A 2023-s családi Oscar gálán elsöprő győzelmet aratott a tepertős-szilvalekváros csiga. Fölényesen nyert minden kategóriában, holott jócskán az év végi hajrában debütált. Olyan hírességeket kaszált el, mint a panettone, hiába trónolt az asztalon eredeti olasz, vagy itthoni műhelyben sütött. Egyszerűen nem ették a gyerekek.
A tepertős-szilvalekváros csiga tulajdonképpen azért született, mert a „papucs forma” szerintem nem érvényesíti kellőképpen a tepertős tésztát, általában elnyomja a lekvár íze, ráadásul kicsik, ha sokat eszel belőle kinéznek az asztalnál, egy-két darabért meg kár felemelni a kezed, nem igaz?
A csiga, mint forma szerintem tökéletes, megfelelő arányban köszön vissza minden íz egy-egy harapásnál. Feltéve, ha nem tepertőkrémet hajtogatunk bele, hanem hentesbárddal darabolt, itt-ott bőrös tepertőt. Harapáskor csodálatosan ropognak a rétegek, összekeverednek a kissé savanykás szilvalekvárral.
Hozzávaló:
Fermentált liszt – lievito madre (olaszul annyit tesz: édesanya)
A lievito madre készítése többféle módon lehetséges, én nagy szemű aranymazsolát kezdtem erjeszteni egy üvegben, majd két nap után liszttel kezdtem etetni. Több nap alatt kialakul a kultúra, speciális alakúra formázom, tulajdonképpen ez az anyakovászom.
Recept:
100 g friss madre, 100 g tej, 200 g erős liszt, 15 g méz – amikor megérik, összedagasztottam a következőkkel:
500 g erős liszt (W390)
36g só
Egy csipet cukor
1 tojás – ha nincs, sebaj
Frissen őrölt színes bors
80 g liba, -kacsa, -vagy sertészsír
200 g tejfölt annyi vízben elkeverni, hogy a kidagasztott tésztánk elváljon a dagasztó edény falától.
A csigához: sűrű szilvalekvár.
400-500 g darabolt tepertőt hajtogattam a tésztába. Csiga alakúra formáztam, sütöttem.
Csáki Ildikó
Segítsen, hogy az ön igényeihez igazodva alakítsuk az oldalt!
Google adatvédelmi iránylevek
nem
igen