Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

A lelki egész(ség)ről szólt a Magyar Pszichiátriai Társaság XVIII. Vándorgyűlésének rendhagyó megnyitó előadása. Rendhagyó volt az előadó személye- a tihanyi bencés perjel- meg a téma sajátos és szomorúan igaz megközelítése miatt is. Az előadó az 1964-ben bencés pappá szentelt Korzenszky Richárd tanított Győrben, a Bencés Gimnáziumban, majd Pannonhalmán. Tíz évig igazgatta a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumot, perjele volt a Pannonhalmi Főapátságnak. Miniszteri biztosként és a Magyar Katolikus Püspöki Kar iskolai bizottságának elnökhelyetteseként szerepet vállalt az oktatás szervezésében is.1994 óta a Tihanyi Bencés Apátság házfőnöke, perjele. Könyvein kívül előadásaival, beszédeivel is hangsúlyos szerepet vállal a közéletben.

Mások filozófusoktól idéznek mélyenszántó gondolatokat, ő egy gyerektől.
„Győrben szombatonként volt szekrényvizit a diákotthonban. Az egyik gyereknek az osztályomból sokkal nagyobb rendet találtam a szekrényében, mint amire számítottam. S föltettem a kérdést: kölyök, mikor raktál itt ekkora rendet? A válasz a következő volt: „atya, rendet nem rakni kell, hanem tartani.”
Azóta nagyon sokszor idézem őt, hiszen egy szétesőben lévő világban állandóan szükség lenne energiára, hogy az ember egybe gyűjtsön, egybe tartson családot, osztályt, közösséget, saját magát, az egész életet. Mert a béke, a harmónia, a nyugalom a rendezettségből származik.

Egy nagyon pesszimista, de sajnos igaz Ady idézettel jellemezte mai világunkat”: „Minden egész eltörött” Mit tehetünk azért, hogy a sok-sok törött cserép egyszer majd megint egy egészet alkosson?

- A feladat egészen világos, rendben kell tartani saját magunkat. Rendben kell tartani a kapcsolatainkat a barátainkkal, a munkatársainkkal, a kis és a nagyközösség tagjaival, és rendben kell legyünk az egész világgal. Meg kell változtatni a szemléletünket. Nem a minden áron való technikai fejlődés az ember célja, hanem az életminőség. Az életminőséghez pedig hozzátartoznak az emberi kapcsolatok. Sokszor szembe kell úszni az árral, vállalva azt, hogy másként vagyok jelen a társadalomban, mint ahogyan azt a divat elvárná tőlem. Meg kell őrizni az egyéniségemet, a kapcsolatrendszeremet.

És olyan egyszerű tények, mint például hűség, jelen kell, hogy legyenek az életemben. Hűség a társamhoz, hűség a hivatásomhoz, a szülőföldemhez, az anyanyelvemhez. Az ember nem élhet gyökértelenül, a gyökereket pedig ápolnunk kell.

Ahogyan mondta, Szent Benedek rendjéhez tartozó bencés szerzetes. Mi a legfontosabb szabály az önök rendjében, mit ír elő a Regula?

Szent Benedek egy szerzetes közösség számára alkotta meg szabálykönyvét. Nagyon fontos, hogy különböző emberek élnek együtt, és a különbözőségből kell integrálni közösséget, egységet. Lényeges gondolat, hogy nem vagyunk mindannyian mindenre alkalmasak, ugyanakkor mindenki valamire alkalmas. A közösségek vezetőinek oda kellene figyelni, hogy ki mire való, és az elvárásokat úgy kellene megfogalmazniuk, hogy azok teljesíthetőek legyenek. Mindenki képes valamit megtenni, és ha megteszi azt, amire ő képes, akkor azt értékelni kell. Nagyon fontos, hogy józan önértékelése legyen az embernek, és nagyon fontos nekem magamnak is, hogy a másik embert is értékelni tudjam. Hogy képes legyek rádöbbenni arra, hogy az élet valójában személyek közötti kapcsolatból áll. Szent Benedek Regulájában nagyon sok szó esik a munkáról, a közösség munkájáról, arról, hogy mit jelent közösségben élni. Nem önmagamban élek, hanem a másik emberrel együtt, közösségben, közösségalkotó vagyok. Az egész-ség és a közösség nagyon szorosan összefügg. És nem lehet az embert szétbontani testre- lélekre, az ember egység, pszicho-szomatikus egység. Mondják a szakemberek, és így is van. Az ember bonyolult, ugyanakkor egyszeri és megismételhetetlen, és ezt az egyszeri és megismételhetetlen életet kell leélni lehetőleg úgy, hogy ne csak törekedjem a boldogságra, hanem boldog is legyek

Szellemes volt a megfogalmazása, hogy az ember nemcsak a test és a lélek , hanem a test, a lélek és a faxni egysége.

- Ezt egy öreg rendtársamtól hallottam. Minden emberben van valami különlegesség. Minden embernek megvannak az olyan sajátosságai, amit másban nem lehet megtalálni. A rá jellemző szokásaival, a furcsaságaival együtt értékes az ember. -

Apró emberi történetek, mozaikok, puzzle kockák épültek egymásra előadásában. Háziszolgák, postások, felöltőcserék, öltözködési szokások. „ Babati Jóska felvette a doktor Kovács Pista bácsi öltönyét, és ugyanolyan csapottan tartotta a vállát, mint ahogy az orvos szokta. Ahogy sétált a falu főutcáján innen is onnan is ráköszöntek: Jó estét főorvos úr! „

- Ennek a történetnek a lényege az volt, hogy mindenki vonatkozási személyiség. Meghatározó, hogy aki fontos az én számomra, annak a viselkedésmódja belém ivódik. Átveszem az ő gesztusait, mert a hatása alá kerülök. -

Hallhattunk a jó és a rossz, és persze a bűn fogalmáról is. Mi a bűn? Ha az ember kiszakítja magát az Isten által teremtett világ rendjéből. Aztán Jézus alakjára, pontosabban a gyógyító Jézusra hivatkozott.

- A keresztény ember számára nagyon sokat mondó Jézus alakja a Szentírásból. A gyógyító, a segítő Jézusé. Amikor Jézus betegeket gyógyít, akkor nem tesz mást, mint a társadalom peremére szorult embert visszatagolja a közösségbe. Vagy az út szélén magára maradt vakot látóvá teszi, és nem hagyja, hogy elmenjen mellette a tömeg. A bénát is meggyógyítja, hogy menni tudjon a többi ember közé. Jézus egész lénye arról beszél, hogy az ember egy közösség része, egy nagy egésznek a része. Amikor gyógyít, az isten által teremtett világ egészébe tagolja vissza az embert.

Eszemben sincs Jézushoz hasonlítani őket, de a gyógyító feladat azonos: a betegeket a pszichiáter is visszaintegrálja az egészségesek közé.

Minden, emberrel foglalkozó hivatásnak valójában ez a feladata, a pszichiáterének különösen. Odafigyelni arra, hogy mi az, ami ebből az emberből hiányzik. Ők talán jobban találkoznak az ember hiány-lény voltával, mint mások. Odafigyelni rá, és segíteni újra, hogy átvitt értelemben látni tudjon, járni tudjon, ne maradjon egyedül, hogy értelmesnek találja az életét.

Rengeteg diákot, felnőttet tanított már életében. Mi az, amire a legbüszkébb?

- Nem büszkeségről beszélnék, inkább háláról. Hogy olyan családban nőhettem föl, ahol békességet, harmóniát, rendezett körülményeket találtam. Ahol nem kellett a mai széteső családdal szembesülnöm. Ahol nem gyökereztek olyan válaszok, mint Pannonhalmán, amikor a karácsonyról érdeklődtem. „Együtt vacsoráztam az apám feléségével, aki nem az anyám”- válaszolta a tanítványom. Az én apám, anyám szerették egymást, és pontosan tudom, hogy ez a legnagyobb kincs a gyerekek számára. Hogy a testvéreimmel együtt egy szerető családban egymásra utaltan valódi felnőtté válhattunk.

Forrás: Lélekemelő / pszichiáterek egymás között/