Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Tavaly nyolcadszor nyilváníthatták ki véleményüket a páciensek az interneten keresztül arról, hogy kié legyen a Kárpát-medence legjobb háziorvosi praxisa határon innen és túl. Nyolcezer-ötszáz szavazatot kapott, s ezzel lett hazai második helyezett Molnár Károly és asszisztense Julika-  egyben a felesége –, akivel az ünnepélyes díjátadón kéz a kézben lépett a színpadra. A házaspár fáradhatatlan: nemcsak mezőkövesdi praxisuk betegeit látják el, hanem lakó- és napközi otthont hoztak létre a fogyatékkal élők számára, otthonápolási szolgálatot szerveztek, és mindemellett kedvenc időtöltésükre, a méhészkedésre is jut idejük.

Hogyan szerzett tudomást arról, hogy esélyese a versenynek?
-Egy kollégám szólt, hogy nézzek már rá a számítógépemre, mert jelöltek. Elsőként a Mezőkövesdi Széchenyi István Katolikus Középiskola tanára, Szegedi Gyula küldte be a jelölést, aztán sokan kattintottak, nem csak a mostani betegeim közül, hanem a korábbi körzeteimből a régi pácienseim és azok gyerekei is. Még Ausztráliából is érkezett szavazat egy volt páciensemtől, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Nagyon örültem annak, hogy ilyen sokan voksoltak rám, de azt álmomban nem gondoltam volna, hogy az elsők között végzünk. Fej-fej mellett haladtunk Csullag Zsolt kollégával, szinte az utolsó órában dőlt csak el a végeredmény, amire nem csak a feleségem és én vagyunk büszkék, hanem három gyermekünk és kilenc unokánk is.
Mi inspirálta önt a pályaválasztáskor?
- Százéves kort megélt tanítónőm mondta egyszer: Karcsikám, amikor még selypítettél, azt mondtad, „ojvos” leszek. Egerlövőben nőttem fel, a doktor kétkerekű lovaskocsin jött hozzánk a barna orvosi táskájával,az enyém is olyan, egy állatorvos kollégától kaptam ajándékba. Jó nagy kerekei voltak a kocsinak, nagyon tetszett, vittem szénát a lovacskának, hadd eszegessen, amíg az orvos a nagyapámat vizsgálta. Ez egy szép gyermekkori emlék, de az igazi lökést az adta, hogy a gimnáziumban nagyon megszerettem a biológiát és a kémiát. Nem vettek fel rögtön az orvosi egyetemre, ezért egy éven át az egri mentősökhöz jártam dolgozni a bátyám motorkerékpárján. Sok mindent láttam, a tapasztalt gépkocsivezető kollégával még egy szülést is lebonyolítottunk Sirokon.

Engem nem kábított el a város zaja...
Mindenkinek, aki orvosnak készül, ajánlom, hogy az egyetemi tanulmányokat megelőzően töltsön el valamennyi időt a mentőknél, vagy kórházi osztályon. Orvostanhallgatóként is visszajártam mentőzni a nyári szünetekben. Az első évfolyam után is így tettem, és amikor egy alkalommal beteget vittünk az egri kórház belgyógyászatára, megláttam egy csinos kis nővérkét fehér ruhában. Julikának hívták, ő lett a feleségem, később az asszisztensem. Első fiunk három hónaposan jelen volt a diplomaosztómon. A Debreceni Egyetem II-es belgyógyászatának professzora marasztalta a feleségemet, felajánlotta neki a főnővéri kinevezést, sőt engem is hívott az osztályra. Én azonban nem akartam kórházban dolgozni. Egyszer azt mondtam – ez elhangzott egy rádióriportban, még megvan a korabeli hangfelvétel –, hogy engem nem kábított el a város zaja, vidékről jöttem, és vidékre akarok visszamenni.
Sikerült?
-Igen. Bár Mezőkövesd környékére, Matyóföldre szerettem volna visszakerülni, Nógrád megyébe, Varsány - Nógrádsipek körzetébe kezdtem, ott született meg a lányunk. Nagy hasznát vettem nem csak a mentőzés során szerzett tapasztalatoknak, hanem a sok egyetemi gyakorlatnak is. Mivel az egyetemi csoportunkból senki sem akart körzeti orvos lenni, a gyakorlatokon mindig azt mondták, hadd csinálja a Karcsi. A fülmosástól kezdve a foghúzáson át a sebközözésig mindent megtanultam, de még így is működésbe lépett néha a „zabszem-effektus”. Például amikor éjszaka felcsöngettek, az ajtóban egy édesanya állt, a hátán hozta batyuban a fulladó kisgyermekét. Akadtak azért ennél vidámabb esetek is. Egyszer a szomszédos faluban, Rimócon helyettesítettem, amikor kihívtak egy cigány családhoz. Anyósom postás volt, az ő biciklijén tekertem át. Megláttak és felkiáltottak: milyen orvos maga, még autója sincsen! Később kaptam a téesztől egy motorkerékpárt, sőt még krumpliföldet is, ahol ugyanúgy szedtem a krumplit, mint a többiek. Nincs mit csodálkozni ezen, hiszen parasztgyerek vagyok, én még vezettem a lovat a kukoricasorok között. Amikor az alapítványi lakóotthonunk kerítése készült, betonoztam az alapot, este pedig locsoltam a friss betont. Tovább is van, mondjam még?
Miért vágtak bele a lakóotthon építésébe?
-A Gondoskodás Alapítványt néhai Papp János gyermekgyógyász kollégám hozta létre, hogy segítsen a nehéz szociális helyzetű embereken. A harmadik gyermekünk, Péter oxigénhiánnyal született, Egerbe járt kisegítő iskolába, ám ott csak tizennyolc éves koráig maradhatott.

Mi lesz Péterrel?
A feleségemmel azon meditáltunk, mi történik majd vele, ha mi már nem leszünk. A nagyfiúnk és a lányunk azt mondta, ne törődjünk ezzel, majd ők a gondját viselik, de mi nem akartuk ezt a felelősséget a vállukra tenni. Addig agyaltunk, amíg a feleségem kiszúrt egy elhagyatott épületet, amely korábban dohánybeváltó központként működött. Ablakai kitörve, a gaz felverve, a hajléktalanok tüzeltek benne.
Kiderült, hogy az ingatlan Budapest és Miskolc város közös tulajdonát képezi. Kilincseltünk egyik önkormányzattól a másikig, estig tartana, ha el akarnám mesélni, hány követ mozgattunk meg, mire sikerült megszereznünk ingyen és bérmentve az épületet az alapítványnak. Így jött létre a város támogatásával és sok-sok ember kétkezi munkájával az Add a Kezed Lakóotthon. Ott éli a hétköznapjait Péter fiunk fogyatékos társaival együtt, támogató közösségben. Minden nap betérek hozzá, péntekenként a délutáni rendelés után pedig érte megyek, hogy a hétvégét velünk tölthesse. Később uniós pályázaton sikerült pénzt nyernünk arra, hogy a létesítmény szomszédságában lévő régi szolgálati lakásból napközi otthont alakítsunk ki. Már ez is működik, autóval visszük be reggelente a szomszédos falvakból a rászorulókat. Megszerveztük az otthonápolási szolgálatot is, fizikoterápiás nővér, gyógytornász jár ki a betegekhez. Mindemellett az egykori gimnáziumomban iskolaorvosi teendőket látok el, és üzemorvosként is dolgozom. Bőven jut tennivaló minden napra.
Láttam egy mézes üvegecskét Molnár Károly méhész címkéjével. Ön lenne a méhész is?
- Feleségemmel méhészkedünk, aminek családi hagyományai vannak nálunk, hiszen nagyapám, édesapám is méhészkedett. Ők még a kasos módszert használták, kifüstölték a méheket és elrabolták tőlük a mézet. Hárman vagyunk fiútestvérek, de csak nekem volt ehhez ambícióm. Igazi kikapcsolódás látni a méhek zsongását, figyelni, hogy melyik hozza a sárga virágport, melyik a feketét. Hazavittem négy kis családot, szaporítottam, átteleltettem őket. Nemrég a kertünkben figyeltem a gyíkokat, ahogy szaladoznak, sütkéreznek a napon. Eközben meglepődve láttam, hogy a szűz királylány életében először elhagyja a kaptárat, mögötte a herékkel. Tudni kell, hogy a méh királylány a levegőben párosodik. Egy ilyen pillanatot elcsípni szinte lehetetlen, ha három napig forog a kamera, se biztos, hogy összejön. Nekem ez sikerült. Csak azért drukkoltam, hogy vissza is térjen a királylány, mert ha elkapja egy fecske, vagy feketerigó, akkor vége. Szerencsére visszajött, már gyönyörűen petézik, szép nagy családja lesz.
Milyen fajta mézet szoktak gyűjteni?
-Szezontól függően sokfélét. Elsőként a virágmézet lehet pergetni a környéken lévő cseresznyésből, almásból és barackosból. A fűz és a mogyoró virágzásából készített mézet meg szoktuk hagyni a méheknek, hadd táplálják vele az akkor kikelő kis méhecskéket. Utána jön a sorban a repceméz, majd a nagyobb volumenű akác. Korábban még vándoroltunk: utánfutóval vittük a méheket a Nyírségbe, mert ott nyílik leghamarabb az akác, onnan mentünk át Sirokba a második akácért. Lehet még gyűjteni gyógynövény táblákról is, most éppen az olajrepce virágzik. Az utcánkban lévő hársfákról is sokat gyűjtöttek a kis családjaink. Most várjuk a napraforgót, és rengeteg mifelénk a vadrózsa, aminek illatos, a sötétre főzött teához hasonlító méze van. Kis üvegekbe töltöm, és különleges alkalmakra – névnapra, születésnapra – adunk belőle az barátainknak.
Egészséges a méz?
- Rengeteg vitamin van benne. Nem véletlenül mondták nagyanyáink, hogy nátha idején jót tesz egy kanál méz. Gyomorbetegeknek a repcemézet ajánljuk, de az akácmézet már nem javasoljuk nekik, mert savtúltengést, gyomorégést okoz. Érdekes módon legtöbben az akácmézért rajonganak, amin mi, méhészek el szoktunk csodálkozni. Gyönyörű szép ugyan, sárga és folyik, de nem az igazi. Nekem a napraforgóméz a kedvencem, mert nem folyik, jól lehet kenyérre kenni. Úgy meg tud keményedni, hogy még a kanál is elhajlik benne. Ma is azt reggeliztem kiflire kenve, egy liter tejjel.

Boromisza Piroska

Forrás : BeKopogtató / Hipertónia Társasági Magazin  XI/2.