Ne tessék levágni a lábam!
máj
2
2013
Embey-Isztin Dezsőnél, aki az országos Onkológiai Intézet fájdalom ambulanciáján dolgozik, higgyék el, csodák történnek. Beleszúr egy hosszú tűvel a páciens gerincébe, és a beteg elhalt érszűkületes lába egyszer csak kifehéredik, elkezd benne a zsibongani a vér.
Jó néhány éve eljárok a Pallas Páholyba, de rám még ilyen döbbenetes hatással senki nem volt, mint Embey doktor. Hosszan mesélhetném, a magával hozott két betegének (Mariannak és Erzsébetnek) a történeteit, melyek felértek egy-egy orvos-beteg krimivel, de megpróbálom a lényeget összefoglalni.
Az emberek és sajnos, az orvosok sem tudnak arról, hogy Embey doktor létezik. Hogy módszere bevált. Nem kap elég publicitást? Nem függenek a plakátok minden orvosi rendelőben, hogy tessék őt felkeresni?
Azt kell, mondjam, nem. Így aztán Mariannak többéves kálváriát kellett végigjárni, míg végre eljutott az Országos Onkológiai Intézet Fájdalom-ambulanciájára. Három évvel ezelőtt egy rossz mozdulatot tett, hallott egy reccsenést a combhajlatában, melyet röntgen nem mutatott ki. Sem ultrahangra, sem CT-re nem küldték, így aztán minden diagnózis nélkül sajnos elkezdték kezelni. Volt, hogy felkelni sem tudott, volt, hogy járókerettel járt, végrehajtottak rajta több műtétet, de érdekes módon állapota nem hogy nem javult, hanem egyre rosszabb lett. Sőt a rengeteg szteroid injekciótól elhalt a combfeje, az egyik műtéttől pedig a csinos , fiatal nő sánta lett. Embertelen fájdalmakat élt át az elmúlt években. Aztán a jóisten egy háziorvos képében mégis csak szólt hozzá: „Menjen el Embey doktorhoz!” Azóta hozzájár és elkezdett szépen javulni az állapota. A kezelés pontos mibenlétét, módszereit, ha megbocsátják, nem írom le, az nem tartozik egy amatőr tolla alá.
Az viszont igen, hogy arra a kérdésre, melyet B. Király Györgyi intézett hozzá, mit válaszolt.
- Doktor úr! Elfogadják az orvosok a fájdalmat vagy hisztériának tartják?
- Ennek az övsömörnél van a legnagyobb jelentősége, melyen az első két hétben lehet segíteni. Ha nem kerül hozzám ebben az időszakban az illető, akkor állandó visszatérő tünete marad a fájdalom, és ilyenkor illethetik őt hisztériásnak.
- Mi motiválta önt, hogy ezzel foglalkozzon? Mármint a fájdalommal?
- A fájdalom nem mai keletű az emberiség történetében. A sumérok 4 ezer éve ismerik a mákot, a Krisztus előtti időkben is használtak fájdalom-enyhítőket. A morfinok ismerete is több ezer évre nyúlik vissza. Hipokratesz szerint a fájdalom az élet megmentője, jelzi a bajt.
Én úgy kezdtem el, hogy 1980-ban meghívtak Strassburgba, ahol egy évig ösztöndíjasként dolgoztam. Ott láttam egy csoportot, akik a fájdalommal foglalkoztak. Hazajöttem és „engedélyt kaptam” feletteseimtől, hogy jó csináld! 1988-ban amikor a Kékgolyó utcai intézményt megnyitották lett fájdalom ambulancia is, tehát 21 éve ezzel foglalkozom. Szerencsém is volt, mert egyszer olyan beteget küldtek hozzám, akinél már nem volt remény. „Itt van, csináld meg!” Megcsináltam, most már hisznek nekem. Azóta 4 ezer ilyen beavatkozást végeztem. Számtalan olyan telefonhívást kapok, hogy holnap levágják a mamám lábát, mit tegyek? Ilyenkor az a válaszolom, hogy egy napot még várhat a műtét, keressenek fel. Legutóbb egy 80 éves hölgy hívott, aki ma is a saját lábán jár.
Erzsébetnek az érszűkület miatt már üszkösödtek, feketék voltak az ujjai. A kiirt amputáció előtt egy nappal jutott el Embey Dezsőhöz, ma erősen határozottan fog kezet , amputálásra ítélt ujjai hosszúak, vékonyak, szépek, ugyanúgy, mint a másik kezén.
Nem tudom, mit lehet tenni. Nem tudom, meddig hallatszik el Embey doktor hangja? Azt sem tudom, hogy van-e utódja? Csak egyet tudok, de azt nagyon: isten mentsen meg mindenkit a fel nem ismert betegségektől, a rossz diagnózisoktól és ugyanő vezesse el a rászorulókat Embey doktor rendelőjébe.
