Bukfenctől a robotokig...
A „Csányi Vilmos kutyaakadémiája (Bukfenctől a robotokig)” című kötet 2016 márciusában jelent meg a Metal könyvkiadó Tudományszociológia sorozatában. A könyv 30 fejezetét Csányi Vilmos munkatársai írták a Családi Kutya Program alapítójának 80. születésnapjára, aki az ELTE Etológiai Tanszékének megalapítója és 2000-ig vezető professzora volt.
Ahogy a szerkesztő Miklósi Ádám, Csányi Vilmos tanszéki utóda, hangsúlyozza: a kötet nem csupán Csányi Vilmosnak szól, hanem mindazoknak, akik szeretik a kutyákat vagy éppen tervezik, hogy megismerjék és megszeressék őket. A kötet olvasása közben érzékeljük, hogy a szerzők között nincs teljes egyetértés abban, hogy mi is a kutya ? Annyiban azért mégis van, hogy „a kutya már nem állat, de még nem ember”.
Csányi 1958-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kutatóvegyészként. Idegbiokémiával, neurobiológiával kezdett foglalkozni, de a szakmai küzdelmeket nehezen viselte, ezért olyan működési területet keresett, amely az idegtudományokhoz közel áll, de kevés felszereléssel és pénzzel is művelhető. A hatvanas években egyes peptidekkel végzett kutatómunkája vezette el az etológiáig (ez a tudomány ugyanis az előbbi feltételeknek megfelelt). Számos peptid az idegrendszerben fejti ki célzott aktivitását. Mivel a peptidek közvetlen géntermékek, a neuropeptidek felfedezése olyan várakozást keltett, hogy az általuk szabályozott viselkedés háttere néhány éven belül megismerhető lesz.
Az etológiai kutatások 1973-ban el is indultak Magyarországon a Csányi Vilmos vezette Magatartásgenetikai Laboratórium megalakulásával az ELTE Természettudományi Karán. A laboratórium korai, paradicsomhalakon végzett kísérletei hoztak eredményt, de az „egy gén-egy magatartáselem” felfogás, a gének meghatározta „kód” vagy „program” téves elképzelésnek bizonyult. Erre a felismerésre utalt Csányi Vilmos egy későbbi megjegyzése: „tízévi munkával megállapítottuk, hogy a hal, ha hagyják úszik a vízben”.
Az előbbi tapasztalat fordította Csányi figyelmét a viselkedéskutatás etológiai, „tereptudományos” irányába, azaz a viselkedés evolúciós és ökológiai vonatkozásainak megfigyelésére. Az etológia (az állati viselkedéssel foglalkozó tudományterület) azért jelent meg utolsóként a biológiai tudományok között, mert ennek vizsgálata a legnehezebb. Csányit idézve: „egy etológusnak természetes környezetében élő állatokra, mintegy 2000 óra megfigyelésre, legalább 1-2 évre van szüksége ahhoz, hogy nagyjából sejtse, miről van szó. Kutyákkal korábban nem végeztek etológiai munkát, mert a szakértők azt gondolták, a kutyáknak nincs természetes környezete mert háziasított állatok. Én meg azt gondoltam, hogy a kutyáknak igenis van természetes környezetük: az emberi család. Tehát a kutyákat gazdájukkal, otthoni környezetükben kezdtük vizsgálni”. Teljesen új, a gazdákat is bevonó kutyavizsgáló módszereket kellett kigondolni (több száz kutyatulajdonos, szabadidejét feláldozva, vett részt állataival a megfigyelésekben és kísérletekben).
A paradicsomhal-kutya váltás a laboratóriumban nem volt egyszerű. Csányi állítólag döntésre kényszerítette tanítványait: távoznak az egyetemről, esetleg átmennek egy nyulas csoportba, vagy vele kutyáznak tovább. Utóbbi ajánlatot a többség elfogadta.
Ha egy kísérletnek tudjuk az eredményét, akkor nem biztos, hogy érdemes elvégezni. „A kutyaetológia első sorban nem arról szól, hogy csodálatos, új összefüggést fedezünk fel, hanem arról, hogy tudományosan is megpróbálunk bebizonyítani régóta ismert dolgokat ”, irja Csányi.
Majdnem egy évtizeden át próbálták megfigyeléseiket közölni a mértékadó tudományos folyóiratokban, eredménytelenül. Ennek oka főként az uralkodó, az állatokat „reflexmasináknak” tekintő szemlélet volt. Végül 2009-ben megjelent az igen magas presztízsű Science folyóirat újságírója a Csányi tanszéken: egy héten át ott tartózkodott, szimatolt, készített egy hosszabb interjút a társasággal és a gyermekpszichológus Topál József cikkének megjelenését is elérte a Science-ben. Ezzel a nemzetközi tudományos világ elfogadta álláspontjukat, miszerint a kutyák és gyermekek közös tulajdonsága, hogy taníthatók, amennyiben egy felnőtt „tanítási helyzetbe” vonja őket. Ez a tulajdonság hiányzik a farkasokból és a többi állatból.
A Science-ben történt közlés útjára indította a kognitív etológiát, vagyis az állati elme vizsgálatának tudományát. Ma a világban 30-40 olyan laboratórium működik, ahol Csányi, Miklósi, Topál és a többiek vizsgáló módszereit használják (Miklósi Ádám: „Dog behavior, evolution and cognition” cimű könyve alapmű, 2008-ban és 2014-ben is kiadta az Oxford University Press).
A kutyakísérleteken alapuló kognitív etológia teljes módszertanát kidolgozó Csányi-csoport teljesítménye rendkívüli. Kevés hasonló, nemzetközi visszhangot keltő, újítás akad a magyar tudománytörténetben.
A kutyák viselkedésének több vonását ismerjük, néhányat félreértünk. Csányi szerint: „Régi babona a kutyások között, hogy a kutya falkavezér akar lenni és ha a gazda jól elveri a kutyát, ő lesz a falkavezér. Ez hülyeség ! Amíg a farkasoknál valóban van falkavezér és hierarchia, addig a kutya úgy viselkedik, mint a gyerek: egy életen át képes alávetni magát a gazda dominanciájának, és ezt nem kell megerősíteni. Kétségtelen, hogy a rosszul nevelt gyerekből szörnyeteg, a kutyából pedig kártevő, agresszív lény lesz.”
„Könnyű a kutyát egy csomó mindenre megtanítani, mert állandóan figyel a gazdájára. Egy majom vagy farkas, értelmi képességei alapján, többet képes lenne megtanulni, mint egy kutya., de miután jóllakott, már nem érdekli, hogy az ember mit csinál. A kutya és gazdája minden egyes találkozáskor köszönnek és örülnek egymásnak (és ez naponta akár tízszer megtörténhet, a kutya lelkesedése nem változik).”
A kutya utánozza gazdáját. Ezt funkcionális utánzásnak nevezzük: „amit a kezemmel csinálok, azt ő például a szájával utánozza”. Valószínű ez áll annak hátterében, hogy a kutyák hasonlítanak gazdáikra, mert átveszik stílusukat, a mozgásukat, még mimikájukat is” - írja Csányi.
Van állati kommunikáció is, de az állatok csak érzelmeket tudnak közvetíteni. Az ember viszont, a nyelv segítségével, gondolatokat képes átadni a másiknak. Az állati tapasztalat mindig egyedi. Attól okos egy kutya, hogy saját környezetében szerez tapasztalatokat, de erről a másik eb nem tud, vagy mégis tud? Még ez is kiderülhet. A háziasítás sok tízezer- 40-80 000- éven át tartott, de a kutyafajták néhány száz évesek, igy a kutyák alaptulajdonságaiban nincs különbség. Mivel a kutyafajták szelekciója különböző célból történt, az alaptulajdonságok mellett,az egyes fajták kétségtelenül különböznek: a harci kutyák agressziós küszöbe alacsony, a puli okos és mozgékony, a tacskó kotorékeb, tehát kotor, a spániel bárhol vízbe veti magát ….
Kutyavizsgálatai mellett Csányi Vilmos általános fejlődéselméleti munkássága is jelentős. Az ökológia-evolúció- viselkedés-kultúra lánc azt jelenti, hogy az ember nyitott lény, genetikus és környezeti meghatározottsága „evolúciós dinamikával” rendelkezik. Az együtt élő egyedek, mások, mintha külön élnének. Csányi „Az emberi természet című” könyvében (2006) leírja, hogy génállományunk állati örökség, de a speciális emberi genetikai hátteret, közösségi életünket, intelligens viselkedésünket, kultúraépítő képességünket, egy új szerveződési szinten, végül is, a biológiai evolúció folyamatában kell elképzelni. Meg kell jegyezni, hogy Csányinak 1979-ben megjelent, „Az evolúció általános elmélete” című könyve, amelynek fő téziseit külföldön is publikálta, szerény visszhangot keltett. Pedig, utólag már nyilvánvaló, hogy Csányi egy szellemi forradalom fő áramához, igazi újítóként, kapcsolódott akkoriban. Az evolúció elméletének kiterjesztése és a rendszerszemlélet a helyén kezeli a genetikus meghatározottságot, a viselkedésbeli és kulturális tartalmakat. Biológiai lények vagyunk, az emberek megjelenésével nincs vége az evolúciónak.
A könyvesboltok tömve vannak „spirituális/ezoterikus” irodalommal. Ezek olvasói, feltételezem, „életvezetési mankót” keresnek ezekben a kötetekben. Azt ajánlom, hogy olvassanak inkább Csányit, messzebb jutnak vele , és éljenek kutyával, ha lehetséges.
Aki nem találja a Kutyaakadémia kötetet vegye meg „A kutyák szőrös gyerekek” (Libri 2016, 3. átdolgozott kiadás) című könyvet, vagy válasszon a kutyás Csányi-könyvek közül.
Böszörményi-Nagy György
Forrás: Lélegzet / a Magyar Tüdőgyógyász Társaság periodikája
III. évfolyam / 3 szám / 2016.október
