Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Ocsovai Dóra és Moretti Magdi elkezdtek beszélgetni egymással az apa-lány kapcsolatról. Aztán jött az ötlet, hogy érdemes lenne megnézni a tehetséges nők mögött álló apafigurákat, hiszen a személyiség születésében meghatározó szerepet játszó apai princípium jungi értelemben a tanulás, a külső törvény megfelelője. Ahogy Verena Kast fogalmazott: a tehetséges nőket általában az apa fizikai valója vagy indirekt képe inspirálja, támogatja a fejlődésben. Vajon milyen hatással lehetnek a művészetben az apafigurák lányaik alkotói kiteljesedésére? Magdi és Dóra a vándorgyűlés művészetterápiás szekciójában két híres alkotói apa-lány kapcsolatot elemzett, hangsúlyt helyezve arra; hogyan hozzák ezt felszínre a születő művek? Ebben a számban az apafigura jelentősége tárul fel olvasóink előtt Clara Schumann - a következőben pedig Virginia Woolf - alkotóvá válásában.

„ A zseniális zsarnok”
Clara Schumann és apja, a „zseniális zsarnok”, Friedrick Wieck viszonya alapvetően meghatározta Clara életét. A zongoratanárként működő teológus már a bölcső mellett eldönti lánya rendkívüli zenei pályafutását. Ehhez minden eszközt bevet: nemcsak Clara gyermekkorát teszi vég nélküli zongoragyakorlássá, de naplóit is ellenőrzi és széljegyzeteli. „A te életed az, hogy beletörődsz művészsorsodba” – ez a delegálás egy életen át elkíséri az apjához érzelmileg kötődő lányt. Amikor Robert Schumann iránti szerelmével válaszút elé állítja, a valóban tehetséges, tizenhat éves Clara fellázad az atyai türannosz kontrollja ellen, menekülésként a férfival kötött házasságot , s a páratlan zenei karrier beteljesítését választja.
Moretti Magdi előadásából először az apa és az anya története bontakozik ki előttünk. Friedrick Wieck félénk és túlérzékeny gyerek volt, aki muzsikus akart lenni, de a szülei inkább teológiára küldték. Vágya végül beteljesült, zongorista, zenetanár, zeneoktató, zenekritikus és zeneszerző lett. Egyik tanítványát Marianne Tromlitzot vette feleségül. A csinos lány tehetséges énekes és zongorista , a házasságkötés után azonban férje a zongorabolti eladónő és a háztartásbeli szerepét osztja rá. Nem engedte színpadra állni, játszani feleségét, mert „még azt hinnék, nem tudlak eltartani”.
Friedricknek gyakori dührohamai voltak. „Raro mester gonosz egy alak” - írja Robert Schumann. Szemtanúja, ahogyan Clara 10 éves öccsét, Alwint hibás játékáért hogyan húzta és verte a földön apja. Wieck már Clara bölcsőjénél úgy dönt, hogy rendkívüli zenei pályafutása lesz a lányának , így azonnal megnyitja Clara naplóját. Minden sorát ellenőrzi később is, önmagáról temérdek hízelgő bejegyzést hagy benne az utókornak. A kislány 4-5 éves koráig nem beszélt. Míg anyja gyakorolt, szolgáló vigyázott rá. Az 5 éves Clara már napi 3 órát tölt a zongoránál. Egy óra apával, 2 óra gyakorlás. Nincs baba, nincs játék, de pajtás, és kisállat sem. Clara 5 éves, amikor édesanyja Marianne fellázad és elhagyja a férjét. Magával viszi gyermekeit, Clara azonban 4 hónap múlva visszakerül apjához. „Atyám gyengéden szeretett, és én viszonoztam szeretetét, de anyai gyengédség, amelyre egy kislánynak oly nagy szüksége van, nekem soha nem jutott, ezért aztán soha nem voltam maradéktalanul boldog.”- írja később. 9 éves, amikor apja újranősül: felesége Clementine Fechner, egy evangélikus lelkész lánya. A tehetséges Clara már 8 évesen keringőt komponál ajándékba dajkájának. Siker sikert követ, Clara mércéje szigorú és magas. „Önök tapsolnak nekem, pedig jól tudom, hogy rosszul játszottam”
1831-ben Goethénél járnak látogatóban, aki így emlékszik a találkozóra:”Tegnap két fenomenális személyiség járt nálam: az apa elhozta tizenkét éves kislányát-egy zongoraművésznőt. ...Ebben a kislányban több erő van, mint hat fiúban együttvéve.”

Testvér, pótapa és szerelem!
Robert Schumann Wieck professzornál tanul zenét. A Claránál 9 évvel idősebb egyetemi hallgató mesékkel szórakoztatta a kislányt. Testvér és pótapa egyben, így korán kialakult közöttük a tartós kötődés. „Nem volt ifjúságom. csak te pótoltad nekem a gyermekkor éveit. Idegennek éreztem magam a világban..” (Clara levele)
A 16 éves lány naplóját és a leveleit továbbra is apja felügyeli. Ezt írja szerelmes lányának: „….a te életedet én teremtettem, én álmodtam meg a már a születésed előtt, a te életed az én szüntelen gondom. A te életed az, hogy beletörődsz művészsorsodba, mert a természettől megkaptál mindent, ami kell hozzá. Ráadásul az a hihetetlen szerencséd, hogy számíthatsz egy apára, aki mindenki szerint jelenleg az egyik legjobb mester. Ha elárulsz, elárulod a zenét, elárulod a karrieredet, a sikereidet, a közönségedet. Mire jó ez az egész?”
Clara kérlelésére így reagál: Soha! hallottad, soha!.....ma is a javadat akarom, mikor azt mondom, nem szabad férjhez menned. Mikor pedig férjhez mész, én majd segítek a választásodban. Ami Schumannt illeti, semmiképpen sem megfelelő férj a számodra.”
Schumannt gyönge jellemű alkoholistának tartja, akinek kedélyhullámzásai vannak. Bár Robert 1835-ben -ben eljegyezte Clarát, Wieck határozottan megtiltotta házasságukat. Több évi bonyodalom és bírósági pereskedés után 1840-ben végre sikerült megesküdniük. Apja azonnal kitagadta lányát. Clara a kor egyik legelismertebb zongoraművésze volt, ugyanakkor megpróbált jó feleség, művésztárs is lenni, aki persze már házasságkötésük előtt is két malomkő között őrlődött.
„Jaj de szeretlek ! Érted van minden mozdulatom, érted teszek mindent. ……Gyötör ,mikor azt mondod, határozottabbnak kell lennem apámmal. Határozott vagyok, persze, de már megírtam neked, hogy amíg egy mód van rá, egyszerűen nem akarok szakítani vele. Mi szükség van rá, hogy ellene uszíts? …Jaj, annyira félek a következő levelétől-szinte reszketek…..Apám néha biztosan nagyon boldogtalan. Titokban sajnálom, és bánkódom emiatt, de semmit sem tehetek. Lehet, hogy azt mondják majd egyszer, hogy sírba vittem az apámat….Ó, Robert, később megbocsátod majd nekem, ugye, ha néha hirtelen elfog a szomorúság, mert eszembe jut apám-ez az egész olyan gyötrelmes! (Clara Robertnek 1839.ápr.22. Párizs)
„ ..Annyira vágyom már ,kedves édesapám, hogy újra lássalak és teljes egyetértésben és szeretetben beszélgethessünk. Schumann iránti szerelmem tagadhatatlanul szenvedélyes szerelem de nemcsak az. Én őt rendkívülien jó és megbízható embernek tartom, és ő az egyetlen, aki képes megérteni, nemes tisztasággal szeretni engem….Drága apám, ígérd meg, beleegyezésedet adod nekünk ha Schumann bizonyítani tudja ,hogy van évi ezer tallérja. ..Soha nem mondok le róla, sem ő énrólam.

(Clara levele apjához, 1839.május1)
A művész vagy feleség -konfliktussal ugyanúgy szembe kell néznie, mint anyjának.
„...házasságunk első évében meg kell feledkezned a művészről, kizárólag értünk, kettőnkért kell élned,az otthonodért és a férjedért, és majd meglátod, miképp feledtetem veled a művészt-nem, a nő fontosabb, mint a muzsikus, és leghőbb vágyam valósulna meg,ha el tudnám azt érni, hogy semmi közöd ne legyen többé a közönséghez. Te ennek ellenére mindig is nagy művész maradsz. (Robert Clarának 1839.jún.13. )
„Tudod mire vágyom? Hogy órát vehessek apámtól. Félek, hogy mikor hazamegyek, senkim sem lesz, aki figyelmeztet majd a hibáimra,….Jaj de szeretném újra hallani a korholását!”
(Clara Robertnek, 1839.jún.22.)
1840 szeptemberében az esküvő után egy héttel ezt írja férjének: „Meg kell vallanom neked, drága férjem,hogy még soha nem voltak ilyen felhőtlen napjaim ,mint az elmúlt héten, és biztos, hogy én vagyok a világ legboldogabb asszonya…..A legfőbb boldogságom az,hogy te teljesen elégedett vagy velem, és ha nem így volna, rögtön szólnál, ugye drága férjem? »

8 gyerek, számtalan koncert..
Sorban jönnek a gyermekek, 8 szülés, egy vetélés. Kevés naplójegyzet maradt fenn, a gyermekekről alig esik szó bennük. Az viszont kiderül, hogy Clara az első szülés után néhány hónappal már koncertezik, Pest-Budára is eljut. Aztán következik egy koncertsorozat Európában, majd Szentpétervárott és Moszkvában. Így gyermekeinek meg kell birkózniuk anyjuk hosszú távollétével. Közben Schumann depressziós epizódjai egyre gyakoribbá válnak. Betegsége súlyosbodik, hallucinációk gyötrik.
1853 augusztusában ezt írja Clara: „Ebben a hónapban megismerkedtünk egy Brahms nevű húszéves komponistával….. Megindító látvány ez a férfi a zongora mellett.”
Schumann halála előtt egy évvel Brahms megvallja érzéseit Clarának: „Szerelmem Ön iránt egyre mélyebb és bensőségesebb, nem tudok Ön nélkül élni. „(Brahms levele Clarának)
1854-ben – ekkor születik nyolcadik gyermekük, Félix- Robert Schumann a jeges Rajnába vetette magát. Kimentése után – saját kérésére – a Bonn melletti Endenich ideggyógyintézetébe viszik, itt is hal meg. Ekkor Clara 3 hónapos turnéra indul Angliába, ahol 26 koncertet tart, még a királyné is meghallgatja.
Brahms viszonzásra találnak: „szomorú a szívem, képtelen vagyok másra gondolni,mint mindig rád, és arra, milyen jó lenne ,ha itt volnál. Szeress igazán,gyengéden és mindig ,és mindig, az a legjobb.(1861.január, Clara Brahmsnak)
Clara gyermekeit internátusba küldi Bonnba, majd turnézni indul. „Szörnyű, de ez kétségtelenül a javukra lesz. Marie és Elise Lipcsében jár iskolába, Julie Berlinben van nagyanyjánál. »- írja Clara. Miközben gyerekeire nevelőnők sora vigyáz, ő Frankfurtban a konzervatóriumban zongorázni tanítja a növendékeket. Joachim Raff igazgató szerint: „Schumann-né asszonyon kívül nincs nő a Konzervatóriumban, és nem is lesz. Schumann-nét pedig férfinak tekintem”.
Clara 1896-ban hal meg stroke-ban.
- A szekcióba meghívtuk Szabó Attilát, a Csík zenekar művészét, akinek gyermekei is muzsikálnak- őszinte hozzászólása gazdagította a témát. Sokat jelentett számomra a Simon Izabella zongoraművésznővel folytatott beszélgetés abban, hogy más aspektusból is megértsem Clarát. Izabella csodálatos előadást alkotott a Zeneakadémián Levélbeszélgetések címmel , ahol a zene , a pszichológia és az irodalom összeér- meséli Moretti Magdi. - Arra a folyamatra fókuszáltunk Dorkával, van-e közös eredője a tehetséges nők mögött álló apa-archetípusoknak? Hogyan tudják átfordítani mindezt az alkotásba, párkapcsolataikba és végül: milyen tanulságokat emelhet mindebből át a szakember a pszichoterápia számára? Clara ifjúsága a pszichoterapeuta szemével: traumatizált gyerekkor, narcisztikus apa, aki saját énje kiterjesztésének tekintette a kislányt. Nem volt igazi gyermekkora (koraérett naplójegyzetek, barátnő, játék nincs, csak a kötelesség és a határ nélküli teljesítés.) Erős szakmai identitás és kötelességtudat jellemzi, mely az anyaszerepet is felülírta. Clara tehát jól integrált , reziliens személyiség- akinek a számára folyamatos gyógymód volt a klasszikus zene. Kodály Zoltánt idézve: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”

B.Király Györgyi
Forrás: Lélekemelő / Pszichiáterek magazinja 2022.decembere