Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Amikor Editet megkerestem, már több, mint két éve tombolt a COVID szerte a világban. Szerettem volna bemutatni egy személyes történetet, fájdalmaival, kétségbeeséseivel, reménykedéseivel. Sikerült. Edit naplószerű pontossággal beszélt a legnehezebb pillanatokról is.

- Férjnél vagyok és 58 éves. Két fiam és három unokám van. - kezdi Edit. Nemrég még egy mezőgazdasági kft.-nél dolgoztam ügyintézőként. De átszervezés miatt 2021 februárjában, 21 év munkaviszony után felmondtak. A felmondási idő alatt kaptam meg a fertőzést, akkor lettem COVID-os.

Akkor Önnek jól összejött minden. Hogyan kezdődött?
- Belázasodtam. A háziorvos COVID tesztet kért tavaly április 26 -án, ami nálam és a férjemnél is pozitív lett. Ő két napig, én egy nap voltam lázas a teszt előtt. Mindketten levertek voltunk, köhögtünk és a lázcsillapító ellenére sem ment le a lázunk. A pozitív eredmény napján elkezdtük szedni a háziorvos által előírt favipiravir, azythromycin és algopyrin nevű gyógyszereket. Négy nap gyógyszerelés után még gyengébbek lettünk, a köhögésünk is erősödött, nekem a lázam sem ment 38,5 alá. Április 30-án mindkettőnket bevitt a mentő a szolnoki Hetényi Géza Kórházba. Egy kórterembe kerültünk a férjemmel, ami megnyugtató volt. Ő 11 napot töltött a kórházban,folyamatosan javult. Én voltam rosszabbul, ezért azonnal oxigén-maszkot kaptam, de az állapotom tovább romlott. A 4. napon intenzív osztályra kerültem, ahol 4-5 nap teljesen kiesett, nem emlékszem semmire.

8 hétig feküdt a Hetényi Kórházban. Min ment keresztül?
- Az intenzív osztályon eltöltött időről csak utólag a zárójelentésben leírtakból és a férjem által elmondottakból értesültem. Így tudtam meg, hogy folyamatosan romlottak a labor és röntgen eredményeim, pánikrohamot is kaptam, ami már évekkel ezelőtt is megtörtént. Ezért megengedték, hogy a férjem látogasson. Közben folyamatosan monitorozták az állapotomat, duplán kaptam az oxigént, a maszk alatt orr-kanülön keresztül is. 2- 3 naponta röntgenezték a tüdőmet, ellenőrizték a laboreredményeimet. Nehezen viseltem a katétert, a kiszolgáltatottságot, de azért igyekeztem mindent megtenni a gyógyulásom érdekében. A 11. naptól már felültem és mozogtam az ágyban, amennyire az erőm engedte. A kórházba kerülésem 15. napján pici javulás mutatkozott. Végre kikerültem az intenzívről. Másnap a katétert eltávolították, de a pelenka és a tehetetlenség továbbra is maradt. Sőt újabb problémával kellett szembenéznem. Két borsószemnyi herpesz keletkezett az alsó ajkamon, a szájüregben és a nyelvemen pedig hólyagok. Az intenzíven nem tudtak adni semmit rá, így behozattam kenőcsöt és szájfertőtlenítőt. 3 nap múlva szembesültem azzal is, hogy nem tudok lábra állni. Ahogy megpróbáltam felállni, összerogytam. Másnap megkértem a gyógytornászt, aki már az intenzíven is jött légzőtornát végeztetni velem, hogy segítsen, mielőbb lábra állni. A következő napokban a lábizmok erősítése volt a cél. Nagyon gyenge voltam, hamar elfáradtam.

Mennyi idő alatt tanult meg járni?
- A 21. napon, a járókerethez való felállást, másnap pedig már pár lépést is gyakoroltam. Hosszabb oxigéncsövet kaptam, amely elért a szobából nyíló mosdóba, mert oxigén nélkül sajnos nem ment. A 23. naptól már csak éjszaka volt rajtam pelenka, nappal már ki tudtam menni a WC-re, ami 5-6 lépesre volt az ágyamtól. A 26. napon, átvittek a pulmonológia rehabilitációra. Hárman voltunk a kórteremben, és csak én tudtam járókerettel mozogni. Itt távolabb volt a WC. Két ajtón át lehetett oda jutni, amit nem tudtam megtenni. Ebben az időszakban újabb gyulladás lépett fel a vérkép szerint. Elvittek röntgenre, hasi-és szívultrahangra, mellkas CT-re. Teltek a napok, továbbra is gyenge voltam, de próbáltam gyakrabban mozogni. Átvittek egy 4 ágyas szobába, itt is csak én voltam, aki járókerettel tudott közlekedni. A 43. napon - egy kedves nővérke biztatására - oxigénmaszkkal, járókerettel, székre ülve egyedül letusoltam, ami nagyon jól esett, de fárasztó volt. Ez nagy fordulat volt a kórházi életemben, mert addig csak az ágyon mosdótálból szivaccsal mosdattak. Másnaptól WC-re is kijártam, húztam magammal az oxigéncsövet. A 45. napon hörgőtükrözést csinált a főorvosnő kiderült , hogy gomba van a tüdőmön. A levett váladékban fonalas gombát (aspergillosis) találtak. A tüdőm 75%-a volt a gomba által árnyalt. A következő naptól erre is kezelést kaptam, a Voriconazol Onkogen nevű gomba gyógyszert. Az 52. napon lecserélték a szilikon maszkot orr-kanülre.

Milyen volt az élet COVID osztályon? Hogyan bántak Önökkel az orvosok, és a nővérek ?
- Leterheltségük ellenére, kedvesek, kitartóak, segítőkészek voltak. A pulmonológián is nagyon oda figyeltek a betegekre, sokszor fáradtan, de kitartóan pelenkáztak, tették a dolgukat. Amikor már kicsit jobban voltam, de még nem tudtam a WC-ig kimenni Bíró Margit főorvosnő szoba WC- t hozatott, mert nem akartam azt a kevés mozgást is abbahagyni. Ezúton is köszönöm a szolnoki Pulmonológia Osztályon dolgozók figyelmes és kitartó munkáját !

Nyilván megváltoztak az otthoni hétköznapjai is.
- Június 24-én, az 56. napon engedtek haza a kórházból oxigén támogatással. 8 méter hosszú csővel közlekedtem, így az egész lakást be tudtam járni. Az oxigént 3-5 percre tudtam csak nélkülözni. Két nap után leraktam a járókeretet. Akkor még elég nehezen ment a járás, de ahogy teltek a napok úgy erősödtem. Három hét után segítséggel, már a lépcsőt is kipróbáltam. Nagy örömömre már oxigén nélkül sétáltam a kapuig. Sajnos a gombagyógyszer miatt nap nem érhette a bőrömet, ezért csak árnyékos helyen lehettem kint a szabadban. Ebben az időszakban még sokat fájt a hasam, hátam és a mellkasom is.

Azóta javult az állapota?
- 28 nap itthonlét után, még oxigénes mentővel voltam ellenőrzésen, de javultak az eredményeim. Egyre többet járkáltam és néha leraktam az oxigént. Hetente nézték a máj-enzim értékeimet, amely sajnos emelkedett. Szeptember közepén mentem újra kontrollra, ide már a férjem vitt saját autóval. Ekkor már 2-3 órát kibírtam oxigén nélkül. A mellkas CT kis javulást mutatott, de a májfunkció romlása miatt, hepatológiára is kellett mennem. Hasi- ultrahang és CT után, - a két főorvosnő konzultált, - a a gomba-gyógyszer szedésének felfüggesztése mellett döntöttek. Bár még nem tűnt el a gomba, de csökkent az általa árnyalt terület, és a vérszerológia is negatív lett.

Eltelt egy esztendő. Hogy van most?
- A novemberi mellkas CT-n a tüdőmön levő kb. 16 mm üregben már nem látszott a gomba, a májenzim értékek is javultak. Az oxigént már csak 3-4 órán keresztül használom naponta. Ritkábban fáj a hasam, hátam és mellkasom. A hepatológiai kontrollnál már a májfunkció is helyreállt, kiderült, hogy a gyógyszer okozta az értékek kiugrását. Most már csak panasz esetén kell visszamennem. Sajnos a mellkas CT nem mutatott további javulást, az üreg megmaradt és a Poszt- Covid elváltozások sem javultak. Ezért a tüdőgyógyász főorvosnő konzultált a Semmelweis Egyetem Szakambulanciájával és arra jutottak, hogy immunszerológiai és kardiológiai kivizsgálás után, mellkas sebészeti-konzílium szükséges a tüdőn levő üreg miatt.

Kiderült-e, hogy hol kaphatta el a gombás fertőzést?
- Sajnos nem derült ki az sem, hogy hol kaphattam el a Covid fertőzést, de az sem, hogy a gomba mitől és hol keletkezett.

Azt szokták mondani, hogy „fejben dőlnek el a dolgok” és a pozitív gondolkodás rengeteget segíthet. Hogyan sikerült feldolgoznia dolgozta a történteket, és mit vár a jövőtől?
- Néha még fáj a hátam de már az otthoni munkák nagy részét el tudom látni. Az oxigént már csak néha használom: 2-3 órára. Itt tartok 12 hónap után. Tavaly decemberben rokkantsági nyugdíjas lettem. Reménykedem és bízok benne, hogy a jelenleginél nagyobb teherbírással fogok tudni élni: családom és unokáim örömére.

Seregély István
Lélegzet/ tüdőgyógyászok egymás között
2022.május