Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Orvostanhallgatóként kétéves állásajánlatot kapott egy amerikai egyetemtől, mégis vért izzadt, hogy elismerjék a diplomáját. Jelenleg a világ egyik legtekintélyesebb űrorvosi intézetében az asztronauták ultrahang vizsgálatait végzi, de nem vágyik a kozmoszba: inkább a földi irányító központból oktatja az űrhajósokat a műszerek kezelésére. Szíve szülőhazájában maradt, három gyermeke és édesanyjuk Magyarországon él, az agyát viszont évek óta az Egyesült Államokban „használják”. Első interjú kérelmemet elhárítja, mert épp rohan a repülőtérre kedvenc asztronautájához, két nap múlva azonban skype-ol és Texas-ból válaszol lapunk kérdéseire.

Érdekes ember, amit pedig a szakmájában csinál, úttörő tevékenység. Garami Zsolt névjegyén ez olvasható: a TCD Központ igazgatója
The Methodist Hospital, Houston, TX, USA

- A Debreceni Egyetem hallgatója voltam, amikor elkezdett érdekelni egy Németországból behozott ultrahang berendezés. Kezdetben, mi leendő neurológusok, egymáson gyakorlatozgattunk.

Hogyan derült ki az, hogy az egyik egyetemista a többieknél „jobban tudja nyomogatni a kapcsolókat”?

- Először csak arról volt szó, hogy egy hónapos gyakorlaton veszek részt Amerikában, de ezalatt belecsöppentem egy CT-kutatásba. Akkor ott azt mondták, hogy jól tudok bánni computer tomograph-fal, menjek már ki még két évre.

Nigériát elismerik, Debrecent nem…

- Hallgatóként ez óriási dolog volt, hisz nem nekem kellett kilincselni munka után. a toledói Medical College of Ohiotól szabályos kutató-orvosi állásajánlatot kaptam. A két esztendő lejárta után felvetették, hogy sok gyereket kellene agyi ultrahangozni, vállalnám-e? S ekkor jött be az, hogy Debrecenben én épp ilyen ultrahang-vizsgálatokat kezdtem végezni. A toledói egyetemen először csak egy fél délutánt kellett csinálnom, de hamarosan ez lett a fő tevékenységem. Szerencsére az ultrahangot technikusok kezelik, tehát nekem nem kellett elvégeznem speciális tanfolyamokat, másfelől itt az államokban nem nagyon tanítják az agyi ultrahangot, ezért a legtöbb kolléga Horvátországból, meg Németországból jött.

Miért jelentett mégis problémát a diploma elismerése?

- Ez valószínűleg adminisztrációs okok miatt van. Texasban a működési engedélyemhez ki kellett töltenem egy nyomtatványt, s annak során kiderült, hogy ebben az államban hivatalosan nincs nyilvántartva olyan nevű tanintézet, hogy Debreceni Orvostudományi Egyetem; a nigériai viszont ott van a listán. Végül aztán egy kanadai intézet igazolt engem, illetve nem is engem, hanem az egyetem meglétét, és ezután semmiféle különbözeti vizsgát nem kellett letennem. Most már legalább annyi a jó hír, hogy a Debreceni Egyetem angol nyelvű képzése felkerült az akkreditációs listára.

Az, ha egy kutató-orvos felkelti a NASA, az Amerikai Űrhajózási Hivatal figyelmét, nem lehet véletlen.

- Nos, említettem már, hogy medikus koromban kezdtem érdeklődni a képalkotó diagnosztika iránt. Ohio után otthon, a Semmelweis Egyetemen radiológiai szakképesítést szereztem. Ezt követően kerestek meg 2006-ban a houstoni Methodist Hospitalból, ahol most az ultrahang osztályt vezetem. Tagja lettem a NASA külsős kutatócsoportjának, s nagyon izgalmas kutatásokban vettem részt, de komoly munkákra csak azután került sor, amikor 2011-ben megkaptam az amerikai állampolgárságot; addig be sem engedtek az űrközpontba .-

Az agyi ultrahang vizsgálatok szükségessége a laikus számára is érthető, ha hallott arról, hogy a súlytalanság állapotában a vérkeringés az első napokban megváltozik. Farkas Bertalantól is tudjuk, hogy a súlyukat elvesztő kozmonauták feje vértolulásos lesz, megduzzad, de rövid expedíciókból még nem tudni, hogyan változnak az agyi funkciók, miért keletkezik fejfájás és hallási zavarok. Az oroszok egyébként különösen azóta foglalkoznak ezzel a jelenséggel, amióta rendszeressé váltak a több hónapos expedíciók, illetve az állandó űrállomások.

Agyi véráramlás mérés a világűrben

Az amerikai kutatásokban az jelenthet minőségi előrelépést, hogy elkezdtek foglalkozni az agyi vénás áramlási zavarok űrbeli vizsgálatával. Ezekhez viszont szükségessé vált, hogy az egyik asztronauta el tudja végezni az agyi és a nyaki ultrahangméréseket magán, illetve a társán. A magyar doktor volt az, aki még a földön kiképezte tavaly Thomas Marshbum orvos-űrhajóst a szükséges vizsgálatokra. A szűrések időközben rendszeressé váltak, s Garami Zsolt szerint előfordulhat, hogy más következtetésekre, újabb összefüggésekre jönnek rá, mint a korábbi kutatók.

Ha valaki már-már az űrközpont lakója, s a földről élőben navigálhatja az űrállomás személyzetét, talán maga is kívánkozik kozmikus kalandozásra. Nem szeretne csatlakozni Thomas barátjához?

- Valóban fantasztikus érzés volt, hogy az irányító központból instruálhattam az óránként tizenhétezer mérföld sebességgel száguldó állomás pilótáit, és a képernyőn keresztül követtem a vizsgálatokat. Kiderült, hogy a mérések még olyan különleges körülmények között is elvégezhetők, mint a súlytalanság. Mindenesetre én inkább a földön maradok, s innen folytatom a kutatásokat. Űrhajóba valahogy nem vágyom, én már a konferenciákra való utazásokat is kezdem unni. -

Amikor a tudományból visszatérünk a magánéletbe, a családhoz, Garami doktor elárulja: az európai utakat mindig igyekszik úgy alakítani, hogy meglátogathassa gyermekeit. A „gyerkőcök” mindegyike Magyarországon született: a szülők úgy döntöttek, hogy itthon, családi háttérrel biztonságosabb. Az akkor még fiatal doktor bácsi ráadásul megtudta, milyen horribilis összegbe kerülne Amerikában, ha bekövetkezne bármiféle komplikáció, és hát a fiatal doktor bácsinak akkor még nem volt komoly anyagi háttere. (Egyébként Garami doktor is hazajött tavaly karácsonykor egy elkerülhetetlen epeműtétre, noha Houstonban, saját munkahelyén kiváló kórházi körülmények kínálkoztak.)

Ami az iskolát illeti, a szülők a magyar iskolarendszert színvonalasabbnak tartják, ezért is maradtak itthon, de azért a nyáron szeretnének az apu révén bejutni a houstoni űrközpontba.

Végezetül az iránt érdeklődöm, mennyire fontos Garami Zsolt életében, hogy speciális vizsgálataival segít „utat építeni” a világűrbe. Azt mondja, egy orvosi magazin riporterének erre egyszer így válaszolt: valóban nehéz felfogni, hogy kutatásai nemcsak az orvostudomány fejlődéséhez járulnak hozzá, hanem az emberiség jövőjét is egyengetik. Hiszen nagyon elképzelhető, hogy már a gyermekei előtt is felvetődhet a kérdés, vajon Hawaiira vagy a Holdra menjenek-e vakációzni.

Csák Elemér

Forrás: beKopogtató / a Magyar Hypertónia Társaság és az Egis lapja /