichiáterként jön és sorolja latinul a kórisméit. Míg régen a szomszédasszony volt az ágens, most az Internet vette át ezt a szerepét. Különben nehogy azt higgyék – folytatta -, hogy Amerikában minden második ember pszichiáterhez rohangál. Ez főleg a New York-i zsidó középosztály szokása, mint ahogy azt Woody Allen filmjeiből tudjuk. Egy biztos, hogy ha valakit „depisnek” látunk, ne vigyük kabaréba, annál sokkal hasznosabb, ha szakember felkeresését javasoljuk. Arról is szólni kell, hogy most kémia-ellenes düh tombol az emberekben. Még az én saját családomban is többen esküsznek a homeopátiára. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a homeopátia, füvekre és gyógynövényekre hagyatkozik, ugyanakkor a gyógyszerkészítés tudománya is beemelte ezeket a szereket és tovább is fejlesztette.
A következő nagy kérdéskör, hogy vajon a depresszió az öngyilkosság előszobája-e?  (Ami megdöbbentő közbevetés volt, hogy a legtöbb orvosi öngyilkos a pszichiáterek közül kerül ki.)
Németh doktor szerint: „Igen, a depresszió az öngyilkosok előszobája. Sajnos sokszor társul hozzá alkohol-szenvedély is. Jó, és figyelemreméltó hír, hogy 1986 óta csökkent hazánkban az öngyilkosok száma. Míg akkor 4800-an voltak, ma már „csak” 2230 évente azok száma, akik önkezükkel vetnek véget életüknek.
A fórummá alakult estén egy érdekes kérdés hangzott el a doktor urakhoz. A kérdező medika  azt firtatta, hogyan tudnak a pszichiáterek mentesülni a betegek problémái elöl. Hogyan tudja az ő pszichéjük feldolgozni azt a rengeteg szörnyűséget, amit rájuk öntenek. És, előfordulhat-e, hogy saját problémájuktól stresszesen közelednek a beteghez. 
Németh doktor válasza: „ Saját magam és Füredi professzor nevében is mondhatom, hogy ennek elkerülésére önismereti tréningek segítségét vettük igénybe. Önmagunk jobb megismerése segített bennünket ahhoz, hogy a magunk baját ne vetítsük tovább.
Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy lehetséges-e a betegnek leküzdenie a depresszióját önmagában.
Németh doktor válaszolt: „ Nehéz a levegőben beszélni erről. Ugyanis vannak enyhébb lefolyású depressziók is. Ilyenkor elképzelhető, hogy az erős fizikai igénybevétel, például a futás komoly segítséget nyújt. Persze ehhez egy nagyon jó alanyra, egy nagyon jó személyiségre van szükség.”

Bozsán Eta