Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

„Mert a sátán mibennünk lakozik”

Vizi János jogászként és igazságügyi pszichiáterként az idei vándorgyűlésen azzal kezdte, hogy bemutatta egy jóképű férfi: Henry Lee Lucas fotóját. És tényleg jóképű, amolyan nők bálványa fickó lenne, ha nem lenne sorozatgyilkos. Aztán jön rögtön a következő kép: a vonzó sorozatgyilkos vértől csöpögő fogú csontváz-fehér halálfejnek ábrázolja saját magát. Amúgy Henry Lee Lucas az Egyesült Államok egyik legelvetemültebb emberölője. 157 gyilkosságról bizonyosodott be, hogy ő tette, de ennél többet: 360 esetet vallott be. Vele ismerkedhettünk meg először a „ Milyen emberek a sorozatgyilkosok?” előadás során.

Henry Lee Lucasnál sokat nyomnak a latba a fiatalkori traumák. Prostituált anyja folyamatosan verte, egyszer 3 napig is eszméletlen volt, agykárosodást is szenvedett, elvesztette egyik szemét. 10 éves korában anyja szeretője ismertette meg a szexualitással, úgy, hogy felvágta egy borjú nyakát, majd közösült a tetemmel, és a fiút is erre biztatta. Lucasnak tetszett a dolog, de innentől kezdve a a halállal azonosította a szexualitást. Első aktusát egy 17 éves lánnyal követte el, akit előbb eszméletlenre vert, majd megerőszakolta, és mikor áldozata magához tért, megfojtotta.

A konkrét példa után a sorozatgyilkosokról szólva előkerülnek a definíciós problémák. Hol húzható meg a határ? Kettő, esetleg Három, esetleg négy áldozatnál? És vajon mennyi időnek kell eltelnie két bűntett között? Miben különbözik a sorozatgyilkostól az, aki rövid időn belül, például félnapos ámokfutás során/ mondjuk egy iskolai mészárlás esetén/ végez számos áldozattal? És hogyan kell használható profilt alkotni róluk?

A sorozatgyilkosság definíciója így hangzik a kriminológiában: legalább 2-3 ember szándékos megölése, legalább 2-3 eltérő alkalommal és helyszínen. A tömeggyilkosra viszont több ember megölése egy helyen jellemző. A sorozatgyilkos tehát kevés kivételtől eltekintve egy alkalommal „csak” egy emberrel végez. A sorozatgyilkosok elfogásában nehezítő körülmény, hogy gyakorta általában semmilyen kapcsolat sem fűzi őket áldozataikhoz, akiket ráadásul sok esetben találomra választanak ki, mondjuk egy parkolóház használói közül. Lehetnek organizált és dezorganizált személyiségek. Az előadó az organizáltak tevékenységének bemutatását választja.

A dezorganizáltról csak annyit, hogy alacsony intelligencia, gyakori mentális zavar, alacsonyabb szocio-ökonómiai státusz jellemzi, cselekménye nem (kellően) tervezett, áldozatát spontán, „ad hoc” választja ki, és a bűncselekményt is így követi el.

Az organizált pontosan az ellentéte. Általában intelligens- az ebbe a kategóriába tartozó gyilkosok 80 százaléka férfi- jó megjelenésű, jó modorú, kellemes társasági partner, erre mondják, hogy „pszichopata báj”.Képes a „jó” és a „rossz” megkülönböztetésére, hiányzik viszont belőle a lelkifurdalás, a bűntudat sőt, esetenként az igazságosztó szerepében tetszeleg. Fontos számára a sértett feletti hatalom megélése, a terror élvezete.

Általában rendezett családi viszonyok között él, stabil munka- és anyagi helyzetben, megbecsült kolléga, jó szomszéd, stb. A gyilkos eszközt általában magával hozza, jól tájékozott a jogban, jól ismeri a bűnüldöző szervek működésének lehetőségeit. Tette végrehajtását hosszú, gondos tervezés előzi meg, jellemző a körültekintő végrehajtás, a kockázat minimalizálása, olyannyira, hogyha bármilyen hiba csúszik a tervezésbe, inkább eláll szándékától. Ezek biztosítják azt, hogy az organizált sorozatgyilkosok évekig, esetleg évtizedekig is tevékenykedhetnek, gyakran csak a puszta véletlen buktatja le őket .Kapcsolatuk általában nincs – vagy csak igen felszínes- a sértettel, aki nem provokál, nem felhívó-kihívó magatartású, éppen „csak” megfelel a kiválasztási szempontoknak (kor, nem, testi jellemzők, foglalkozás, „előfordulási hely”, stb. Te is lehetsz vétlen célpont!- állítja az előadó.

Milyen típusokba sorolhatók a sorozatgyilkosok? A hatalomvágyó, a rettegést, a kiszolgáltatottságot élvező sorozatgyilkosok közé tartozik a hírhedt Ted Bundy.. Eleinte betört áldozatai otthonába és ott végzett velük, módszerei egyre kifinomultabbá váltak. Ebben vonzó külseje és meggyőző modora segített. Általában egy parkolóban szólította le áldozatait, begipszelt kézzel, esetleg mankóval, hogy segítsenek valamit betenni az autójába, majd leütötte a lányokat ,vagy a beszállásra kényszerítette őket, azután a lakott területektől távol végzett velük. Volt amikor rendőrnek vagy tűzoltónak adta ki magát. Nem véletlenül hurcolta el áldozatait lakatlan vidékekre, fontos volt, hogy ott és akkor azt tehesse velük, amit csak akart. A holttestekhez rendszeresen visszatért, újra közösült velük, átöltöztette, kifestette őket, egészen addig űzte beteges játékait, míg a bomlás, esetleg a ragadozó állatok meg nem akadályozták ebben. 12 áldozatát le is fejezte, és sokáig a lakásában tartotta a trófeáit.

Ted Bundy különböző szakokra iratkozott be különböző egyetemeken : köztük a jogra is. Amikor úgy érezte, hogy védőügyvédei rosszul dolgoznak, bejelentette, hogy saját magát fogja képviselni. Védőként számos könnyítést kapott, nem kellett lábbilincset hordania, látogathatta a bírósági épület könyvtárát, és első szökését is a könyvtár ablaka tette lehetővé. Másodszor a börtönből szökött meg, lyukat vágott a plafonba és a szellőzőrendszeren keresztül jutott ki, így további három gyilkosság száradt a lelkén.

Halála előtt Ted Bundy összesen harminc- 1974 és 1978 közötti - gyilkosságot vallott be. Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány – mondta róla egy bíró. Ez a tavaly bemutatott életrajzi-thriller címe Ted Bundy életéről. A filmet Joe Berlinger rendezte, Michael Werwie forgatókönyvéből. A főszereplő Zac Efron, csakúgy mint Ted őrjítően jóképű, szerepe szerint okos, karizmatikus és gyengéd, az egyedülálló anya, Liz Kloepfer (Lily Collins) képtelen ellenállni a férfi sármjának. Elképzelni sem tud ideálisabb pasit Tednél, fülig beleszeret, és mesébe illően boldog életet él. Aztán Tedet hirtelen letartóztatják, és könyörtelen gyilkosságokkal vádolják. Liz pedig a bizonyítékok fényében kénytelen szembenézni a lehetőséggel, hogy álmai mesebeli férfija a valóságban egy pszichopata gyilkos.

Létezik a küldetésteljesítő sorozatgyilkos, akinek az a dolga, hogy jobbá tegye a világot- folytatja Vvízi János. Mert gyűlöli az abortuszklinikákat, a prostituáltakat, a szexuális kisebbségeket. Gary Leon Ridgwayt hozza fel példaként. Az egykori autófényező még él, 71 éves, és az ügyészséggel kötött vádalku alapján egy coloradói börtönben tölti életfogytiglani büntetését. A Green River-i rém néven elhíresült sorozatgyilkost 2003-as elfogásakor 48 nő és fiatal lány (főleg prostituáltak) meggyilkolásával vádolták meg, azóta közel százra teszik a nyolcvanas és a kilencvenes években megölt áldozatai számát.

1982-ben követte el első tettét, majd 1984-ig meg sem állt. Prostituáltak, kábítószer fogyasztó nők és otthonról megszökött lányok közül szedte áldozatait, szinte egytől egyig hasonló módon végzett velük. Megerőszakolta, megfojtotta, majd megcsonkította őket, holttestüket lakása vagy munkahelye közelében összegyűjtögette, és újra közösült velük, majd a tetemeket a Green River nevű folyóba dobta.

Történetéből először könyv, majd film is született. A 2005-ben bemutatott thriller címe: Hajsza a sorozatgyilkos nyomában. De térjünk vissza a könyvhöz! A  Green River Killert a tényekhez ragaszkodva írta meg Jeff Jensen, annak a detektívnek a fia, aki húsz évig járt fáradhatatlanul és makacsul Ridgway nyomában, mire a technológia odáig fejlődött, hogy a korábban begyűjtött DNS-minták alapján végre beazonosíthatták a tettest! A könyv műfaja: dokuregény rajzokkal, borítóján ott díszeleg Stephen King figyelemfelkeltő ajánlása .Azt állítja: évek óta nem olvasott ilyen ijesztő nyitójelenetet, ami úgy zuhan ránk mint egy tégla Jensen tényszerűen, pragmatikusan mesél, Jonathan Case/ az illusztrátor/ pedig 230 oldalon keresztül a mimikákra és az érzelmekre koncentrál. Sorozatgyilkosukról süt a normalitás, néhány jelenetben nemhogy szörnyetegnek nem tűnik, de még az olvasó szimpátiájára is igényt tarthat. Ridgway karaktere az életben is pont attól olyan hátborzongató, hogy soha, egyetlen percig sem tűnt félelmetesnek. Ez nem az a fickó, aki akár a megjelenésével, akár a viselkedésével, akár a beszédével bármiféle vészharangot megszólaltatna bennünk. Tárgyalásai során a terem az áldozatok hozzátartozóinak zokogásától volt hangos, az ő tekintetében azonban nem volt empátia, de megbánás sem.

Aztán jön a hedonista élvezkedő típus, akit a szex, a csonkítás, és a kannibalizmus is jellemez. Ilyen volt Jeffrey Lionel Dahmer amerikai sorozatgyilkos: 17 férfi és fiú megölése miatt ítéltek el.

Jeffry tizenéves tizenéves korában kezdett inni. Mivel szülei elhanyagolták- anyja ágyban fekvő beteg volt, apja a munka mellett csak az ápolásával törődött- folytonosan produkálta magát, figyelemre vágyott. Egyetemista lett, de nem sikerült befejeznie tanulmányait alkoholproblémái miatt. 1978.-ban jelentkezett az Amerikai Egyesült Államok Hadseregébe, ahol orvosi képzést kapott, de 1981 márciusában alkoholizmusa miatt innen is eltanácsolták.

Áldozatai közül a legtöbb afrikai és ázsiai származású volt. Nemcsak megölte, meg is erőszakolta őket. A seregben kapott orvosi képzés után kifejezetten érdekelték a belső szervek. Halott áldozatainak testét feldarabolta, és a részeket általában elfogyasztotta. Tetteit lefényképezte, a fotókkal pedig kidekorálta szobáját. Áldozatainak több szervét hűtőjében formaldehidben tartotta, a koponyájukat lelakkozta és díszként használta, csontjaikból oltárt készített. Azokat a maradványokat, amikre nem volt szüksége, feloldotta savban, és lehúzta a WC-n. Dahmert az vezérelte, hogy létrehozzon egy olyan "zombit", aki csak az övé, és neki engedelmeskedik, ezért savat fecskendezett áldozatai agyába, mert úgy vélte: így nem gondolkodnak többé, élőhalott szexrabszolgák lesznek. Kísérletei természetesen a szerencsétlen áldozat halálával végződtek. Végül többnyire megfojtotta őket. 17 gyilkosság után fogták el és ítélték 957 évnyi börtönbüntetésre. 1994. november 28-án – 34 éves volt-egyik rabtársa egy vasrúddal verte agyon.

Ne csak amerikai példákat hozzunk, hiszen nálunk kedves vidéki asszonyok, aranyos nénikék öltek meg 162 embert- ennyit sikerült bizonyítani- a XX. század elején. A 28 elítéltből 26 volt a nő.

Az évszázad bűnügyeként kezelte a korabeli sajtó a tiszazugi méregkeverő asszonyok ügyét. 1929-ben 28 embert állítottak bíróság elé, akikre összesen 162 gyilkosságot tudtak rábizonyítani. Kiderült, hogy a tiszazugi falvakban az asszonyok hosszú évek óta mérgezik hozzátartozóikat, elsősorban férjeiket, de idős, beteg szülők, sérült gyerekek is voltak az áldozatok között. A gyilkosságokat légypapírból kiáztatott arzénnel követték el.

„A legtöbb esetet egyértelműen Nagyréven jegyezték fel, ahol Fazekas Gyuláné- a bábaasszony- élt és dolgozott. Móricz Zsigmondot is foglalkoztatta a nem mindennapi eset. Az író a Nyugat hasábjain megjelenő Tiszazugi méregkeverők című cikkében azt taglalja, hogyan jött rá Fazekasné, hogy a légypapírból kivonható az arzén.

„Történt egyszer, hogy a bába egy beteg ágya szélén ült. Mivel idegesítették a körülötte szálló legyek, légypapírt kért a beteg hozzátartozóitól, amit viszont nem talált elég hatásosnak, ezért vizet öntött rá. A legyekkel teli légypapír pedig valahogy beleesett a cica táljába, ő meg észrevette, hogy a cica belefetyeli a legyekkel teli arzénes tejet. A bábának feltűnt a kis macska halála.

Hazament, s a szobában a tányérról kiöntötte a legyeket a ház előtt. Egy kis csirke odajött, megette a legyeket. Megette a kis tarka csirke s nemsokára elkezdett szédelegni. Azután megdöglött. Ez már szeget ütött a bába fejébe. Leöntötte a tányérokról a légyvizet s beletöltötte a kis kutya szájába. A kutya is megdöglött tőle.

- Hisz ez nagyszerű, – mondta a boszorkány – ez jó, ez kell. Csinált ilyen légyvizet, visszament a beteghez, beadta neki: az is megdöglött. A család megsiratta, meggyászolta s örültek, hogy a jóisten így segített rajtuk. Most már a bába egy zseniális találmány birtokában élet-halál urának érezte magát. Sok-sok évig, talán egész évtizedig őrizte a titkát, míg egyszer csak alkalma volt megint hasznát venni. Vége lett a háborúnak, hazajött egy vak katona. A felesége gyűlölettel fogadta, mert már mást szeretett. S megmaradt az ura házsártos rossz természete... gyomorbajos is volt, orvost hívattak, az megvizsgálta, orvosságot rendelt. Megcsináltatták. Éjszakára a bába mézes pálinkát csinált, hogy jobban aludjon, belekeverték az arzént, reggelre a beteg kész volt" - olvasható a Nyugat 1930. évi 3. számában.”

Végül gyorstalpaló következik a Btk terminológiájából, amely az emberölés minősített eseteire vonatkozik. Ezt most nem részletezném, a jogászok úgyis tudják, ami viszont lényeges lehet biztonságunk és nyugalmunk szempontjából, a visszaesők esetében - hagyjuk most, hogy különös visszaeső, erőszakos többszörös visszaeső az illető- nagyobb a büntetési tétel, súlyosabb a végrehajtási fokozat, és nincs feltételes szabadság!

B. Király Györgyi
Forrás: Lélekemelő 2020/ II. sz.