Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Rendhagyó eseményre invitálta a sajtó képviselőit: az Egis Gyógyszergyár Zrt. és az Örkény Színház, ugyanis közös kiállítást nyitottak a színház Madách téri épületében. Mi köze lehet egy gyógyszergyárnak a színházhoz? A kapocs a színház névadója: Örkény István.

Az Egis alapításának 110. évfordulója és Örkény István 111. születésnapja alkalmából a cég és a színház közösen mutatja be azokat az éveket, amikor az író és a gyógyszergyár élete összefonódott. Mert ilyen is volt, és egészen pontosan öt évig tartott 1958 és 1963 között. Örkény nevéhez fűződött az 1956. november 1-én a Magyar Rádióban többször elhangzott mondat: "Hazudtunk reggel, délben, este, hazudtunk minden hullámhosszon". Abban az időben az Írószövetség elnökségének és az Irodalmi Újság szerkesztőbizottsági tagja volt. A Fohász Budapestért című írása is 56-ban jelent meg. Írói reagálása nem maradhatott következmények nélkül, jöttek a hallgatás évei, és a gyógyszergyári munka.

A kiállítás április 5-én, az író születésnapján nyitotta meg kapuit. A megnyitón Mácsai Pál/ színházigazgató / és Poroszlai Csaba/ az Egis vezérigazgatója/ fesztelen , közvetlen stílusban beszélt összefogásukról. Mácsai köszöntőjére Poroszlai ironikusan úgy reagált, hogy hálás feladat egy színész után egy közgazdásznak megszólalni.” Nekünk persze nem a prozódia az erős oldalunk, máshol vannak az erősségeink. Érdekes, hogy a Wander Gyógyszer- és Tápszergyárat- az Egis elődjét- a Damjanich utcába jegyezték be, pontosan abba az utcába ahol Örkény is született. Közös kiállításunk új oldaláról ábrázolja az írót, miközben felidézi az ötvenes-hatvanas évek fordulóját, azt a környezetet, ahová az 1956-os forradalommal való szolidaritásáért elhallgattatott Örkény került. Egy számára nem teljesen idegen környezetben- ahol kamatoztathatta gyógyszerészi, vegyészmérnöki tudását – rátalált letisztult és teljesen egyéni hangjára. „Az én életemben ez volt a szabadság egyetlen szakasza. A betiltás, a hallgatás” – írja Örkény. Paradox módon a nálunk töltött évek alatt készültek első egyperces novellái, ekkor kezdte írni a Tótékat és a Macskajátékot. Pályája, ma is ismert művei bizonyítják, : néha a váratlan párosításokból kivételes művek születnek. Nekünk egiseseknek Örkény különösen fontos, hiszen személyében nemcsak az egyperces novellák szerzőjét, hanem egykori kollégát is joggal tisztelhet minden munkatársunk.”

Mácsai azzal folytatja, hogy van akivel nem jutna eszébe összebútorozni az Örkény színháznak, van akivel igen.” Egy innovációra épülő vállalattal – amilyen az Egis – mindig szívesen. Ma már azt is tudjuk, hogy Örkény büntetése idején visszakapta az összes szerződését fekete tussal áthúzva. Mivel sehová nem vették fel- még csak segédmunkás sem lehetett - elment Aczél Györgyhöz, aki a Wander Gyógyszer- és Tápszergyár laboratóriumába helyezte el, jó messzire az otthonától, hogy még az is büntetés legyen a számára, amíg el kell jutnia odáig. Kémcsőmosogatás és takarítás lett volna a feladata, de olyan szolidáris közegbe került, ahol ezt soha nem kellett csinálnia, inkább a gyógyszerismertetők írását bízták rá, amit időnként otthonról dolgozva is megtehetett.”

A szilencium évei alatt a gyár üzemi lapjában, a Karilban is megjelent néhány cikke. Ilyen például” A kávézás történetéből”, vagy a „ Miért nincs mindenkinek frigiderje? “Egy gyógyszergyárról beszélve, valamilyen ünnepélyesebb csengését érezzük ennek a szónak, mint hogyha bármilyen más gyárról esik szó. Nem is alaptalanul. Egy gyógyszergyár közvetlenül az emberiség szolgálatában áll. Igaz, ezt elmondhatjuk egy szövödéről, vagy egy autójavító üzemről is; egy gyógyszergyár mégis különbözik tőlük… Ami egy gyógyszergyárban készül, élet-halál kérdése az emberiségnek. Ezért volna nehéz büszkeség nélkül végigtekinteni ezeken a régi és új képeken, az adatokon és számsorokon, melyekben több nemzedék munkája, gondja, nehézsége és sikere fejeződik ki”-írja egyik cikkében.

Mácsai azt is elmondja, hogy amikor az Egis elődjéhez került, még semmit nem írt meg abból, amitől Örkény István író lett belőle. 50 éves volt ekkoriban, volt munkaszolgálatos, megjárta a hadifogságot, 56 után pedig a hallgatás évei következtek, hiszen 5 évre Indexre tették, Ráadásul rosszul alakult a magánélete. Elvált, egy garzonban tengette életét az érszűkületes lábával. Ekkoriban ismerkedett meg a gyönyörű és fiatal Radnóti Zsuzsával , akivel egymásba szerettek és új életet kezdtek együtt. Ahogyan a sajtótájékoztatón részvevő Radnóti Zsuzsa dramaturg/ Örkény özvegye/ egy riportbejátszásban elmondja: Örkény mindig fáradt volt, hiszen hajnalban kellett kibuszoznia a gyárba,és csak késő este ért haza. Akit érdekelnek Örkény gyógyszerismertetői és a z Egis elődjében töltött öt évének írásos és korabeli fotókon található emlékei: egészen jövő áprilisig nézheti meg a kiállítást.

Részlet Kósa László- Örkény munkatársa - Pisti a gyógyszergyárban című könyvéből:

„ Egy másik és talán mind között a legsikerültebb és emlékezetesebb tréfájának mint előre beavatott voltam részese. A beavatás csupán egyetlen intő mozdulat volt: figyelem, felhívom telefonon a szomszéd irodahelyiségben szorgoskodó Jutkát, és hozzátette: nem a házi, hanem a városi vonalon. Szeme csillogásából látni lehetett, valami in statu nascendi [latin; éppen akkor született. A szerk.] ötletét képtelen tovább magában tartani, itt valami hecc van születőben.

Hogy az itt következő, groteszk elemeket bőven tartalmazó tréfája érthető legyen, el kell mondani, hogy Flórné Beretvás Judit gyógyszerésznő akkori feladatai közé tartozott a gyár új gyógyszereinek klinikai, kórházi gyakorlatban történő vizsgáltatása, értékeltetése, köz napi szóval: kipróbáltatása. Ehhez a vizsgálatra vállalkozó orvosokat előzőleg gyógyszerrel és a gyógyszer hatásáról, alkalma- zásáról szóló leírással kellett ellátnia. Az ilyen -olykor öt-tíz kilónyi - gyógyszert postai csomagként küldette el megfelelő levél kíséretében.

Ezen magyarázat után térjünk vissza a jelenethez: Örkény tárcsázott és bemondta egy tekintélyes orvosprofesszor nevét, akiről biztosan tudta, hogy Jutka személyesen nem ismeri.

– Itt X. Y.
– Jó napot kívánok, professzor úr! Parancsoljon, miben állhatunk rendelkezésére?
– Kérem, megkaptam a csomagot. Köszönöm. Elolvastam a levelét, és átnéztem a dokumentációt is. Ezekből azonban nem derül ki, hogy mi legyen a csabai kolbásszal!?
– Milyen csabai kolbásszal?
– Milyen csabai kolbásszal? Hát ami a csomagban van, a gyógyszer mellett!
– Csabai kolbász a csomagban, a gyógyszer mellett?
– Igen, csabai kolbász a gyógyszer mellett! Lehet ugyan, hogy gyulai, ezt még majd pontosan megnézem, de nem is ez a fontos!
– Professzor úr, kérem, milyen csomagról van szó?
– Milyen csomagról? Hát már mondtam, amit küldtek nekem a gyárból.
– A gyárból? És kolbász van benne?
– Igen, kérem, kolbász is van benne, mint ezt már az előbb mondtam. Kolbász a gyógyszerek mellett!
– Nem értem, professzor úr, hogyan kerülhetett a kolbász a gyógyszerek mellé?
– Ezt önöknek kell tudniok. Legalább tettek volna tájékoztatást mellé, de egy árva sor sincs arról, hogy a gyógyszerek bevétele előtt vagy után kell belőle a betegnek fogyasztania. Vagy éppen közben? Továbbá: két tabletta lenyelése közben hány karika kolbászt egyék a beteg? Egyáltalán mennyi a kolbász egyszeri adagja? És mennyi a napi adagja? A gyógyszerről mindezt közlik, a kolbász szokásos adagjáról azonban semmi adatot nem írtak. Kellene tudni az átlagos testsúlyú felnőtt maximális kolbászadagját. Hiányos információval, kelló instrukció híján hogyan kezdjünk hát a vizsgálathoz? S még valamit, kérem szépen. A csomagot történetesen a lehető legprűdebb, férfi által talán sohasem érintett ápolónőm bontotta fel. Amikor a nővérszobában tevékenykedő társai valamin jól derültek, szegényke azt hitte, őt nevetik ki, amint éppen az egyik szépen fejlett kolbászt csodálkozva fölmarkolta. Igen kellemetlen volt a helyzet, megérthetik. Ilyet máskor ne tegyenek, kérem! Ezzel Örkény mérget színlelve lecsapta a kagylót.

Pár pillanat, és nyílt az ajtó. Judit jött át magából szinte kikelve, hogy hát nem érti X. professzort azzal a kolbászos csomaggal… Míglen egyetlen pillantással felfogta az addig erőnek erejével visszafogott nevetés után elemi erővel kirobbant röhögésünkből, hogy tréfa volt az egész.

– Pista, maga volt X. Professzor? – mondta, immáron maga is nevetve. Néhányan – köztük Körmöczire és Vukmirovitsra bizton emlékszem – fültanúi voltunk a beszélgetésnek, mert Örkény úgy tartotta a kagylót, hogy a válaszokat mi is halljuk. Ez annál is könnyebben ment, mert Juditunk meglehetősen harsány hangon beszélt mindig és mindenkivel telefonon. Máig is emlékezetünkben őrizzük Örkény némileg pattogósra fogott és elváltozott hangját, szigorú arckifejezését, a rögtönzött szerepjátszás mind megannyi színészi kellékét. „