III. helyezés / Szász Veronika
Szász Veronika Ráckevéről érkezett, ahová Erdélyből települt át, hiszen gyergyóalfalusi. A legfinomabb káposzta pedig a Gyergyói Szárhegyen terem, írta receptjében. Gyerekkorában lovaskocsira ültek, úgy mentek Szárhegyre a káposztáért, és azt sózták el. Akkoriban ugyanis nem fermentálásnak nevezték a káposzta savanyítását. Fantasztikusan finom tőtikéja kovászolt lapiból, vagyis szőlőlevélből megnyerte a zsűritagok tetszését az ízes székely nyelvvel együtt.
Tőtelékes káposzta és tőtike kovászolt szőlő lapiból
Egy jó fej káposztának leszedem a lapijait, leormózom, azaz kivágom a vastag ereket, megformázom a lapikat, hogy kis csinos töltelékek legyenek. Elkészítem a belevalót. Fél kg. darált húst készítek elő. Én szeretem a pulykát , de szoktam disznóból is készíteni. Egy fej hagymát apró kockára vágok, megdinsztelek zsiradékon, Hozzáadok egy marék nagy szemű kukorica kását. ha nincs árpakását, vagy ha az sincs rizskását, hagyom kicsit barátkozni. Ekkor vidítom egy kanál paprikával, de gyorsan le is veszem, nehogy megégjen a paprika. Ráöntöm a várakozó húsra, jól eldolgozom picit sózom, de óvatosan, mert a káposzta eleve sós. Jól megborsozom, összedolgozom alaposan, ha kemény kis forró vízzel lazítom. És ekkor kezdődik a kellemes része a munkának. Betöltöm a húst a megformázott levelekbe. Igyekszem ,hogy egyformák legyenek, nehogy valamelyik megsértődjön, hogy kivételezek vele. Amikor mind betöltöttem, a csinos kis töltelékeket sorba belerakom a vaslábasomba, amit előtte kikentem egy kis zsírral. Szépen körbe rakom, vigyázok a rakásra, mert tálaláskor ki is kell szépen szedni. Ha ünnepi ételt akarok, rakok középre húsokat is, ha hétköznapit , akkor nincs hús külön. Amikor elfogynak a töltelékek, összevagdalom a káposzta megmaradt belsejét apró káposztának, és befedem ezzel a töltelékeket. Teszek rá egy - két cső csili v. erős paprikát, de azzal vigyázok majd a kiszedésnél. Ha van , és szereti a család tehetek közé csombor és kapor ágat, szárat, attól csak jó lesz. De nem muszáj, mert a sózásnál már gondoskodtam erről. Felöntöm az edényt vízzel, addig, amíg látom, hogy feljön a tetejére. Addig amíg felfő nem hagyom magára, mert a töltelékek nagygazdásan igen kezdenek terjeszkedni, és ki akar futni a főzőlé. Azt leszedem egy kanállal, majd szépen visszaöntögetem, ha már megnyugodott az edény tartalma. Hagyom szépen fődögélni vagy 3 órácskát, a végén már alig várom hogy megkóstoljam.
Nyáron is szoktam főzni a kovászolt káposztából ugyanezzel a módszerrel, sőt úgy is , hogy a lefejtett leveleket körbe rakom, arra rakom a tölteléket, a végén egy cérnával összekötözöm, és káposztafejként főzöm meg. Egy kis paradicsommal nyakon öntöm, majd elvágva a cérnát, felszeletelve, tejföllel tálalom. Ezt "Újmódi káposztának" neveztem el.
Tőtike kovászolt szőlő lapiból
A lapiknak kivágom az erét, előkészítem töltésre. Fél kiló darált húsból, egy fej dinsztelt hagymából, marék kásából sóval, borssal, kis paprikával elkészítem a tölteléket. Beletöltöm a fermentált szőlő levelekbe, elhelyezem egy lábosba, felöntöm vízzel, és puhára főzöm. A végén megszórom zöldkaporral , tejfel kíséretében tálalom.
A családom nagyon szereti ezeket az ételeket. Én is , és fermentálni is igen szeretek. Téli kedvencünk savanyúság helyett a káposzta cika. Vagyis a töltött káposztakészítés után megmaradó belseje a káposztának, a káposzta szíve. Mindennél jobb, finom, és megvéd a betegségektől. A káposztalé is megérne egy mesét, de arról talán majd máskor írok.
Üdvözlettel: Szász Veronika
Segítsen, hogy az ön igényeihez igazodva alakítsuk az oldalt!
Google adatvédelmi iránylevek
nem
igen