Képregény - Az esernyőcsapat kalandjai
Nem könnyű az élete a képzeletbeli Fészek utcai iskola kisdiákjainak, ám felismerve saját különlegességüket, „szuperképességeik” révén sikerül felülkerekedniük a gondjaikon. Az esernyőcsapat kalandjai című képregény hősei más-más fejlődési zavarral küzdő, sajátos nevelési igényű gyermekek. A kiadvány létrejötte a Vadaskert Alapítvány munkatársainak köszönhető, akik szükségét érezték, hogy minél több gyermek megismerje a neurodiverzitás fogalomkörébe tartozó állapotokat. Erről a témáról, vagyis a gyermekkori neuropszichiátriai zavarokról, a Tourette-szindróma sajátosságairól és a társuló figyelemhiányos hiperaktivitás zavarról írta és védte meg 2008-ban PhD értekezését Tárnok Zsanett gyermek- és ifjúságpszichológus, a könyv szakmai lektora. A Vadaskert Alapítvány vezetője arról az összefogásról is beszélt lapunknak, amelynek köszönhetően megteremtették klienseik biztonságos ellátásának lehetőségét a Covid-járvány idején.
KÖNYV AZ ELFOGADÁSRÓL
Honnan jött a könyv megjelentetésének ötlete?
- A Covid-járvány miatt bevezetett karantén ideje alatt bukkantam rá a képregény angol nyelvű eredetijére, amelyet az ADHD Foundation adott ki. Megfogalmazódott bennem, hogy elérhetővé kellene tenni ezt a kiadványt a magyar gyerekek számára is. Munkatársaimmal, Madarassy-Szücs Annával és Táskai Gergellyel lefordítottuk és betördeltük a szöveget, majd sikerült megállapodnunk a Geobook Kiadóval a kiadvány megjelentetéséről. Így került a képregény nyáron a magyarországi könyvesboltokba.
Miről szól a kiadvány?
- Ez egy érzékenyítő, elsődlegesen az általános iskolás gyermekeknek szóló képregény. A neurodiverzitásról szól, vagyis arról, hogy milyen sokszínűek vagyunk, hányféle idegrendszeri működési probléma nehezítheti meg a kisiskolások mindennapjait. Ebbe a körbe tartozik többek között a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, a tikek, a Tourette-szindróma, az autizmus spektrumzavar, a különféle tanulási zavarok és az ezekre később ráépülő hangulati-szorongásos problémák. A neurodevelopmentális zavarokat nem tartjuk betegségnek, hanem olyan fejlődési jellegzetességeknek, amelyekkel sok gyermek él együtt, akár anélkül is, hogy ő vagy a szülei felismernék a nehézségek okát.
Lehetséges úgy feldolgozni egy ilyen nehéz témakört, hogy a gyermekek is megértsék?
- A könyv igaz történetek alapján íródott. Öt olyan gyermek segítette a szerzők munkáját, akik érintettek a felsorolt fejlődési zavarok egyikében. Nekik köszönhetően a szöveg olvasmányos, könnyen emészthető, a gyermekek nyelvén szól. A szereplők kalandjai nem csak arra vezetik rá az olvasókat, hogy milyen módon lehet megoldani ezeket a problémákat, hanem olyan szavakat is felvonultatnak, amelyeket célszerű használni a kortársak közötti kommunikáció során. A képregény rávilágít, hogyan lehet beszélni az autizmus spektrum zavarról, a diszlexiáról vagy a diszgráfiáról, és arra is fény derül, hogy ezek nem misztikus dolgok. A gyerekek ráébredhetnek, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal. Másoknak is nehézséget okoz az olvasás vagy számolás, és a világon sok kisiskolás küzd ezekkel a problémákkal, amelyeknek nevük van. A könyv nem csak magyarázattal szolgál, hanem megtartó erőt is nyújt számukra. Ennek azért nagy a jelentősége, mert krónikus állapotokról van szó, amelyekkel a gyerekeknek meg kell tanulniuk együtt élni.
Az elmondottak fényében úgy tűnik, nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is hasznos olvasmányról van szó…
- Így van, a könyv hasznos segédanyag a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok, és természetesen az érintettek szülei számára is.
Lesz folytatása?
- Igen, a könyv sikerén felbuzdulva már tervezzük a második és harmadik részek kiadását.
A BŐRÜNKÖN ÉREZZÜK A JÁRVÁNY HATÁSÁT
Mióta igazgatja a Vadaskert Alapítványt?
- Húsz éve dolgozom a Vadaskert Alapítványnál és a Vadaskert Kórház és Szakambulancián, három éve vezetem az alapítványt. 2003-ban munkatársaimmal megalapítottuk a Tik Ambulanciát, ahol egyedülálló módon valósul meg a diagnosztikus munka, a terápia és a tudományos kutatás. A tik igen gyakori jelenség, a kisiskolások 20 százalékát érinti, így nagy igény mutatkozik a szakambulanciánkon elérhető ellátások iránt. Korábban külföldön elsajátítottam a tik-zavar fennállása esetén alkalmazható specifikus viselkedésterápiát (Comprehensive Behavioral Intervention for Tics), de sajnos Magyarországon és egyébként az egész világon ez a fajta evidencia alapú viselkedésterápia nagyon limitáltan érhető el.
Mire a legbüszkébb vezetőként?
- Sok mindenre, de leginkább arra, hogy az országban először kezdtünk el nagyon komplex módon foglalkozni a tik zavarokkal, amit nemzetközi szinten is elismernek és jegyeznek.
Az alkalmazkodóképességnek vélhetően hasznát vették a veszélyhelyzet ideje alatt. Szükség volt az ellátás átszervezésére?
- Teljes mértékben. A Vadaskert Kórház igazgatójával együtt szerveztünk, amire az egész intézmény nagyon gyorsan és rugalmasan reagált. Akut osztályként nem zárhattunk be, a sürgősségi ellátást folyamatosan működtettük. Az összes többi ellátást átállítottuk online üzemmódra, mert nem hagyhattuk magukra a folyamatos gondozást igénylő klienseinket. Még a magánrendelésben is átszerveztünk mindent, a kollégák pro bono dolgoztak. Időközben visszaálltunk a korábbi működésre: 40 ágyon, 20 nappali kórház ágyon és 10 rehabilitációs ágyon, teljes erőbedobással dolgozunk. Meg kell, hogy mondjam, sokszor erőn felül, hiszen szemmel láthatóan nagyobb kihívásokkal kell azóta megküzdenünk, ami a jelenlegi ellátási szükségleteket illeti.
Mennyire viselte meg a gyerekeket a bezártság?
- A Covid-járvány erősen befolyásolta a gyermekek mentális egészségét. Különösen a kamaszokat viselte meg a helyzet, amit jól mutat, hogy jelenleg az akut serdülő osztályunk kapacitása teljes. Szinte a bőrünkön érezzük a járvány hatását: számtalan nehéz történettel találkozunk, szélsőségesebbek a tünetek, katalizálódnak a problémák. Azt látjuk, hogy az iskolába való visszatérés önmagában is nagy szorongást okozott a gyerekeknek. Sokaknak az otthonlét ideje alatt átmenetileg eltűntek azok a problémái, amelyek miatt korábban hozzánk jártak. Gondolok az iskolai vagy kortárs kapcsolati nehézségekre, a beilleszkedési zavarokra, az autizmusra vagy akár az ADHD-ra. Ezek a gondok az otthoni környezetben kevésbé, illetve máshogy mutatkoztak, azonban az iskolába való visszatéréskor hatványozottan jelentkeztek.
Vagyis, ha jól értem, most csapódnak le a járvány következményei.
- Igen, és még nem tudhatjuk, milyen vetületei lesznek a következő hullámoknak. Ebben a helyzetben különösen felértékelődik a kollégáim hozzáállása, akik erejükön felül dolgoznak a gyerekekért. Olyan ez, mint a hullámvasút, amiben talán az a legnehezebb, hogy nem látjuk, milyen kihívásokat rejt még a jövő.
Ilyen felelősségteljes munka mellett valahogy le kell vezetni a feszültséget. Hogyan szokott kikapcsolódni?
- Nagy szerelmem a Duna. Mindent szeretek csinálni, ami összeköt a folyóval: evezni, hajózni, vagy pusztán csak a partján üldögélni.
Boromisza Piroska
Forrás: Lélekemelő /Pszichiáterek magazinja/
XIII. Évfolyam 3.szám
