Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Nyomasztó a hospice házakra gondolni, az ott dolgozók viszont úgy fogalmaznak,hogy a béke és a szeretet szigetei a haldokló, rákos betegeknek fenntartott házak. A Magyar Hospice Alapítványt, amelyiknek alapító-elnöke Polcz Alaine volt, most Muszbek Katalin vezeti. 
Az alapítvány székhelyén, a Kenyeres utcai hospice kertjében egyébként ott van elszórva elszórva Polcz Alaine hamvainak egy része , és egy Polcz Alaine-pad is található ott. Katalin szép dolgokról mesél a műsorban. Arról, hogyan szereznek örömöt a nemsokára távozónak például egy zongora játékkal. Meg arról is, hogy ha valaki időben kerül be, a minőségi életét hosszabbítják meg. Volt olyan, akit fekve hoztak be, és felállt.
A Hospice Házban nem a gyógyulás a cél, hanem - amennyire csak lehet - méltóságot adni az utolsó hónapoknak, hogy a távozó megmaradt szellemi és fizikai képességeit használni, élvezni tudja. 
Ahogyan Balkay Laciék játékát, akik megalapították az első Hospice Színházat. Megtudjuk milyen a szép halál, és azt is, hogy mit lehet tanulni a távozóktól. Akármennyire kiszolgáltatott a másik, semmiképpen nem kevesebb nálunk. Sőt, ő tanít. Alázatra, hogy a maradók ugyanakkorának érezzék magunkat, mint a beteg. Amikor odaülnek mellé (és nem fölé állnak !), az nem megy alázat nélkül, és senki nem ülhet úgy oda, hogy tudja a tutit. Mert senki nem tudhatja. 
És ami még a felnőtt hospice-nál is nehezebb: a gyerek házak. Ahogyan Dr. Benyó György fogalmaz: a gyerekek inkább érzik a távozást, mint a szüleik, és szeretnének beszélni róla, amit sokszor csak az ápolókkal, és nem anyával, vagy apával tehetnek meg. Mert ők nem akarják tudomásul venni az elkerülhetetlent. 
Két dologgal születünk, és ez kivédhetetlen: az életösztönünkkel és a halálfélelmünkkel. Az orvosok sajnos a legtöbb esetben hitegetik a halálos beteget. Azért, hogy ne kelljen szembesülniük az őszinte kommunikációval. Két héttel a küszöb átlépése előtt még mindig a csodát ígérik nekik. Közben pedig egy másik csoda jön. 
Azt mondják, az ember úgy hal meg ahogyan élt. Nincs két egyforma születés, és nincs két egyforma halál sem. Közhely ugyan, de tökéletesen igaz a „ki mint vet, úgy arat" mondás. Ha valaki az életében nem foglalkozott a távozással, ha csak az anyagiak számítottak, meg a hatalom és a pénz, akkor sokkal nehezebb a dolga. Mert nem csak szeretetben , gyűlölködve is el lehet menni,, de az nehéz nagyon. Vendégeim ilyet is, olyat is láttak már.

Női Szemmel/hatoscsatorna