Családfakutatás
szept
13
2022
„Üzenem a háznak, mely fölnevelt: - ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot.”
(Wass Albert: Üzenet haza)
Mára elszakadtunk a gyökereinktől. A múlt nem érdekes csak a jelen. Most légy boldog, most légy sikeres, most légy szép!- erről szólnak a reklámok. Szinte csak a mának élünk, és megfeledkezünk arról, hogy egy folyamat részei vagyunk. Hordozzuk magunkban, amit az őseinktől kaptunk, amit továbbadunk a gyerekeinknek. Ezért is fontos a családfakutatás, mint identitáskeresés. Vendégeim Szalai Katalin kódexíró, Ari Ilona a Macse/ Magyar Családtörténet-kutató Egyesület/ elnöke, és Pfiszter Tamás jogász, családfakutató.
Kell-e bármilyen előképzettség, háttértudás ahhoz, hogy fel tudjuk tárni a családfánkat? Mi lehet izgalmas az anyakönyvi kivonatok, gyászjelentések, halotti anyakönyvi kivonatok kutatásában, rendszerezésében? Mi derülhet ki a katonai összeírásokból és abból, hogy egyre közelebb kerülünk a történelemhez? Miért jó, ha tisztában vagyunk a családfánkkal?Lehet, hogy bizonyos visszatérő gondokat meg tudunk oldani a segítségével? Lehet, hogy azért vagy féltékeny, azért a legfontosabb értékmérőd a pénz, vagy éppen az, hogy egyedül oldj meg mindent, mert a családodban generációkon keresztül ez volt a szokás? Kialakult egy gyakorlat- nyilván volt oka- és azóta a leszármazottak ezt a mintát ismételgetik. Ha felismered , le is rakhatod ezeket a terheket, így nem adod tovább az utánad következő generációknak.
Izgalmas lehet amikor valaki úgy nő fel, abban a hitben él a sok-sok gyerekkori sztori hallatán, hogy egy nemesi család sarja, már a címert kutatja, aztán kiderül, hogy tévedés, jobbágyok voltak az ősei. Van aki mosolyog ilyenkor, de az is lehet, hogy más tragédiaként éli meg. Minden családban vannak csontvázak a szekrényben. Ha belevágunk a családfakutatásba- és van türelmünk jó messzire visszamenni- biztosan találunk valami olyat, amit valaki, valamiért elhallgatott. Példa erre Carl Gustav Jung a világhírű svájci pszichológus, akinek a nagyapja a családi beszámolók szerint Goethe törvénytelen fia volt. Ez a korábbi generációk számára kínos titokként létezett, Jung viszont kifejezetten büszke volt rá, kedvenc könyveként pedig a Faustot emlegette.
