Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Skatulyák nélkül. Ez volt a címe az MPT januári vándorgyűlésén-tehát még a járvány kirobbanása előtt- megrendezett, pszichiáter életutakat bemutató kerekasztalnak. A beszélgetésben részt vett Piczkó Katalin pszichiáter, tréner, színházi játékmester is, aki nemcsak hivatásánál fogva segít a hozzá fordulóknak félelmeik leküzdésében, hanem mert ő maga is megtapasztalta milyen megbirkózni a bennünk élő hétfejű sárkánnyal. Mesél a legújabb szerelemről a színházról, de felbukkannak a régiek is: a párkapcsolati edukáció, a mindfullness, a spiritualitás és persze a sorsfordító gyermek.

Mi az, ami most leginkább izgalomban tart Kati? Milyen újdonságok vannak az életedben?
-Az egyik újdonság, hogy körülbelül egy éve elindítottunk egy párkapcsolati edukációs programot. Nem csak terápiával lehet javítani a kapcsolaton, hanem nagyon sok mindent lehet tenni a megelőzés érdekében is.

Tehát párkapcsolati prevenció is ezek szerint?
- Igen, és ennek az egyik legnagyobb párkapcsolati szakértője egy John Gottman nevű pasi Amerikában. Ő például 15 percet hallgat meg két ember beszélgetéséből, és 95%-os valószínűséggel meg tudja mondani, hogy öt év múlva együtt lesznek-e, vagy sem! Részben Ő is ihlette, részben én is régóta foglalkozom a párkapcsolati kommunikációval. Ha csak ezen a szinten tudnak változtatni a kapcsolatban, már ez is lehetővé tehet egy olyan konstruktív kommunikációt ,ami biztosítja, hogy mélyebben tudjunk a legtöbb problémáról építő jellegű módon beszélgetni egymással. Erre a programra épül a Thália színházban a „Patália” nevű produkció, ami egy improvizációs párkapcsolati társasjáték. A nézők közül hoz valaki egy problémát, aznapra van egy pszichológiai modell amit bevetünk, aminek a mentén értelmezhető az adott kérdés.

Mennyire spontán a játék, vagy felkészültök rá?
- A pszichológiai modellből fel kell készülni a színészeknek, egyébként nem tudnák eljátszani. Tehát felkészítjük őket: mondjuk így, kiépítjük az abszolút improvizáció medrét.

Milyen típusú pszichológiai modelleket használtok?
-Eric Berne tranzakcióanalízis modelljét, a szülő-gyermek-felnőtt én-állapotokat, szerepüket a játszmákban. Marshall Rosenbergtől az erőszakmentes kommunikációt, Thomas Gordon hasonló megfogalmazásait. Használunk egy olyan rendszert, amely főleg az üzleti életben terjedt el, különböző színekben jelennek meg a kommunikációs stílusok, DISC rendszernek hívják. Hippokratész-Galénosz rendszere talán jobban ismert a pszichiáterek között, vagy amivel fogunk majd játszani, a nagyon izgalmas „process commmunication model”. Ez egy Magyarországon nem olyan régóta használatos modell, szintén különféle típusokkal foglalkozik.
Körülbelül 50-55 perc az első felvonás, 45-50 perc a második. Az elsőben tükröt szeretnénk tartani, szemléletet formálni, egy-egy modellt konyhanyelvre lefordítani, megértetni, hogy az adott rendszerben ki-hova helyezi magát. A második felvonásban pedig elsősorban rálátást, megoldást kínálunk a konkrét problémára a modell segítségével.

A fotók alapján te vagy a moderátor.
- Mondjuk inkább úgy, hogy játékmester! Mindig kitalálunk egy szituációt, aminek mentén a modellt bemutatjuk. Például valakinél elmegy az internet, ki-hogyan reagál rá? Vagy az illetőnek elromlott a turmixgépe, milyenek a visszavásárlási lehetőségei? Mindig a hétköznapi életből vesszük a szituációt, amelyen keresztül bemutatjuk a modellt. Aztán kérünk a nézők közül önként jelentkezőt. Mindig el szoktam mondani, hogy ne az életed nagy problémáját meséld el, ami a 10-es drámai fokozatú, hanem csak ami 2-3-as nehézségű. Ugyanis az idő és a tér, az ismeretlen közeg nem alkalmas arra, hogy mélyebbre menjünk.

Élvezed?
-Nagyon. Persze izgulok is. Én találtam ki, ez tulajdonképpen egy nem létező műfaj.

A színész partnereid állandó szereplők?
- Schell Judit, Kálloy Molnár Péter állandó , de van még másik két színész is, akik alkalmanként változnak. Például gyakran volt Szervét Tibor és Sipos Vera. Aztán fiatalok közül Lapos Fanni nagyon bevált, Balázsovits Edit is sokat játszik velünk. Mindig van egy megbeszélésünk fellépés előtt, gyakoroljuk a modelleket. A másik, ami izgalomban tart, szintén edukáció.
Csináltunk egy párkapcsolati szabaduló szobát, és egy erre épülő szabaduló játékot. Megérkezik két ember a paradicsomba, de ugye kiűzetnek a hideg-rideg valóságba, mert megkóstolják az almát. Bekerülnek egy börtönbe, amiből csak egymás segítségével kerülhetnek ki. A kerettörténetet most nem mondom el, a lényeg, hogy mindent felveszünk, aztán egy moziszobában visszanézzük a két szereplővel együtt. Adunk visszajelzést arról, hogy mi az erősségük a kommunikációban, mi az, ami fejlesztendő terület, és mire kellene figyelniük. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon udvariasan kezdik.
„Drágám légy szíves add ide ezt!- Igen, máris nézem neked!” - Köszönöm Drágám! „
30 perc múlva viszont kezdődik a stressz -mert még sehol nem tartanak- na, ilyenkor jönnek ki azok a minták, hogy „ Te raktad el! Keresd is meg! „ Tehát megtörténik a hangnem-váltás,ami a hétköznapi életben is.
A harmadik fejlesztésünk pedig, hogy szintén párkapcsolati témában 2 év alatt kidolgoztunk egy online programot. Tele van színészekkel felvett előadás részletekkel, amiben meg is mutatjuk azt, amiről beszélünk. Animátorok csináltak hozzá illusztrációkat, ezek támasztják alá a mondanivalót. Van például szingliknek szóló csomag, van a kapcsolat megőrzéséhez, és létezik ’együtt vagy külön csomag is. Ez vagy az elengedéshez , vagy a megbocsájtáshoz, de mindenképpen az újrakezdéshez vezet. Egyébként pszichiátereknek is tartottam előadásokat az elmúlt években. Bár eljöttem az eredeti szakmámból több évig férfi zárt osztályon dolgoztam. Aztán elkezdtem üzleti tréningeket tartani, coachként funkcionálni, van egy nemzetközi akkreditációm szenior szinten az Európai Mentoring Coaching szövetségnél.

Abból viszont kiszálltál, amit a pszichiáterek a mindennapjaikban csinálnak.
- A mai napig foglalkozom betegekkel is, de sokkal szűkebb körben, mondhatjuk úgy, hogy az maradt a hobbim. És ugyanakkor csinálok Business” és „Life” coachingot is, emellett nagyon sok üzleti tréninget tartok. Most a vándorgyűlésen lesz egy szekció amiben alternatív életutakat mutatunk be, négy olyan kollégámmal együtt, akikkel trénerként, coachként, és pszichiáterként is dolgozunk.

Amikor az ember arról hall, hogy párkapcsolat, meg, hogy van egy tréner aki ezt nyomja, ezt tanítja, akkor óhatatlanul fölmerül a kérdés, hogy „Tessék mondani az Ön párkapcsolata rendben van? „
- Nagyon fontos a háttér. Nagyon sokat dolgozom, élvezem, amit csinálok, és örülök, hogy van egy kiegyensúlyozott hátterem ehhez. Korábban én is elváltam egyszer, de most jól érzem magam. Ugyanakkor minden kapcsolatban vannak hullámhegyek, hullámvölgyek megoldandó problémák, nálunk is.

Tök mindegy, hogy pszichiáter vagy pszichológus vagy, akkor is átéled.
-Tök mindegy. Nekünk van egy – mondjuk úgy, hogy – sorsfordító gyermekünk.

A Facebookon láttam ahogyan öleled ezt a nagy fiút…
- Igen. Bazsa egyszerre teher- sok szempontból áldozat és szolgálat- más szempontból áldás az életünkben. És tanítás, minden gyerek tanító mester de akik ennyire másképp működnek, különösen.

Persze, ez így van.
- Bazsánál nem lehet tudni, mi a diagnózis. 12 éves, nem hall, nem beszél, nagyon lazák az ízületei, nem tud járni, nem szobatiszta, nem önellátó, nem tud egyedül enni, viszont hihetetlen boldog, jókedvű, nagyon játékos. Az egyik kedvence – most már nehezen kivitelezhető egyébként – hogy cipelem a hátamon. Harminc valahány kiló ,és azért van akarata. Amikor elkezd fölmászni a hátamra, egyszerűn nem tudok neki nemet mondani, hanem ameddig bírom, addig viszem.

Ő a mostani pároddal közös gyermeked?
-Igen. Az előző kapcsolatból van két nagylányom – Rebeka és Ráhel – ebből a kapcsolatból pedig Bálint és Balázs. Két nagylányom van, két kisebb fiam. Egy kívülálló egyszerűen nem fogja fel, hogy Bazsa élete mi-mindennel jár. Onnantól kezdve, hogy vagy én vagyok vele 24 órában, vagy fizetek valakinek. Éjszaka sokszor alszik, – ha nem beteg – de napközben egy pillanatra sem lehet magára hagyni, mert eleshet, csinálhat valami olyat, amit nem tud belátni. Tehát nem az van, hogy hazamegyek és akkor jaj de jó pihenek, hanem onnantól kezdve teljes készenlét, amíg el nem alszik, Ő van, és csak Ő. Nagyon nehéz a többi gyerkőccel egyensúlyt tartani. Ráadásul azt is látom, hogy hasonló helyzetben levő embereknek -mert van olyan apuka is aki egyedül neveli a sérült gyerekét, mennyire nehéz megmaradni a női vagy férfi szerepben. Az összes kihívás ellenére összességében azt érzem, hogy nagyon megerősödtem ebben a szolgálatban.

Amikor először találkoztam veled a tüdőgyógyászok rendezvényén, arra gondoltam hogy „ez a nő abszolút pozitív, erős, energikus, dinamikus, magabiztos, milyen könnyű lehet neki. Aztán megláttam a már említett fotódat. Kiderült, hogy hoppá, mégsem, és ennek ellenére olyan, amilyen.
- Nagyon érdekes amikor akár terápiára, akár coachingra segítőként megkeresnek. Az illető elmondja a problémáját – mindenkinek megvan a maga keresztje – ilyenkor néha felmerül az emberben, hogy azért ha tudná, hogy én egy nap alatt mit csinálok végig! Ugyanakkor ez csak egy átsuhanó gondolat, ami nem zár be mások problémájának befogadásától. Viszont nagyon megnőtt a stressztűrő képességem, muszáj volt magamban olyan megküzdési mechanizmusokat tudatosan használni és kialakítani, amikkel nagyon sokat tudok másnak segíteni. Ezek másban is ott vannak, csak nem tudnak róla, nem tudnak hozzáférni. Mindig is elfogadás és empátia volt bennem mások felé, ugyanakkor ebben a helyzetben mintha még inkább kinyíltam volna. Még nagyobb érzékenységgel és együttérzéssel tudok odafordulni.

Pontosan. Mert hogyha ez nem lenne benned, ha nem kellett volna a saját életedben megtapasztalnod, akkor valószínűleg – bármennyire jó lennél szakmailag – emberileg nem tudnád hitelesen csinálni.
- Így aztán nekem a Bazsa az életemben a legnagyobb lélekemelő, ami ennek az újságnak a címe is.

Nagyon gyakori, hogy ilyen helyzetekben az apukák megpattannak, a mama egyedül marad a sérült gyerekkel. Bazsa édesapja is ugyanúgy áll hozzá, ahogyan Te?
-Nem, ő teljesen máshogy viszonyult hozzá sokáig, inkább kívülálló volt. Egy utat kellett magamon belül bejárni, és a kapcsolatunkban eljutni odáig, hogy mindenki úgy kezeli magában ezt a történetet, ahogyan tudja .A maga módján. Ha valakinek az segít, hogy, kizárja az életéből-és megértem, hogy azért zárja ki , mert esetleg nem tud ezzel a fájdalommal mit kezdeni, és így könnyebb neki -akkor az én elfogadásomon is múlik, hogy adok-e esélyt annak, hogy ez valaha változzon. Ugyanakkor a másik gyerekünk közben sokkal közelebb került hozzá, és sokat segített az egyensúly kialakításában, hogy Ő inkább a Bálinttal, én inkább a Bazsával foglalkoztam. Eltelt pár év, látom, hogy egy kitisztulás zajlik, kezd visszaállni egy egyensúly, sokkal jobban bevonódik Ő is ahogy belép a kisebbik gyerkőcünkkel való teendőkbe. Ez pedig segít abban, hogy én is közelebb tudok kerülni Bálinthoz újra. Ő egyébként 13 éves, nagyon kicsi a korkülönbség közöttük. Ilyenkor mindig nagyon rossz érzésem van, hogy mindig csak a kisebbekről beszélek, mikor van két nagylányom is…

Követik a mama útját?
- Mindig azt éreztem, hogy két rész van bennem. Az egyik rész a segítő énem, a másik pedig az alkotó. Pszichiáterként az adó, segítő rész nagyon erős, viszont ott van ez a másik ami energiával teli, kreatív, szeret kitalálni dolgokat, pld. ez a színházasdit. Ez a rész az, ami miatt részben pályát módosítottam.
És a két lányomban is benne van mind a kettő. Rebeka a nagyobbik lányom jobban az én utamat járja. Elvégezte nálunk a trénerképzést, – a saját Coach Akadémiánkon – dolgozott trénerként, hihetetlen készsége van hozzá, sokkal jobb az enyémnél! A kisebbik lányom nehezebben találta meg az övét, ő nem volt annyira kompatibilis a magyar iskolarendszerrel . Most a Moholy Nagy-Művészeti Egyetem animációs szakán másodéves, jól tanul, imádja amit csinál,megy Portugáliába és teljesen kivirágzott, megtalálta magát. Büszke vagyok minden képére, olyan fajta szabadság és bátorság van benne, amit én sokszor lefojtottam magamban, azt látom, hogy Ő pedig kirakja.

Eszembe nem jutna, hogy Te egy négy gyerekes anyuka vagy, ha így rád nézek. Munka van abban, hogy Te ilyen jól nézel ki, vagy genetika?
- Szerintem is-is. annyi fér bele az életembe, hogy nagyon sokszor futva járok be dolgozni. Élvezem a saját magam társaságát, legalább addig, amíg egy erdőn keresztül mondjuk egy háromnegyed óra alatt befutok az irodába .Addig végre magammal is lehetek, ráadásul edzek is közben.

Meglepett, hogy meghívtak a vándorgyűlésre, vagy természetesnek tartottad?
- Szemmel szoktam tartani, hogy mi történik az eredeti szakmámban, de ha most nincs az egyik kollégám részéről ez a felkérés, akkor nem biztos, hogy eljövök. Hadd emeljem ki azt, akitől részben először családterápiát tanultam. Székely Ilona, nemzetközi hírű családterapeuta az Egyesült Államokból, aki eredetileg apáca. Pécsen, ahol képződtem, ő hozott létre egy családterápiás központot. Nagyon közel állt hozzám a szemlélete, hogy sok segítő beszélgetés hátterében vagy akár nyíltan is nagyon fontos a spirituális szint. Sokszor érzem, hogy a pszichológiának megvannak a határai , és van amikor a spirituális szint érintése tud csak segíteni. Nem lehet kihagyni. Egyre több keleti gondolkodó szemlélete is megjelenik, pl. az egyre divatosabb Mindfulness alapjai részben onnan erednek.
Egy hidat képez a keleti-nyugati megközelítés között. Akárcsak Eckhart Tolle, a kanadai spirituális tanító, akinek lassan húsz éve hallgatom az előadásait, olvasom a könyveit. Bár kevesen hivatkoznak rá, mégis a tudatos jelenlét megalapozója, a spiritualitás és a kognitív megközelítés eredeti ötvözője.

Neked volt személyes spirituális élményed?
- Igen, nagyon sok, az utóbbiak a kisfiamhoz kötődnek. Az a tervem, hogy elviszem egy Mária-kegyhelyre Lourdesba, vagy Medugorjeba. Nagyon nehezen szállítható, ezért béreltem egy lakóautót, hogy kipróbáljam, tud-e benne aludni. A házunk előtt megálltam, és egy éjszakát ott töltöttem vele. Kíváncsi voltam arra, hogy vajon fogok-e félni az utcán. Hát sokat nem aludtam, ő viszont igen. Nagyon különös volt, hogy olyan biztonságban mint akkor talán soha nem éreztem magam.

Tehát nem azért nem aludtál mert féltél…
- Nem. Olyan volt mint hogyha – hű erről nagyon nehéz beszélni – Isten tenyerén érezném magam. Mintha egy apró fénylő pontokból álló fényhálóban lettem volna, ahol a pontok körbe vesznek, puhán átölelnek. Egy megelevenedett ürességben találtam magam, ahol minden részecskében benne volt Isten, az Isteni jelenlét. Nehéz erről beszélni, mert ez egy megélés, és nem nagyon férnek hozzá a szavak. Bazsa... ő visz, emel az ilyen élményekhez. Maga a születése is egy csoda volt. Amikor a terhességnél kiderült, hogy baj van, elkezdtem naplót írni hozzá. Elraktam, s csak több év múlva, teljesen megfeledkezve róla, vettem elő. Leírtam benne, hogy” drága kisfiam, éjszaka arról álmodtam, hogy megszülettél és olyan gyorsan jöttél a világra, hogy nem értünk be a kórházba.” Döbbenettel olvastam ezt a jóslatot utólag, mert tényleg úgy született, ahogy az álmom megjósolta, hogy alig értünk be a kórházba. Másik kórházba indultunk, ahol előkészülettel vártak bennünket, egy PIC orvossal, de csak a János kórházig jutottunk el. Iszonyúan féltem, hogy mi lesz velünk intenzíves segítség nélkül, mert a János kórházban korábban nem volt koraszülött intenzív osztály. Nem volt, egészen aznap reggel 7.30-ig. Ugyanis éppen aznap reggel nyitotta meg a kapuit, amikor Bazsa 8 órakor született. Elintézte az univerzum, hogy minden a rendelkezésére álljon. Tehát ezeket a csodákat éljük a mai napig!
Bizonyos szempontból leegyszerűsödött az életem. Az egyetlen feladatom, iránytűm, hogy azt a feltétel nélküli szeretetet, ami a kisfiamból árad, közvetítsem mások felé. Ő a lélekemelőm és a segítségével tudok másokat én is felemelni.

B.Király Györgyi

Forrás: Lélekemelő 2020/1
Pszichiátriai Társasági Magazin