Alváskönyv
„Édes álmot, jó éjt, Amit kis szíved kért”…
Dr. Radics Judit győri pszichiáterrel ezúttal arról beszélgetünk, „Amit az álmatlanságról tudni érdemes”. Ez az alcíme „Alváskönyv” –ének.
Mikor és miért kezdtél el az alvással foglalkozni?
- Ez némiképp a véletlennek köszönhető. 10 évvel ezelőtt kaptam felkérést arra, hogy kapcsolódjak be egy nemzetközi alváskutatatással foglalkozó WHO Projekt munkájába. Ez aztán egyrészt nagyon megtetszett, másrészt arra világított rá, hogy az álmatlansággal érdemes volna még közelebbi „kapcsolatba” kerülnöm. Ettől kezdve fókuszáltam az inszomnia kérdéskörére, annak pszichés és szomatikus vetületére, lehetséges kórokaira, gyógykezelési lehetőségeire, a klinikumra koncentráltan.
Hogy született meg az „Alváskönyv” , és kiknek írtad?
- Tavalyelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy megszerzett ismereteimet könyv formájában összefoglaljam -, részben a nagyközönség számára, részben pedig úgy éreztem, hogy így magam is szakmailag naprakész lehetek a témában.
Tervemet a könyv megírásáról jeleztem Oriold Károlynak, az Oriold és Társai Könyvkiadó vezetőjének, aki azonnal támogatóan nyilatkozott megjelentetéséről, mivel, ilyen típusú könyv a hazai könyvpiacon gyakorlatilag még nem található.
A könyvet laikus érdeklődők és orvoskollégák, szakdolgozók számára írtam -, törekedve a jól-érthetőségre úgy, hogy az ne menjen a szakmaiság rovására.
Kérlek, mesélj kicsit az alvászavarokról! Gondolom, az alvászavar „milyensége” tájékoztathat annak gyökeréről?
- Az alvászavaroknak több formája van. Ide tartoznak az éjszakai légzészavarok, az alvással összefüggésben jelentkező mozgászavarok, az úgynevezett paraszomniák- például az alvajárás, a beszéd alvás alatt-, vagy a cirkadián ritmus (más szóval, biológiai óra – a szerk.) zavarai. Jómagam kiemelten az inszomniával foglalkozom.
Attól függően, hogy mely alvásbetegséggel, vagy milyen típusú alvászavarral van dolgunk, máris tájékoztatást kaphatunk arról, hogy pszichés vagy szomatikus eredetű-e a probléma, így a további kivizsgálás és terápia ennek mentén tervezhető.
Egyes betegségek tipikusan alvászavarral járnak. Adott esetben az alvászavar felismerése, feltérképezése segíthet a betegség diagnózisában?
- Igen, vannak olyan betegségek, melyekre az alvászavar egyértelműen jellemző.. Így például a kezdődő magas vérnyomás első, figyelmeztető jele is lehet az elalvás zavara, az éjszakai szaggatott alvás pedig szív- vagy tüdőbetegség meglétére utal. Hormonális változások - különösen a változás korában - ugyancsak gyakran járnak alvászavarral, de a pajzsmirigy betegségek egyik első jele is lehet álmatlanság. A depresszióban szenvedők döntő többsége szaggatott alvásról panaszkodik, mégpedig a kora hajnali órákban – ½ 3-3- tájban ébredve meg. A szorongásos problémákra, a stressz okozta alvászavarokra elalvási gond jellemző. Attól függően tehát, hogy mi az álmatlanság kiváltó oka, oki kezelés- adott esetben a depresszió megszűntetése vagy éppen vérnyomáscsökkentés, szorongásoldás- a megfelelő megoldás.
Ez egy ördögi kör lehet, mind testileg, mind lelkileg: az alvászavart okozhatja valamilyen testi-lelki harmóniahiány; az alvás hiánya viszont tovább ront ezen az állapotokon, és ez ismét visszahat... Laikusként úgy gondolom, hogy a zavart alvásnak megszámlálhatatlan következménye lehet, hiszen a regenerálódni nem képes test-szellem „ezerféle” sérülést szenvedhet. Megerősítesz ebben?
- Ez pontosan így van. Álmatlanság esetén egy valódi pszichoszomatikus kórfolyamatról van szó, egyik rossz tovább rontja a másikat. Ezért is helyes valójában alvás-ébrenlét zavarról beszélni. A tartós kialvatlanságról az utóbbi években bebizonyosodott, hogy szerepe van a túlsúly és a depresszió kialakulásában, szerepet játszik a II. típusú diabetes mellitus megjelenésében, de a mindennapokban érezhetően ingerlékenységhez, koncentrációs nehézségekhez, memóriazavarokhoz vagy a reakció-idő megnyúlásán keresztül kisebb-nagyobb balesetekhez, fokozott balesetveszélyhez vezet.
Az alvászavaros tudja, hogy neki alvászavara van?
- Nem feltétlenül. Az éjszakai légzéskimaradás „néma kór”, a betegek döntő többsége nincs tudatában, hogy szenved tőle -, jó esetben a hozzátartozó veszi észre. De az álmatlanságban szenvedők sem feltétlenül tudják, gondolják, hogy problémával állnak szemben sokan természetesnek – leggyakrabban korral, stresszel járónak – vélik a panaszt, és főként akkor kezdenek segítséget keresni, amikor már nagyon szenvednek a kialvatlanságtól.
Hogyan vizsgálod ki az alvászavarokat?
- Az alvászavarral küzdő pácienst magam hallgatom meg. Abban az esetben, ha olyan típusú az álmatlanság, hogy megítélésem szerint a beteg továbbküldése indokolt – pszichológushoz vagy testi betegségekkel foglalkozó kollégákhoz például neurológus, pulmonológus, gasztroenterológus – irányítom. Ha pedig pszichiátriai jellegű a panasz - szorongás. depresszió áll mögötte- úgy magam veszem kézbe a gyógykezelést.
A könyvet azért írtam, mert az alvás, az álmatlanság egy pszichoszomatikus kórfolyamatot takar, ezért jó lenne, ha az emberek szélesebb ismeretekkel rendelkeznének róla. Fontosnak tartom a lakosság tájékoztatását.
Másfelől, a probléma rávilágít az emberi szervezet, az egyén és környezete közti bonyolult és figyelmen kívül hagyhatatlan folyamatokra, a holisztikus megközelítésre. Ebbe éppen úgy beletartozik a napi stressz, a sok cukrozott, zsíros készétel fogyasztása, mint a mozgáshiány -, vagy a /főleg idősebb személyek/ gyógykezelésében használatos számtalan gyógyszer és azok interakciója egymással, vagy a már kialakult testi betegségek minél pontosabb karbantartása. Ezek mind olyan tényezők, melyeket az embereknek, a betegeknek és a testi betegségekkel foglalkozó orvoskollégáknak egyaránt figyelembe kellene venniük.
Milyen hatást gyakorolt a könyv megírása Rád, saját magadra? Van- e valami, amin változtattál, változtatsz a saját életedben?
Azt kell mondanom, több szempontból is kedvező hatást gyakorolt rám. Amit kiemelnék, az a rendszeresség fontosságára való odafigyelés. Mint kezdő orvos 6-8 ritkán pedig akár havi 10 ügyelet is jutott rám, ránk. Nem volt szabad hétvégém, ünnepnapom, jó esetben sikerült egy napot otthon töltenem. Karácsonykor, mikor már kettőt tudtam, az nagy előrelépésnek számított. Sajnos megszoktam a rendszertelenséget, amibe időnként az éjszakai házimunkák is beletartoztak. Így aztán az utóbbi években – könyvem írása közben különösen – sokat foglalkoztam azzal, hogy a rendszeres életmód, minden téren egyre inkább megvalósuljon nálunk.
Bulla Bianka
Forrás : Lélekemelő 2014/ 2
