Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Hevesi Kriszta végzettségei szerint közgazdász, újságíró, pszichológus és pszichológia tanár, sport-, szexuál-, és egészségfejlesztő szakpszichológus. Bár évtizedek óta szolgálja az élet egyik legszebb területét, a párkapcsolatokat, a parafiliák internetes fotói rajta is kifogtak. Most arról is beszél, hogyan változtatta meg a világjárvány  a szexuális együttléteket.

Hogy lett szexuálpszichológus?
- A szexuálpszichológia úgymond véletlenül „talált rám”, de nagyon örülök neki! Az élet egyik legszebb területét, a párkapcsolatokat szolgálhatom általa, hiszen a testiség jelenléte különbözteti meg a párokat minden más emberi köteléktől: a családi, rokoni, baráti, szomszédi vagy munkahelyi szálaktól. És bizony, sok párkapcsolat siklik félre miatta.
Másik szerelmem az oktatás – a vizsgaidőszakokat leszámítva... Az ELTE szexuálpszichológiai szakirányú továbbképzését nagyon fontosnak tartom: egyrészt, mivel egy interdiszciplináris szemléletet ad - a Szexuális Medicina Társaság szakorvosai segítik a hallgatókat a szomatikus okok megismerésében-  másrészt pedig természetesen a szakemberképzés miatt.

Mikor kell szexuálpszichológushoz fordulnunk?
- Az egyik angol nyelvű szakkönyv úgy kezdődik, hogy szinte nincs ember, aki élete során ne találkozna valamilyen szintű elakadással, szégyennel, kudarccal, információhiánnyal, szorongással a szexualitás kapcsán. Nos, ezek mind a szexuálpszichológus területei. Az itt jelentkező bizonytalanságok végigkísérik életünket: gyerekként a környezetünk hogyan reagál arra, ahogy felfedezzük a testünket, aztán a serdülőkor szorongásai, fiatal felnőttként az összeillünk-e kérdése, majd lehet-e testiség a várandóság idején, milyen gyorsan térjünk vissza szülés után az intimitáshoz, a hűség-hűtlenség problémája, női-férfi klimax, időskori szex… Ahogy minden téren igaz: minél hamarabb keresünk szakembert, annál könnyebb megoldani az adott elakadást és visszatalálni egymáshoz. Nagyon nagy öröm a számomra, hogy egyre több együttműködésünk van a Semmelweis Egyetemmel , így még inkább komplex és hatékony lehet a beavatkozás a kliens szempontjából. Legutóbb a Czeglédi Edit szerkesztette Az obezitás magatartástudományi vonatkozásai című könyvben szólt egy fejezet a túlsúly és szexualitás kapcsolatáról, most pedig Pilling János, Nyírádi Péter és Ács Nándor szerkesztésében egy készülő Szexuális medicina könyvbe írhattam egy – egy fejezetet.

Melyek a legjellemzőbb, szexualitással összefüggő tévhitek a párkapcsolatokban?
- A női teher, a hüvelyi orgazmus misztériuma mindmáig kísért, miközben a nők mindössze kb. 15-25%-a éli át, míg a klitorisznál – ami a férfi péniszének az anatómiai megfelelője – közel 92% képes. Továbbá a hüvelyi élmény is jellemzően a klitorisz belső szárainak az ingerlése által jön létre. A férfiak pedig eltántoríthatatlanak attól a meggyőződéstől, hogy a nő számára a minél hosszabb ideig, minél gyakoribb együttlét az öröm, minél nagyobb pénisszel. Eközben a nők számára az utóbbi inkább fájdalomzavarhoz, esetleg vaginizmushoz vezet. A hosszú időtartam pedig monoton és szintén fájdalmas együttlétet eredményezhet.

Milyen szexuális elakadásokkal találkozik leggyakrabban a nőknél, és milyenekkel a férfiaknál?
- A legtöbb probléma gyökere a megfelelő szexedukáció hiányában rejlik. Ez a fogalom annyiban ad többet a felvilágosításnál, hogy nem csupán a szexuális úton terjedő betegségekre és a nem kívánt terhességre szorítkozik, hanem az örömteli együttléteket is érinti. WHO „stílusban” a boldog szexuális élet több,  mint pusztán a betegségek hiánya. Ezért ma az egyetlen szexedukációs forrás a fiatalok számára a pornófilmek világa. Ez sajnos elmozdult egy nagyon extrém, torz irányba, amit a szexuális erőszak, promiszkuitás és parafíliák jellemeznek. Ez a fajta pornó-nevelkedés aztán mindkét nemre erősen kihat irreális elvárások, rossz szextechnikák, porrá zúzott szexuális önértékelés képében, emellett nagyon sokat árt a párkapcsolatoknak.

Van-e tabu a szexben?
- A szexben minden van – így természetesen tabu is. Tabu az, amit valamelyik fél annak érez, aztán persze a szexuális tanácsadás folyamata dönti el, hogy milyen irányba mozdulunk el: ami lehet akár a nyitás is, amennyiben kiderül róla, hogy csupán egy felesleges gát a kölcsönös örömszerzésben.

Melyik volt a legváratlanabb, legmeglepőbb kérdés, amivel eddigi pályafutása során találkozott?
- Nem tudom eldönteni, hogy szerencsére vagy sajnos, de nem szoktam meglepődni – a probléma mögött az embert látom, a maga szenvedésével, „logikus” kisiklásaival: aki eljött hozzám és ott ül velem szemben. Amikor a szakirodalomban olvasom, jobban meghökkenek. Az ELTE Jogtudományi karán tartottam például egy előadást a parafíliák büntetőjogi vonatkozásairól, s mivel nagyon unalmas és összefüggő volt a szöveg, úgy gondoltam, pár fényképpel feldobom. Az interneten kezdtem keresni – majd igen sietve, „kavarogva” be is fejeztem a kutakodást, és az előadás illusztráció nélkül maradt…

Hogyan változtatta meg a szexuális együttléteinket a Covid járvány a családban, vagy az alkalmi kapcsolatokban?
- Mindegyik hullám másképp, ez  függ az adott kapcsolati státusztól és annak minőségétől is. Az első hullám a váratlan traumáról és az összekapaszkodásról szólt szerintem, a második a csalódásról, a harmadik pedig a beszürkülésről. Az utóbbi a vágy válságaként is nevesíthető: hisz a személyes autonómia tudatos megőrzése fontos ahhoz, hogy vágyakozni tudjunk – de ekkorra már folyamatosan egymás pszichés életterében lépdeltünk. A lakás egy meghatározatlan munkaidejű munkahellyé vált.

Lehet-e önfeledt érintés, szexuális együttlét, a félelem árnyékában?
- Félénkké váltak az érintések és az ölelések – sok kapcsolatban meg is szűntek. Az egzisztenciális szorongás és a halálfélelem szinte fogantatásunktól jelen van, s most intenzíven a felszínre törtek.

Mit tanácsol a kapcsolatokban megjelenő félelmek feloldására?
- Keressünk fel egy szakembert.

Seregély István
Forrás: Lélekemelő / pszichiáterek magazinja/ 2021/2