vissza

Feketén-fehéren: Gyerekkel karanténban…

máj
9
2020

Láttam a Facebookon egy anyukát, aki miközben egy zseniális monológot mondott arról, hogy mennyire szereti a családját, a férjét és a gyerekeit, papírlapokra írva azt mutogatta, hogy” nem bírom tovább, elegem van belőlük, segítsetek! Tegyetek az ajtó elé legalább egy kis vodkát, vagy nyugtatót!” Humorosan, de jelezte, hogy a bezártságban egymás agyára lehet menni! Márpedig hetek óta így élünk, többé-kevésbé bezártan. Nem találkozunk a barátainkkal, a társasági életünket telefonon, videón keresztül bonyolítjuk a szülők és a gyerekek viszont annyi időt töltenek együtt, mint régebben soha. Így aztán a legharmonikusabb kapcsolatban élő családok tagjai is egyre nehezebben viselik el egymást. Vagy mégsem?
Hogy bírják a gyerekes családok a korlátozott kijárási tilalmat, milyen gyerekekkel a karanténban? Erről beszélgetek Dr. Szolnoki Nikolett gyermekpszichiáterrel a stúdióban, - neki már felnőtt gyerekei vannak- Skype-on pedig Dr. Tárnok Zsanettel / a Vadaskert Alapítvány igazgatója/ de a legfontosabb, hogy van egy ovisa és egy 12 évese otthon, és egy 4 gyerekes anyukával, Balogh Emesével. A négyből a három kisebb ráadásul hármas iker.
Beszélünk az ovisokról és a kamaszokról is. A tizenévesről, aki tele van haraggal, frusztrációval és azt kívánja, bárcsak a barátaival zárná össze a karantén- nem pedig azokkal, akikről éppen leválni igyekszik- ahelyett, hogy elszakítja tőlük.
Mit mondjunk el, és mit ne a járvány hatásairól? Kellenek -e tabuk, titkok? Vagy a gyermek életkorához és fejlettségi szintjéhez illő magyarázatot kell adni a történésekre, olyanokat, amelyek megnyugtatnak és nem a félelmet erősítik! Most kellenek a nagy beszélgetések, arról például, hogy miért alakult ki ez a helyzet, ami a szülőknek, de a nagyszülőknek is rossz. A kulcs a szülők és a gyerekek között az őszinte, egyenes kommunikáció.

Adáspremier: május 1. 20 h.