Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

„Tanításom arra való, hogy az orvosi tudomány tanítói terjesszék, hogy az orvosló és ápoló személyek  az utolsó falusi borbélyig, az utolsó falusi bábáig szerinte cselekedjenek; tanításom arra való, hogy elriasszam a szülőházak rémét, hogy megmentsem a feleséget a férj, az anyát a gyermeke számára."

Semmelweis, 1861

Érdekes, lendületes, kultur –és orvostörténeti adalékokkal teli előadást tartott az anyák és csecsemők megmentőjéről Rosivall László, a Semmelweis Egyetem kórélettani Intézetének professzora. Egyértelműen kiderült, hogy Semmelweis Ignácz presztízsének helyreállítása szívügye, nemcsak itthon, hanem az egész világon Ezt bizonyítja a Közel-Keleten, Teheránban december elsején felavatott Semmelweis szobor is, melynek születése is neki köszönhető. Az UNESCO egyébként a magyar felfedező halálának 150. évfordulóját, 2015-öt is felvette azon évfordulók közé, melyeket megünneplésre méltónak talál.” Az anyák megmentője” életművét 2013-ban jegyezték be a Világ Emlékezet Nyilvántartásába.

Az orvostudományok és a sebészet doktora, szülészmester, a Pesti Királyi Magyar Tudományegyetem nyilvános, rendes tanára 1818. július 1-jén a Tabánban látta meg a világot, ahol édesapjának, Semmelweis Józsefnek jól menő fűszerüzlete is volt. Édesanyja Müller Teréz, Müller Fülöp módos krisztinavárosi sváb kocsigyártó leánya. Ignác a tízből ötödik gyerekként született. A kor következetlen anyakönyvezésére jellemző, hogy a tíz testvér vezetéknevét hétféleképpen írták: Semmelweiss, Semmelweis, Semelveisz stb.

A Katolikus Főgimnázium eminens tanulójaként egy évig jogot hallgat Bécsben, majd orvostanhallgató lesz. 1844-ben szerzi szülésmesteri képesítését, aztán sebész –műtői oklevelet kap. És még ugyanebben az évben elkezd dolgozni a Bécsi Egyetem szülészetén. Döbbenten tapasztalja, hogy a szülőnők 20-30 százaléka szülést követően a kórházban meghal, illetve, hogy az otthon szülők jobban járnak .A 26 éves fiatalember a rejtély megfejtésére, a gyermekágyi láz leküzdésére teszi fel életét.

….azok az esetek, amikor a szülész eredményesen tudott beavatkozni, összehasonlíthatatlanul elenyészők az áldozatok számához viszonyítva, vagyis azokhoz az esetekhez képest, amikor a beavatkozása eredménytelennek bizonyult. A szülészetnek ez az árnyoldala a gyermekágyi láz… nemcsak a terápiát tekintettem elégtelennek, hanem a tant is hiányosnak, mert a gyermekágyi láz eddig érvényes kóroktanában…valódi okának nem leltem semmiféle magyarázatát.”

Néhány a számára is elégtelen magyarázatok közül: lochia visszamarad (febris lochialis), visszamaradt lepény, tejelmélet, hasi szervek, belek gyulladása, kórházi miazma, légköri tellerikus ártalmak, puerperaltyphus, kimerülés, fáradtság, papi csengettyűzés, kórházi osztály zsúfoltsága.

47 márciusában néhány hétre barátaival Velencébe utazik pihenni. Távolléte idején Bécsben meghal barátja, Kolletschka, a kórbonctan tanára. Visszatérte után megnézi Kolletscka boncolásának jegyzőkönyvét., és rájön, hogy a betegség, amely barátja halálát okozta és az, amelyet gyermekágyi láz néven ismertek, azonos.

„…Kolletschka halálhíre miatti felindultságomban, legyőzhetetlen erővel tódult tudatomba a felismerés: Kolletschka ugyanabban a betegségben hunyt el, mint a több száz gyermekágyas, akit meghalni láttam. Hiszen a gyermekágyasok is véna-, nyirokedény-, hashártya-, mellhártya-, szívburok-, agykéreggyulladásban haltak meg.”

Felismeri, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak az I. számú klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmadannyi esetben fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló II. számú klinikán, mint az orvosokén.
A klórmész-oldatos kézmosást Semmelweis antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Felfedezését 29 évesen, még abban az évben közzétette. Májusban kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, majd októberben kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is, ami könyékig, körömkefével végrehajtott, negyedórás procedúra volt. Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak, a statisztikai bizonyítékokat, pedig egyszerűen komolytalannak tartották. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal.
Ő volt tehát az első klinikai kórélettan kutató, akinek eredményes kutatási módszere a statisztika, a megfigyelés, az összehasonlítás, a boncolás, és az állatkísérletek voltak. A felfedezés, illetve a megelőző intézkedés eredménye - ahogyan számított rá- nem is marad el.

„1848-ban, amikor az egész évben szigorúan végeztük a klórmeszes kézmosást, az I. Osztályon a 3556 gyermekágyasból 45, vagyis 1,27% halálozott el.”

1851-től 1857 nyaráig tiszteletbeli főorvosként a Rókus kórház szülészetének vezetője. Barátja, Markusovszky Lajos biztatására megkezdi szakirodalmi tevékenységét a gyermekágyi lázról a Markusovszky által szerkesztett Orvosi Hetilapban. Leköszön a Rókus-kórház szülészeti osztályának éléről. Hat évig tartó munkásságával 0,85 %-ra szorította le a kórházban gyermekágyi láz következtében elhaltak arányát. 1855-ben a Pesti Egyetem elméleti és gyakorlati szülészeti professzorává nevezték ki. Házasságot köt Weidenhofer Máriával. Később öt gyerekük született, de közülük három érte meg a felnőttkort, és csak egynek maradtak utódai.

A híres magyar felfedező élete korán ért véget. Élete utolsó 5 évében már megmutatkozott viselkedésében, mozgásában, gondolkodásában, járásában a szifiliszes érintettség, amit valószínűleg még fiatalkorában egy gyermekágyi lázban elhunyt vérbajos asszony vizsgálatakor vagy boncolásakor szerzett kézsérülése révén.. Bár rutinmunkáját szakszerűen ellátta, tudományos haladása megtorpant, magánéletében zavarok támadtak, hirtelen megöregedett, alvászavarok, dühkitörések jellemezték.

1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak;  Bécsbe vitték, és orvosa beutalta a döblingeni elmegyógyintézetbe. Agresszív magaviselete miatt ápolói a kor szokásainak megfelelően keményen bántak vele, így több sérülése is keletkezett, melyek valószínűleg a halála közvetlen okául szolgáltak.
A hivatalos verzió szerint szepszis végzett vele, de sokan úgy gondolják, hogy a döblingi intézet megállapítása téves volt. Czeizel Endre leírása szerint „Semmelweis enyhén szólva „nehéz” ember volt, de nem volt elmebeteg. Elmegyógyintézetbe utalásáról feleségének panaszait követően háromtagú konzílium döntött, akik „lehetőséget láttak orvosi indokkal történő eltávolítására”. A tragikus véget azonban bizonyosan nem akarták, „nem számítottak a bécsi elmegyógyintézet ápolóinak brutális magatartására, sőt gyilkos tettére.” Az ápolók két alkalommal is nagyon súlyosan bántalmazták (a boncolási lelet többszörös végtagtörésről is szól), majd „megkötözve orvosi ellátás nélkül a sebei okozta vérmérgezésben hagyták elpusztulni.” Semmelweis felesége később megváltoztatta nevét és morfinista lett; fia, Béla öngyilkosságot követett el.„

2014-ben Rosivall professzor kezdeményezésére Semmelweis Egyetem rektorai adományozóként elkészíttették az Orvosi Kaszinó 1906-ban készült és elveszett Semmelweis-serlegének mását. A Semmelweis kehely számokban: 30 cm magas, átmérője 13 cm, anyaga: 925 ezrelék finomságú ezüst, súlya: 1355g a kövek és a belsejében lévő papíralapú üzenet nélkül. A 72 darab kőből 32 hegyikristály, 40 darab ametiszt.
Alapító-adományozó oklevelében Rosivall doktor a következőket írta: „A serleg színezüst anyaga a névadó nemességét, a drágakövek a csillogó szellemét jelképezzék. Őrizze e kehely Semmelweis Ignácnak, a világhírű kutatónak és orvosnak emlékét, és váljék új hagyományok elindítójává és Egyetemünk jelképévé!”

Lejegyezte: B.Király Györgyi

Forrás: beKopogtató
Hipertónia Társasági Magazin 2016. VIII. évfolyam 1. szám