vissza

„Erika és a Kossuth díjas tudós vakcinája…

Szépen, de egyszerűen, hatalmas fotelekkel, szófákkal berendezett lakás a IX. kerületben. Semmi luxus, semmi hivalkodás. Lázár Erika kedves, szép arcú, mosolygós, szelíd szavú doktornő. A korát le sem merem írni. Nem mintha tagadná, fürge, eleven, a mai napig rendel és harcol. 81 évesen a Gynevacért. Bár a nők képzeletében a nőgyógyász inkább férfi, esetében ez másképpen van. Azt mondja, ezt a hivatást édesanyja javaslatára választotta és nem bánta meg döntését.

- Eredetileg belgyógyász akartam lenni, negyedik év után az egész nyarat a Belklinikán töltöttem, és egészen jó diagnoszta lettem. Csakhogy a gyakorlatvezetőm az előzetesen elvégzett villamosmérnök kar és mérnöki munka miatt lebeszélt róla, hiszen 10 évvel később kezdtem az orvosi egyetemet, mint az évfolyamtársaim. Úgy érvelt, hogy ez egy nagyon nagy terület, itt nem tudok kimagasló eredményt elérni, válasszak egy szűkebb szakmát.
 Édesanyám azt mondta: „legyél nőgyógyász, ez mindig érdekelt Téged!” – mert hogy egy csomó nőgyógyászati jellegű népszerű könyvet cipeltem haza Budapestről. De csak azért, mert rettenetesnek találtam, hogy a nemi szervekről az iskolában semmit nem tanítottak és mélyen vallásos édesanyám se mondott semmit, soha. Amikor kérdeztem erről a témáról odahaza: elterelő választ adott. 19 éves műegyetemista koromban kifejezetten szégyelltem, hogy a csoporttársaim kinevetnek és a fizika gyakorlatok szünetében világosítanak fel arról, hogy egy nőnek nem 2 hanem 3 „lyuk” van az alsó felében!……...
Amikor 1969-ben elolvastam Újhelyi doktor közleményét, azt mondtam: „ha a fele igaz annak, amit Újhelyi tanár úr leírt, akkor az emberiség elleni bűn nem alkalmazni a vakcinát!” Azóta kiderült, hogy nemcsak a fele igaz, hanem inkább a duplája! Sikerült megnyernem a kazincbarcikai nőgyógyászati osztály osztályvezető főorvosát, dr. Institoris Istvánt, hogy felkereshessem az Országos Közegészségügyi Intézetet, és kipróbálásra vakcinát kérjek. Kísérleti stádiumban volt az alkalmazása az OKI 15 éves távlati kutatási tervének részeként…...
A negyedik beteg egy fiatalasszony volt, aki abban az évben- 1974-ben járunk- súlyos kismedencei gyulladással háromszor is feküdt a nőgyógyászati osztályunkon magas lázzal, erős alhasi fájdalommal, petefészek tályoggal.
Minden esetben célzott punkciót végeztünk narkózisban. A harmadik alkalommal az altatószertől anafilaxiás sokkot kapott és majdnem meghalt. A gyulladások miatt 10 hónap alatt 5 hónapot töltött táppénzes állományban, és 2 hónapot ideg szanatóriumban.
Elképzelheted milyen állapotban volt szegény! Felkerestem, és elmondtam neki, hogy létezik egy kísérleti stádiumban levő új gyógymód, amivel esetleg megelőzhető lenne a gyulladások kiújulása, ha beleegyezik az oltásba. Azt válaszolta, bármit vállal, ha van remény rá, hogy nem újul ki a betegsége. Megkapta az 5 oltást és a gyulladást elfújta a szél! Mikor éves vizsgálatra jött, beszámolt arról, hogy néha, ha fájni kezdett a hasa, beleült egy lavór kamillateába és a fájdalomérzet elmúlt. Soha többé nem kellett a nőgyógyászati osztályra befeküdnie, se idegszanatóriumba mennie! És noha 7 év óta szeretett volna babát- persze, hogy nem sikerült!- az utolsó oltás után 2 hónappal terhes lett.”