vissza

Terepjáró a szakadék fölött…

júl
24
2015

Adva van két jó barát. Mindketten háziorvosok, mindketten a Kis-Duna mellett egy-egy zsáktelepülésen dolgoznak, mindkettőjük lakóhelye a budapesti agglomerációhoz tartozik, s ami a leglényegesebb: mindketten a terepautózás megszállottjai.

Ráckeve ismerősnek hangzik sok ember számára, de Majosházát valószínűleg kevesen találják meg a térképen. – Pedig nem nehéz – nevet Kováts Lajos. – Ha két átlós vonalat húzunk át Magyarországon, Majosháza azok metszéspontjában van, tehát az ország középpontjában. A lényeg az, hogy jól húzzuk meg a vonalakat.

Kováts doktor az egyetem után az ajkai kórházban dolgozott, ott szakvizsgázott, de 1992- ben ebbe a faluba költözött, hogy közelebb legyen budapesti szüleihez. Vidéken orvoshiány van, talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy megbecsülik a munkáját. A falusi praxis romantikus kihívás volt. A három gyerek már felnőtt és önálló életet él; kezdetben úgy oldották meg iskoláztatásukat, hogy 3-4 szülő összefogott és felváltva fuvarozták a csemetéket.

-A taksonyi iskola volt az, illetve a három-három gyerek, ami összehozott bennünket – meséli Kapitány László – autóink szintén itt találkoztak egymással. Sprintversenyeken külön-külön korábban is indultunk, Lajos a 36 éves Nivával én meg a szintén veterán Land Roveremmel, de mintegy tíz éve együtt veszünk részt tereprally versenyeken. Ezek az erőt és szellemet próbára tevő túrák többnyire Magyarországon zajlanak, emellett voltunk az északi sarkkörön túl, megjártuk Közép-Ázsiát és beutaztuk a Balkánt, meg Afrikát is.

A Budapest-Bamako, Nagy Afrikai Futamon a budapesti Felvonulási térről hatszáz résztvevő - 221 autó, 31 motor és 3 kamion-rajtolt. A résztvevők tizenöt nap alatt közel 10,000 kilométert tettek meg míg megérkeztek a Mali fővárosba, Bamakoba. Kapitány László a nagy afrikai futamon nemcsak versenyzőként állt helyt.

„Vasárnap délután kettőkor a versenyben élen álló és háromszoros bajnokcsapat navigátora, Daniella Ulrichova súlyos sérülést szenvedett a francia olasz határtól néhány kilométerre, a három napos szuper maratoni etap első délutánján. Az egyik ellenőrző pontot próbálta gyalog megközelíteni az Alpok egyik jeges útján, amikor Daniella megcsúszott és szerencsétlenül esett, áll a szervezők sajtóközleményében. A helyszínen a 44-es csapat egyik tagja, Dr. Kapitány László orvos látta el a sérülését. "Első ránézésre térdszalag szakadásnak tűnt. Javasoltam, hogy azonnal röntgeneztessék meg egy helyi klinikán." - nyilatkozta Kapitány doktor nem sokkal az eset után. Danka Ulrichova sokkos állapotban, erős fájdalmakkal szállt vissza a férje által vezetett Nissan Navarrába. Nem tudták eldönteni, hogy feladják -e a versenyt vagy sem. Az elszántságukról és nyerni akarásukról ismert Ulrichék délután 5-kor SMS-ben jelezték, hogy Danka fájdalmai enyhültek és folytatják a versenyt, de mindenképp kivizsgáltatják a sérülést menetközben. „

A páros két tagja 56 illetve 54 esztendős. Azon szoktak viccelődni, hogy ha összeadják saját életkorukat, meg az autóét, amin versenyeznek, fölényesen vezetnek a mezőnyben. A dokik elmondják, hogy az a sport, amit ők űznek, az valójában nem is rally és nem a versenyzésről szól. A hivatalos megnevezés tájékozódási terepverseny, amelynek során a megadott pontokat érintve kell célba jutni. Ilyenkor egyikük vezet, a másik navigál. Az egészben azt szeretik a legjobban, hogy ki kell ugrani a kocsiból, futni kell, keresni kell, azaz fizikailag is felfrissülnek a rendelőben töltött sok-sok óra után. Ezzel együtt a pontkereső vetélkedőben rengeteg intelligencia teszten is át kell esni, így tehát test és szellem egyaránt mozgásban van. Megtudom: a versenyeket szervező csapatok gondosan megtervezik, milyen nevezetességeket, természeti szépségeket kell majd felkeresni, s több helyen éppenséggel nem a rohanás a lényeg, sőt: látványosságok esetében kötelezően el kell tölteni egy bizonyos időt.

Az anyagiak? Ki fedezi a részvétel költségeit? Kováts doktor elmondja, hogy ők szálloda helyett a kocsiban vagy sátorban alszanak, s olcsó helyeken étkeznek. A javításokat lehetőleg maguk végzik. Az üzemanyag költséget persze saját maguk állják. Azzal kapcsolatban, hogy mit szól ehhez a család, elárulják: a távollét és az út időtartamának tervezésénél arra is ügyelnek, hogy ne szűnjön meg a családi egyetértés. Szerencsére a tájékozódási tereptúráknak vannak könnyített változatai, amikor aszfalt úton közlekednek, városon belül kell felkutatni a különféle objektumokat, amelyek lehetnek akár szobrok vagy más látványosságok; ezeken a versenyeken családtagok is részt vehetnek.

Verseny nincsen váratlan helyzet vagy újabb kihívás nélkül. A legizgalmasabb talán az albániai túra volt. Keskeny úton, nagyon laza talajon kapaszkodtak fölfelé a hegyen, s próbáltak volna visszafordulni a helyes irányba, de elvesztették uralmukat a kocsi fölött, és az egyik kerék már a szakadék fölött lebegett. Csúszva-mászva, csörlő segítségével húzták vissza az autót, úgy, hogy egy fához kötötték a drótkötelet. Más természetű próbatétel, amellyel főleg a Balkánon találkoztak, a korrupt rendőrök és hivatalnokok „leszerelése”. A közegek ugyanis mindenféle ürüggyel igyekeznek megvágni a külföldit, és nagy az autósok sikerélménye, ha a „büntetés „összegét sikerül lealkudniuk néhány dollárra.

A következő nagy tájékozódási versenyt 2016-ban rendezik meg a Peking-Párizs távon. A két magyar háziorvos-versenyző lelkiekben már készül a kalandra. A végső cél ezúttal is az lesz, hogy sok-sok élménnyel térjenek vissza és szellemileg-fizikailag felfrissülve folytassák a gyógyító munkát községükben.

Forrás: beKopogtató /Hipertónia Társasági Magazin
Csák Elemér