Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

A szerző nem állítja, hogy a leírtak bármelyikünkkel megtörténhetnek, vagy már inkább meg is történtek, hiszen mindig vannak kivételek. Habár érdekes, hogy sokan úgy érzik, hogy pontosan ők a kivételek, hogy hálaisten nálam-nálunk nem így áll a dolog. Lakatos László pszichiáter szerint a stabil párkapcsolat legfőbb összetartó erői- fogadjunk, hogy nem ezekre gondoltak! - a hazugság, a lustaság és a beszariság.

Manapság sokszor haljuk, hogy az a lényeg, hogy két ember között működjön a kémia. De mi is ez a kémia a valóságban? Honnan tudjuk, hogy működik az a bizonyos kémia? Bizony ez a kémia is a külsőségekkel kezdődik. Amit látunk egy másik nemű egyed külső tulajdonságiból, az erősen megszabja, hogy lesz-e itt kémia vagy marad a matematika, hogy hány percet kell még kibírnunk, hogy a másiktól végre megszabaduljunk. Ha a látvány megfelelő, akkor kezdődik a következő fázis, amit az orrunkkal teszünk. A nők ebben érzékenyebbek, és valójában képesek kiszagolni a férfiak számukra vonzó tulajdonságait. Itt persze nem csak a tényleges szagok, hanem a feromonnak nevezett anyagok érzékeléséről van szó. Az állatvilágban ez sokkal határozottabban érvényesül, amíg mi az elmúlt évezredekben megpróbáltuk elnyomni, megváltoztatni, letagadni, vagy más, ennél egyértelműbb jelzésekkel helyettesíteni, ügyesen manipulálni és felhasználni.

A szerető elomegásodása
Jó esetben a párkapcsolat kezdete az alfahím és a szerető szenvedélyes találkozása, az esetek nagy részében szerelemnek nevezzük. Érdekes, de szerintem a szerelem érzése lassabban alakul ki két független ember között, mert náluk a stabil, tartós kapcsolat keresése felerősíti a kritikai készséget. A nők a szeretőben egyben a stabil kapcsolatra alkalmas férfit is keresik. Ha hamar megtalálják ez bizony előrevetíti az omegásodás gyors kialakulását, és a szenvedély lanyhulását. A nők többsége tudattalanul is meglátja bennünk a szunnyadó omegát, ami hamar feléleszti a stabil kapcsolat igényét. Az ennek való átmeneti ellenállás a férfi részéről bizonytalanságot okoz, és kicsit elodázza az omegásodási folyamatot. A bizonytalanság viszont mindkét részről tüzeli a szenvedélyt, a meghódítás igényét, de a hiányzó stabilitás mindig feszültséget gerjeszt.

A szerelem időszakában a szexuális vonzalom nem lehet kérdés, persze adódhatnak tapasztalatlanságból vagy önértékelési zavarból adódó nehézségek, és ezek megoldása valóban fontos eleme a szexuális kapcsolat stabilizálódásának. A plátói szerelem egy nagy marhaság, mert azt jelzi, hogy a valóságban hiányzik a szexuális vonzalom. A valóságban a szerelem a működő szexualitás talaján alakul ki. A szerelem mámorának alapvető biológiai célja a minél gyakoribb szexuális kapcsolat. Ennek érdekében a józan észnek ellentmondó időben, helyeken és módokon is vágyunk a találkozásra, a másik érintésére.
Ilyenkor nem érdekel bennünket mások véleménye, nevetségesen jelentéktelenné válnak a mindennapi problémák, a másik jelenléte feledteti a gondjainkat. Normál esetben ilyenkor ész nélküli, intenzív párosodási kényszert érzünk. A szex ebben az időszakban gyakori és megnyugtató. A gondolkodásmódunk ilyenkor romantikus, az érzelmek vezérlik, biológiai késztetéseink uralkodnak, amit hormonok és feromonok közvetítenek, mindez a kötődést erősíti. Miről szólnak ilyenkor a konfliktusok? Elsősorban arról, hogy ki szereti jobban a másikat, hogy a vágy valóban kizárólagos-e irányunkba? Na, az igazi bajok általában ezzel kezdődnek.

A párkapcsolat érett fázisában (ez néhány hét, de legkésőbb 1-2 év után bekövetkezik) a romantika helyét fokozatosan átveszi a logika, a mindennapi élet praktikussága, a biológiai késztetéseket jelentősen átformálják pszichés állapotaink, hormonjaink a stabilitás, a kiszámíthatóság, a biztonság keresésére ösztönöznek bennünket. Így aztán tetszik, nem tetszik, a stabil párkapcsolat lényegi eleme lesz a folyamatos hazugság. Nos, itt nem arról van szó, hogy ezt akarjuk, de valahogy muszáj! Miért? A béke, a feleslegesnek ítélt konfliktusok elkerülése miatt. Van olyan, hogy a hazugság már a kezdetektől áthatja a kapcsolatot? Hajaj, de még mennyire, csak olyankor már indulóban sem a szenvedély, hanem az ész, a számítás diktál. Ebben a kölcsönös játékban a lényeg, hogy mindkét fél azt várja a másiktól, amit elképzel, a tartós kapcsolatnak ez az egyik legerősebb pillére és egyben ismertetőjele. Konkrétan a kegyes hazugság…a nyers, bántó igazmondás helyett. A valós érzéseinket, elégedetlenségünket jobb esetben a legközelebbi barátokkal, rosszabb esetben (ez persze nézőpont kérdése) a potenciális szeretővel szokás megbeszélni. Akkor miért veszekszenek mégis olyan sokat a tartósan együtt élő párok? Hogy minél hamarabb kibéküljenek, és azt a szenvedélyesnek látszó szex pecsételje meg. Gondolják, hogy ilyenkor a tényleges problémák miatt tör ki a veszekedés? Soha, kizárólag mondvacsinált ürügyek robbantják ki!

Természetesen semmi sem ennyire fekete-fehér, de azért majdnem. Azt hiszem az a normális, hogy mi magunk mindig úgy érezzük, valahogy kivételek vagyunk. MI nem így csináljuk, a mi párunk sem úgy működik, mint a többi.
A stabil párkapcsolatban is kialakul, jó esetben már a kezdetektől létezik egy baráti szál két ember között, akiknek közös élményeik vannak, akik a világ dolgairól és persze más emberekről véleményt cserélnek. Saját magunkról ez a fenti elvek alapján már nehezebb, de időnként legalább megpróbáljuk. Ha tányérok repülnek, ajtók csapódnak, akkor úgyis hamar abbahagyjuk.
Mit jelent modellünkben a piros keret? Ez a szexcsónak. Az adott párkapcsolatban a szex csak a csónakon belül szokott működni. Persze nem ugyanúgy, hanem a leírtak szerint szenvedélyesen, barátilag vagy kegyelemből.

A megroggyant kapcsolat – hogyan tovább?
Az alfahím csendes átváltoztatása omegahímmé, sőt akár szemüveges kreténné igen fájdalmas is lehetne, de általában egyáltalán nem az. Nagy valószínűséggel a férfiak ezt sokáig észre sem veszik, a nők meg nem mondják meg nekik. A már eleve omegahímek és szemüveges kretének esetében szinte élvezetes. Cserébe viszont előbb-utóbb megkapjuk a tisztes családanya átváltozását tüzes szeretővé. Csak sajnos sohasem a családi fészekben. Ezt általában romantikus szenvedélyszósszal megbolondítva tálalják egymásnak az elszürkült kapcsolatból kikacsintó felek. Természetesen a leírt folyamathoz szükséges legalább minimális szintű csáberő, hogy a csábításra ás az elcsábulásra esély legyen. Ennek hiányában gyakran előáll a tökéletes feleség vagy tökéletes férj, akinek misem könnyebb, mint örökre hűségesnek lenni, a csapnivalóan lapos vagy akár teljesen megszűnt szexuális élet ellenére, hisz egyiket sem csábítja erre a kutya sem. Így bizony könnyű hűségesnek maradni. Ezt ebben az esetben általában szokás is fennhangon hirdetni.

A tisztes családanya önbecsapásának lényege: a már ellaposodott szexnél valóban sokkal fontosabb a meleg családi légkör, a mindent megbocsátó szeretet, egymás megbecsülése és mások előtti bárgyú dicsérgetése. Az otthon jóllakottan röfögő férfi viszont ragaszkodik a realista fásultsággal tartósított, kis befektetéssel nyerhető gazdaságos szex és a vasalt ruhák nyújtotta, „mindenünk megvolt” meghittséghez. Na persze idegen nők jelenlétében a férj röfögése az igényes gerjedelem jele. Az általában viccesnek gondolt megjegyzések inkább otromba udvarlássá silányulnak. A szenvedélyszószra éhes asszonyoknál elért siker után általában pumaléptű hazaosonás következik néhány napra otthon is fokozott libidóval és apró ajándékokkal. Van magyarázat is: istenem néha előfordul az ilyesmi, nem nagy ügy, a lényeg, hogy mi összetartozunk. Az önfeláldozó férfi önbecsapása: neki csak rám van szüksége, talán össze is roppanna, ha elhagynám.

A fiatal, stabil párkapcsolat nélkül élő, önmagában, saját szexuális értékében és igényeiben is bizonytalan, emiatt szorongó nő igénye: kiszámítható, megbízható férfi, aki védelmet és biztonságot nyújt. Az önbecsapás következő lépése: a szex is jó vele, annak is kell lennie, mert olyan kedves tud lenni hozzám, jaj de jó. A középkorú, stabil párkapcsolatban élő, önmagát elfogadó, saját szexuális értékét és igényeit ismerő, emiatt már nem szorongó nő igénye: kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, de vonzó szexuális partner. A hozzávaló szerelem könnyen előteremthető, csak épp egy kicsit gyors tűzön meg kell futtatni.

Mit tegyünk, hogy a partnerünk számunkra rossz tulajdonságait megváltoztassuk? Próbáljuk meg legalább részben átvenni őket! Osztozzunk bennük, így csökkentjük számára a kényszerítő erőt, hogy így tegyen! Meggyőződésem, hogy kizárólag saját magunkon keresztül lehetünk képesek megváltoztatni másokat. Hatás-ellenhatás, akció-reakció, minden esetben kétoldalú a változás, csak az a különbség, hogy ki irányít. A legrosszabb, amikor senki.
Megoldódik-e az elromlott párkapcsolat válsága, ha megtaláljuk az okokat? Dehogy oldódik! Az okok drámaian hasonlók szinte minden esetben. A megoldásaink térnek el, azok lehetnek egyéniek, bár itt is vannak jól körülírható sablonok (harmadik gyerek, lakásfelújítás, tánciskola).
Nem a gondolataink vagy az érzéseink tesznek bennünket jóvá vagy rosszá akár magunk, akár mások számára, hanem kizárólag amit teszünk. A valóságban mindig ez alakítja a gondolatainkat és az érzéseinket, a többi merő képzelgés. A párkapcsolat kritikus szakaszában nem lehet igazán jól vagy rosszul dönteni, csak dönteni vagy nem dönteni. Az utóbbi azt jelenti, mások döntenek rólunk.

Lakatos László
Forrás: Lélekemelő/ Pszichiátriai Magazin/
VII. évfolyam 3.szám