Mi köze Für Anikónak a Gynevachoz?
„Sima összefogott haj, zéró smink, kék nadrág, virágmintás blúz, lapos sarkú cipő, akár egy fiatal lány. Csak a száj sarkában előbújó ráncok jelzik, hogy már nem tinédzser. Kedves, mosolygós, bár tartózkodását érzem. Annak ellenére, hogy az ország egyik legismertebb színésznője, a színpadon kívül zárkózott teremtés.
Nem szerepel a bulvárlapokban, ritkán adott interjúiban beszél a ráncairól, beszél a terveiről, beszél a szerepeiről, a családja viszont tabu. Nincsenek körülötte botrányok, nem írnak gálákról, ahol milliós ruhakölteményekben jelenik meg, nincsenek pasi ügyei, balhéi, nem olvashatunk naponta arról, hogy milyen órát és gyűrűt visel, és arról sem, hogy válik, házasodik, új pasija van éppen, vagy gyereket szül, és jaj de édes! Für Anikó ugyanis nem celeb - aki valakinek a vállán felkapaszkodva ontja a hülyeségeit- nem sztár, ő színésznő, aki profi módjára teszi a dolgát ott ahol kell, a színpadon.
Kávét rendel, én ásványvizet, és határait tiszteletben tartva kérdezem.
Emlékszel rá, hogyan ismerkedtél meg Erikával ?
- Nem, egyszer csak ott voltam nála, talán a vakcina miatt. Tudod, valakinek a valakije említette, ahogyan ez lenni szokott.
Tehát Erika a nőgyógyászod volt.
- Igen.
Hogyan lett ebből egy bizalmi kapcsolat , és hogyan lettél az alapítványa kuratóriumának alapító tagja?
- A kölcsönös szimpátia, meg a beszélgetések. Erika tényleg kivételes egyéniség, nagyon jó ember. Most is amikor felhívott, hogy majd keresel, jó volt hallani a hangját. Örülök, hogy könyv lesz ebből a történetből.
Amikor Erika felkért , az első kérdésem volt , hogy mit kell ezzel csinálni , mennyi munka jár vele? Azt válaszolta, hogy semennyi, a munkát majd ő elvégzi, csak álljak mellé. Mondtam, hogy akkor vállalom! A viccet félretéve, sajnos időhiány miatt több nem megy! Így is megszakadok mindennap , hogy ne egy óriási összeomlás legyen az életem! Szerintem mindenki görget maga előtt 10 dolgot minimum! /Bár biztos az én hibám: mindig szeretnék többet belepréselni a napba, mint ami belefér!/ Sok teendőm van, hála a jó istennek! Elmondhatom , hogy mióta a főiskoláról kikerültem ez így van, és ennek örülök. Másrészt meg nem örülök , mikor a magánéletemmel kellene többet foglalkoznom. Nem baj, ez egy kötéltánc , próbálok a legjobb tudásom szerint egyensúlyozni, és nem leesni a kötélről.
Visszatérve e Gynevacra: már a kezdet kezdetén tudtam, hogy vannak nehézségek. Erikát cirka húsz éve ismerem, és most abban reménykedem, hogy most talán fordult annyit a magyar valóság, hogy egy ilyen nagyon-nagyon jó és hasznos védőoltást felkaroljon valamelyik gyógyszergyártó! Számomra egy Semmelweis Ignác történet kezd körvonalazódni, ami szintén az evidenciák tudomásul vétele helyett, a szégyenteljes elutasításukról szól.”
