Szépülj kívül-belül!
febr
20
2014
Antal Emese dietetikus és szociológus nagysikerű kecskeméti előadása arról szólt, hogyan együk magunkat egészségesre és derűsre. Az előadó mindenekelőtt az arany középutat hangsúlyozta.
Ha minden személynek biztosítani tudnánk a megfelelő mennyiségű táplálékot és testmozgást – nem túl keveset és nem túl sokat – akkor megtalálnánk a legbiztosabb utat az egészséghez.” – idézte Hippokratészt. A “túl sok és túl kevés”, azaz az arany középút megtalálása és betartása napjainkban is olyan releváns, mint 2000 évvel ezelőtt volt, úgy, mint az élelem szociális, pszichológiai kapcsolódása a napi táplálkozási szokásokhoz. Az élelem, az élelmiszer összehozza az embereket, azaz a táplálkozás szociális esemény, az a testi kívánalom, amely szociálisan elfogadott. A táplálék értékeket hordoz, tehát igaz a mondás, miszerint „az vagy, amit megeszel”.
Napjainkban bebizonyosodott, hogy a táplálásterápia akkor a leghatékonyabb, ha személyre szabott. Érthető ez, hiszen a táplálkozásunkat, a szükségleteinket több tényező határozza meg, pl. az életkorunk, a nemünk, a fizikai aktivitásunk.
Számos civilizációs betegség kialakulásában központi szerepet játszik a helytelen táplálkozás, a nem megfelelő életmód, pl. szív- és érrendszeri betegségek, daganatos betegségek, cukorbetegség, elhízás, emésztőrendszeri betegségek, mozgásszervi betegségek.
Az, hogy egy felnőtt mennyire lesz egészségtudatos, nagyrészt már gyermekkorban eldől. Azokat az ételeket, italokat fogja előnyben részesíteni, azokat az ízeket fogja keresni, amelyekkel kicsiként otthon vagy az iskolában találkozott.
A táplálkozási szokások gyerekkorban alakulnak ki, amelynek alapja a helyes táplálék-választás és a mértékletesség. Ha a jó szokások rögzülnek, felnőttként is ezt követik majd a gyerekek, ez pedig az egészségmegőrzést, az egészségben eltöltött hosszú éveket szolgálja.
