Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

A Thalassa szó tengert jelent görögül. A Thalassa Ház Zalka Zsolt gyermeke. Aki a lelki sérült és szenvedélybetegek helyzetét ismeri, pontosan tudja, hogy erre a házra és a hasonlókra égető szükség van. 2003-ban sokan bábáskodtak körülötte és sokan ellenezték, létéért, fennmaradásáért olykor naponta kellett megküzdenie. Az egykori budatétényi villa otthont és munkát is ad a betegeknek. Az intézmény valójában Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet, Terápiás Közösség. Lehetőséget nyújt a bentlakásos gyógyulásra, a nappali szanatóriumi és az ambuláns terápiára. Mára itthon borderline centrumként tartják számon. Mi több, nemzetközi híre lett, szakemberek járnak ide továbbképzésre. A brit minőségbiztosítási rendszer része, a Királyi Pszichiátriai Társaság terápiás közösségeket akkreditáló hálózatának tagja.

Zalka Zsolt sportos testalkatú – utóbb megtudom hajdan íjászkodott,– megjelenésében és megnyilvánulásában dinamikus egyéniség. Azt szokták mondani rá és a hozzá hasonlókra, hogy kilógnak a sorból. Mást akarnak és másképp, mint a többség. Tele vannak új ötletekkel és azokat képesek is a felmerülő akadályokat leküzdve megvalósítani.

Honnan érkezett az orvosok közé?

- Székesfehérváron éltem a családommal. Az érettségi után felvettek az orvosira, egyetemi éveim alatt ápolóként dolgoztam a pécsi elmeklinikán. Már másodévben érdekelt a pszichiátria, kitűnő mentorra találtam Jádi Ferenc személyében, aki a TDK-s tanulmányaimban segített. Végzés után a hajdani OPNI-ban kezdhettem volna a pályámat, de én Szigetvárt választottam. Ott ugyanis Kézdi Balázs osztályvezető főorvos megvalósított egy nyitott ajtós rendszert. Én tőle tanultam meg a szakma etikáját, az odafigyelést a betegekre, a nővérekre, a kollégákra és a gyógyításhoz nélkülözhetetlen kellő alázatot.

Hol folytatta hivatása gyakorlását?

- Szigetvár után Pécsett, a Pszichiátriai Klinikán folytattam munkám, kutatóként a szigetvári nagycsoport, majd a pszichotikus betegekkel való pszichoterápia érdekelt. A klinika zárt osztályán akkoriban nem volt méltó környezet a betegek számára. Ott kezdtem a zárt osztályon egy négy négyzetméteres térben, egy tárolóból kialakított kuckóban beszélgető sarkot kialakítani és ott kezdtem a terápiákat. Világos volt, hogy a pszichotikus betegek terápiája inkább másképp és más környezetben valósítható meg optimálisan...
Kutattam, tanítottam és 90-ben lettem pszichiáter szakorvos. Mivel a kommunikáció szemiotikai – nyelvészeti oldala igen érdekelt, fontosnak tartottam ismeretét az orvoslásban is, a nyelvészeti tanszéken Horányi Özséb professzor doktori iskolájába jártam. Kiváló mesteremnek gondolom őt ma is. Később, 92-ben módom lett Svájcban a berni egyetemen a skizofrénia különféle terápiás stratégiáit kutatni. Egy évig lehettem ott és hazatérésem után már megfogant az ötlet a ház létrehozására.

Pécsre jöttem vissza, a városi „ideggondozóba” kerültem és csoportterápiával foglalkoztam, továbbá a kommunikáció tanszéken tanítottam Közben papíron megszületett a Thalassa Gyógyház Alapítvány, a mai intézmény előképe.

Elképzelése megvalósításához szükség volt a főváros közelségére. Hol és mikor kezdett Budapesten dolgozni?

- Hidegkúton, 96-ban, az akkor még a Rókus Kórházhoz tartozó Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetben. Fontos volt, hogy Bódog Gyula főorvos úr mellett egy pszichotikus és borderline páciensek pszichoterápiájára optimalizált terápiás rendszert ismerhettem meg. Több kitérő után jutottam ide, ebbe a villába, a Szent Imre Kórház II. számú pszichiátriai rehabilitációs osztályára, melyet dr. Zseni Annamária vezetett. Megkérdezte tőlem, 2000 – ben, hogy volna-e kedvem visszajönni az intézményes egészségügy világába, ha ő nyugdíjba megy átveszem-e az osztályt? Vállaltam.
Zseni Annamária osztálya egy legendás hely volt, erős szociálpszichiátriai alapokkal, hatékony szenvedélybeteg – kezelési programmal, sok-sok emberséggel. A pszichodramatista Simon Péter azóta is munkatársunk. Találtam egy lepusztult épületet, a kórház által megszűntetésre ítélt intézményt. Nehezen, de hosszú évek munkájával leváltunk a kórházról és alapítványként, OEP szerződéssel dolgozunk. No, innen indult a történetünk és lettünk olyanná, amilyennek most lát bennünket.

Látok egy jó hangulatú helyreállított villát, benne civil ruhás betegeket, a lépcsőfordulóban éppen csocsózott néhány fiatal, mások ebédhez készülődnek, kis csoport nevetgélve sztorizik egy asztal mellett. Tudom, hogy orvosi beutaló nélkül az egész országból jöhetnek ide, és mivel nyitva az ajtó: bármikor el lehet menni. A családja ismeri ezt a speciális házat?

- Feleségem gyermekpszichológus, előző házasságomból Márton fiam 92-ben született, ő formatervezőnek készül, Sára lányom 95-ben született, ő pedig pszichológus. Áron a legfiatalabb 3 éves és vele nagyon sok időt igyekszem tölteni. Az idősebb gyerekek kis túlzással a Thalassa Házban, de mindenképpen vele nőttek föl. Ha adódik lehetőségem szívesen fotózom, filmre, otthoni laborálással. Nyelvészként most a metaforák kutatása izgalmas számomra, főként Bach muzsikáját hallgatom, kedvelem az indiai autentikus zenét is. A feleségemmel, ha tehetjük, járunk a MŰPA koncertjeire, Zeneakadémiára. Ha innen hazamegyek, akkor lehetőleg nincs munka, csak a család.

„ A Thalassába azért kerültem, mert ki akartam nyírni magam és majdnem sikerült is, így az orvosom úgy vélte, itt biztonságban eshetek szét. Amikor bekerültem, még nem tudtam diagnózist magamról, depressziósnak hittem magam, itt tudtam meg betegtársaktól, hogy borderline vagyok. Először 3 hetet voltam bennfekvős, majd kezelőim érvei ellenére bejárós lettem, mivel egyetemre jártam és féltem, hogyha halasztok, sose fejezem be. Végül majdnem 2 évet töltöttem a Thalassában (részben bentlakós, részben ambuláns). 
Számomra a TH nagyon sokat adott, itt kezdtem el belátni, hogy szerethető vagyok, hogy fontos lehetek embereknek, itt bírtam először szembesülni abúzusaimmal. A mai napig úgy érzem, hogy a legalapvetőbb változásaim itt történtek, itt indultak el bennem. Azt hiszem, mindegyik terápiás forma fontos volt számomra (a mozdulat csoport volt, ami a legjobban kikészített, megérintette egy nagyon mély részem, amit szerintem még mostanra se tettem helyre; a verbális csoport pedig sok tükröt mutatott nekem, amiket már nem feltétlen törtem össze, csak néha. Mind a nővérek, mind a pszichológusok, pszichiáterek nagyon sokat adtak nekem, akár azt is, hogy elküldhettem őket a.....-ba és mégse küldtek el, sőt szeretetet kaptam tőlük. 
Talán a Thalassa volt az első hely (ami nemcsak hely, hanem személy(iség) is számomra), ahol kapaszkodni mertem és nemcsak a korlátokat akartam lebontani.”
http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg

Várhegyi Andrea
Forrás : Lélekemelő/ pszichiáterek társasági magazinja/