Hogyan óvjuk időseinket?
nov
21
2014
Mindenkinek van nagymamája, nagypapája, édesanyja, édesapja, és egyre feledékenyebbek a drágáink. Sokszor már 24 órás felügyeletre szorulnak, mit tegyünk velük?
A fiatalság rejthet szépséget magában, a valódi értéket azonban az idősek élettapasztalata, bölcsessége jelenti. Az időskori demencia éppen ettől az élettapasztalattól fosztja meg a beteget.
A latin mens egyébként azt jelenti: ész, értelem, a de pedig fosztóképző. Az értelmétől megfosztott ember. A demencia egyik legsúlyosabb fajtája az Alzheimer-kór, hiszen megöli az idős ember értelmét, a lelkét, magatehetetlenné és kiszolgáltatottá teszi. Ritka, gonosz betegség. Mert fájdalmas látni, hogy az édesapa, akinek pár éve olyan volt az esze, mint a borotva, a saját nyakkendőjét sem találja, vagy szembesülni azzal, hogy édesanya képtelen felidézni, mikor volt az esküvője.
Súlyos esetben a demencia állapota miatt önveszélyessé válhat a beteg. Elfelejtheti, hogy kinyitotta a gázt, hogy felrakta főni az ebédet, megengedi a kádban a vizet, és elfelejti elzárni azt, gyakori az is, hogy a beteg elkóborol. Egyszerűen kisétál az ajtón - sokszor az éjszaka közepén, és máris kész rettegés a család élete.
Folyamatos, szinte a nap 24 óráját kitöltő „felügyeletet” kíván a családtól a beteg, és ezt egyre kevesebben tudják vállalni. Tartsuk otthon anyukát, apukát, vagy adjuk otthonba?
Tabukat próbálunk oldani, nyíltan, őszintén beszélünk a betegségről, kibeszéljük téveszméinket, hogy oszoljanak előítéleteink a mentálisan sérült beteggel és családjával szemben.
Hatoscsatorna - Női szemmel
Műsorvezető: B. Király Györgyi
Vendég: Dr. Egervári Ágnes neurológus Tepericsné Jámbor Klára mentálhigiénés szakember Feketéné Pap Andrea üzletasszony , egy demens édesapa lánya.
