Egy kellemetlen epizód...
„Talán feltűnik Önöknek, hogy Éva egyetlen mondatát sem idézem. Ennek is megvan a maga története. Az első találkozónk után kiderül: a diktafon lemerült. Nem volt benne elem, én meg nem vettem észre, hogy bár felvételre állítom, nem világit a kis piros lámpa. Szarvashiba. Pedig kezdő rádiósként az első néhány évben több ezer riportot készítettem, volt időm megtanulni, hogyan működik a technika. Na, mindegy, majd korrigálom. Felhívom Évát, szánom-bánom, hogy béna voltam, újabb randevút beszélünk meg a régi kávézóban.
Most is csinos, elegáns, kosztümös, ahogyan az üzletasszonyok általában. Újból nekifutunk, arról is beszél, hogy micsoda esztelen költekezéseket állított le, amikor meglátogatta a telephelyet. És az milyen dolog már, hogy a hosszú évek óta nem működő üzem, a patikákban elérhetetlen Gynevac, azaz a régóta leállt munka ellenére 2014-től- ekkor bízták meg a svájciak Évát azzal, hogy nézzen a Gynevac hazai előállítóinak körmére, és próbálja meg visszahozni a vakcinát sírból- a svájciak még mindig fizetést adtak a Vakcina Kft. egyes alkalmazottainak, fizették a havi majd százezer forintos villany- és gáz- számlákat?
Amolyan kis magyar keserédes ez a történet. Bár a vakcináról szerzett szakmai tapasztalatok jók, a jogi és a gazdasági hozzá nem értés, a nyerészkedés utáni vágy: egész egyszerűen megölte. Így aztán ma a Gynevac tündöklésére csak Erika és a szerencsés anyukák sztorijai emlékeztetnek, a bukása viszont itt lebeg a szemünk előtt. Aztán röpködnek a nevek és rémtörténetek. Arról, ki és hogyan fenyegette meg Évát, miután elzárta a nyitva felejtett csapot, és nem folyt rajta ki több pénz.
Bartusék például csöppet sem örültek a felbukkanásának, és nem azért, mert acélos és kek nő, - mellesleg tud az is lenni- hanem mert kőkeményen képviselte a svájciak érdekeit, és bugyellárisát. Azzal hogy becsukta itt, és ott nyitotta ki, ahol kellett. A klinikáknak, az orvosoknak, hogy haladjon a klinikai vizsgálat.
Azt már tudom, hogy Éva feljelentette Vargát. Mert milyen alapon írja le valaki egy egyetlen lactobacillus törzset tartalmazó étrendkiegészítőről- amit a hazai jogszabályoknak megfelelően az OÉTI engedélyezett- hogy ugyanazt tudja amit a Gynevac? Ugye emlékeznek? Egy 5 törzsből álló, egyszer már törzskönyvezett vakcináról beszélek. Varga Gyula olvasatában a GINEPP meg a Gynevac azonos. És ki gyártja a GINEPP-et? Hát persze, hogy Varga Gyula kft.-je! Mivel ez szabályos üzletrontás, a jogi lépés nem maradhatott el.
Szóval felveszem az újabb egy órás beszélgetést, majd még aznap meglátogatom Erikát, hiszen egykori munkatársa és azóta barátnője vidékről, éppen nála lakik néhány napig.
Felteszem a kérdést munkatársának Erzsikének, hogy mióta ismeri Erikát, amikor kiírja az okos kis gép, hogy megtelt. Mit tesz ilyenkor, akinek helyre van szüksége? Na, mit? Töröl. És igen, eltalálták. Egy másik feldolgozott interjúval együtt töröltem az Évával folytatott beszélgetést is. Mondhatnám, a Jó Isten nem akarja, hogy bekerüljön a könyvbe, de ez így biztosan nem igaz. Inkább engem akar megdolgoztatni, hogy figyeljek jobban. Hát a gép elé ülök, és kibányászom memóriám mélyéről a beszélgetés újabb foszlányait.
Például arról, hogy egy dolog egészen biztos, a vakcina jelentőségét, és sikerét minden szereplő átlátja. Így aztán a a laktobacillus törzsekre mindenkinek fáj a foga, még Ali Pasahazednek is kellettek volna, el akarta vinni a Debreceni Egyetemről. Megparancsolta hát Évának, hogy indítsa el az eljárást, és az engedélyeztetést.”
