Semmelweis nyomdokán…
febr
24
2020
A Várkertbazár stílusosan felújított épületegyüttese mellett húzódik meg Semmelweis Ignác szülőháza és a benne található róla elnevezett Orvostörténeti Múzeum. Belépve az ajtón hangulatos belső udvar fogadja a látogatót a névadó szobrával és a neves orvos feltaláló végső nyughelyével. Az orvostörténeti múzeum látványos tárolói dokumentumai és tárgyi emlékei mellett a kor hangulatát idézi a dolgozószoba, Semmelweis személyes tárgyaival. A történelmi múltba áthajló környezetben beszélgetünk Szabó Katalin főmuzeológussal kiállításokról, tervekről és a szakma szépségéről.
- A gondolat, hogy az orvos-történet tárgyait, dokumentumait összegyűjtsék: már a 19. században megfogalmazódott. Ennek a múzeumnak a gondolata a második világháború után született meg, amikor a Tabán környékét rendezni kezdték. Ahol most a múzeum van, az Semmelweis Ignác szülőháza. A háború folyamán komolyan megsérült, olyannyira, hogy le akarták bontani. Az akkori orvostársadalom inkább Semmelweis szülőházának rendbe hozatalára voksolt. Ezzel együtt fogalmazódott meg az az igény, hogy érdemes lenne itt egy olyan múzeumot létrehozni, amely Semmelweis munkássága mellett, helyt adna orvostörténeti relikviáknak, dokumentumoknak is. Az épület felújítására csak a hatvanas években került sor. Ekkor fogalmazódott meg, hogy itt legyen Semmelweis hamvainak a nyughelye, így 1964-ben a várfalban helyezték örök nyugalomra, 1965-ben pedig megnyitotta kapuját az Orvostörténeti Múzeum.
Tárgyaink, dokumentumaink, oroszlánrésze adományokból, felajánlásokból, hagyatékokból került intézményünkbe, de a saját gyűjtés és a műtárgyvásárlás is jelentősen hozzájárul a gyűjteményeink gyarapodásához. Főleg a régebbi korok bemutatásánál vannak kölcsönzött tárgyaink is.
Mennyire vonzza a látogatókat Semmelweis neve?
- Kiállításaink célja, hogy bemutassuk az orvoslás történetét, és emléket állítsunk azoknak, akik hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez. Időszaki kiállításaink egy-egy korszakot dolgoznak fel, vagy egy-egy betegséget és annak történetét tárják a látogatók elé, illetve egy-egy jelentős személyiség életútját mutatják be részletesebben. Az orvos-történet a természettudományok mellett ezer szállal kapcsolódik a társadalomtudományhoz, a művészetekhez is, így mindenki érdeklődésére számot tarthat. Ide ellátogat a szakma, de ellátogatnak laikusok is, felnőttek és diákok egyaránt. Nagyon sok külföldi látogatónk van, hiszen Semmelweis az egész világban ismert, ez a név vonzza a látogatókat.
Azt mondja a fáma, hogy Kovács Gáborral egy kiállítást terveznek a TBC történetéről.
- A hír igaz, Kovács Gábor ötlete volt a kiállítás gondolata. Örültem a felvetésnek, mert Okolicsányi-Kuthy Dezső munkásságát kutatva sok információt gyűjtöttem a hazai TBC elleni küzdelem történetéről. Egy ilyen szakmai anyag összeállítása, a tárgyak, dokumentumok begyűjtése mindig sok időt vesz igénybe. Ráadásul az orvos szakmának és a muzeológusnak állandó kapcsolatban, közös építkezésben kell lennie, hiszen a látogatók érdeklődésének felkeltése is közös gondolkodást igényel. Különleges helyzetben vagyunk, mert meg kell szólítanunk a szakmát, és információt kell adnunk a laikus felnőtt közönségnek és az ifjúságnak is. Szívmelengető az a tapasztalat, hogy a klinikák, kórházak, egészségügyi intézmények legtöbbjének van egy kis gyűjteménye a saját történetéből. Bár leginkább saját anyagainkra támaszkodunk, de időnként más múzeumokhoz, esetleg az orvostörténet emlékeit gyűjtő orvosokhoz fordulunk, hogy minél gazdagabban tudjunk bemutatni egy-egy témát.
Terveink szerint a kiállítás 2021. március 21-én a TBC világnapján nyílik majd meg. A tuberkulózissal nem foglalkozik külön tudományág. Koch felfedezése után a TBC elleni szervezett küzdelem a 19. század második és a 20. század első felében csúcsosodott ki, ebből az időből van a legtöbb anyagunk. Így például tuberkulin fecskendőnk az első világháború környékéről, vagy 1909-es dátummal ellátott tuberkulin ampullánk, de mutathatok eredeti fotót a Streptomycin felfedezőjéről, vagy inhalátorokat abból az időből.
Miért pont az orvos-történelmet választotta?
- Alapvetően bölcsésznek készültem. Ma már mondhatom, szerencsés véletlenek sorozatának köszönhetem, hogy az orvostörténet területére kerültem. Egy álláshirdetés kapcsán jöttem az Orvostörténeti Múzeumba, ahol először védett gyűjteményeket digitalizáltunk. Ezután sajtótörténeti kutatásokat végeztem orvostörténeti témában. Ebből írtam a doktorimat is az ELTE-n. Közben megszületett a két gyerekem. Amikor visszajöttem dolgozni, sorba jöttek a kiállítások, és egy idő után úgy éreztem,megtaláltam a helyemet. Az a legjobb ebben a munkában, hogy egy pillanata sem unalmas, mindig újat lehet tanulni. A humán-, meg a reáltudományok ötvöződnek, a természettudomány a bölcsészettel. Minden téma egy új kihívás, sokszor kell olyan ösvényeket felkutatni, amelyek még nincsenek kitaposva. Szeretek tudományos könyvek megírásában is együttműködni szakemberekkel. Szabó professzorral született egy könyv Sellye élettörténetéről és persze a stresszről. Szende professzor úrral az Aere perennius című könyvünkben a történeti részt én írtam, ő meg a szakmait.
Mi lesz a következő kiállításuk?
- Nagyon érdekes kiállításra készülünk : Korok és kórok címmel. A régmúlt korokban élt ember mindennapjait a régészeti és a történeti kutatások lehetőségei mellett a történeti antropológia segítségével mutatjuk be. A történeti antropológia a múmiák és csontok vizsgálatán keresztül ad választ arra, hogy a vizsgált egyén melyik nemhez tartozott, milyen betegségekben szenvedett, mivel táplálkozott, milyenek voltak az étkezési és az életvitelbeli szokásai, milyen betegségben halt meg. A tárlaton különböző csont és múmia leletek is láthatók. Ezeken a csontokon láthatjuk majd, hogy egyes betegségek milyen nyomokat hagytak a leleten. A kiállítás érdekes darabjai között említeném meg a leprás fejeket, melyek közül az egyik a honfoglalás korából, a másik pedig a Ptolemaioszi korból származik. Kiállítottunk egyet a váci múmiák közül is. A kiállítás 2020 március végéig látogatható.
Seregély István
Forrás: Lélegzet / a tüdőgyógyászok periodikája/
