Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

A Magyar Kardiológusok Társasága szokásos balatonfüredi kongresszusán, május elején külön tudományos ülést szentelt Naszlady Attila emlékének, akitől idén januárban búcsúztak tanítványai, munkatársai, barátai. Horváth Lajos, Karlócai Kristóf és Tomcsányi János a személyes élmények mellett olyan területekről is beszélt- informatika, pulmonális hypertonia, hirtelen szívhalál- ahol Naszlady professzor igazán otthon volt. A Korányi egykori igazgatójáról szóló előadásokat meghallgatta munkatársunk, Vámos Éva is.

A Százak Tanácsa honlapján a következő szavakkal búcsúzott tőle: „nagy tudású orvost, szeretetreméltó embert, a közösségért élő és dolgozó igaz barátot veszítettünk el.”
Naszlady Attila 1931. november 4-én született Budapesten. 1958-ban szerezte meg orvosi diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1958-tól 1959-ig az esztergomi városi kórház orvosa, 1960 és 1970 között tanársegéd az Országos Kardiológiai Intézet IV. számú Belklinikáján, 1972-től az általa alapított TBC és Országos Korányi Tüdőgyógyászati Intézet általa alapított kardiológiai osztályának vezető főorvosa, majd 1992-től 1996-ig főigazgató főorvosa volt. 1996 és 2007 között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos orvos vezetőjeként, 1996-tól 2006-ig a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgató főorvosaként dolgozott. 1980-ban megszerezte az orvostudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet. Munkásságát számos kitüntetéssel elismerték.

Kollégák, tanítványok, emlékek…

Az impozáns életrajz száraz tényei soha nem adják vissza az embert, sokkal jobban meg lehet ragadni személyes történeteken vagy róla szóló mondásokon át. Naszlady Attiláról több „bon mote” is született, ami részben karizmatikus, színes egyéniségének köszönhető, részben szerteágazó munkásságának. Őt tartották „a legjobb informatikusnak az orvosok között, és a legjobb orvosnak az informatikusok között”. Mindig is úttörő gondolatokat fogalmazott meg, sok közülük ma is éppen olyan helytálló, mint évtizedekkel ezelőtt. A régi dilemmák új köntösben újra előkerülnek, és az idő igazolta számos felismerésének helyességét és időtállóságát. Korszakalkotó módon vette használatba a számítógépeket az egészségügyi kutatásban és a gyógyításban, már a maga idejében meglátta az egészségügyi informatikában rejlő potenciális lehetőségeket – emlékezett Horváth Lajos, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezetője. Sok tekintetben messze megelőzte a korát: kiemelt figyelmet fordított például a betegadatok hatékony kezelésére és automatikus feldolgozhatóságára. Számos gondolata egykor eretneknek számított, de mára ezek jelentős része beépült abba a diszciplínába, aminek hazai létrejöttében munkásságával meghatározó szerepet játszott.

Az árvaházból jött professzor…

Karlócai Kristóf, a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának főorvosa nagy hálával szólt róla, és néhány személyes történetet mesélt. Ma sem vezet egyenes út az árvaházból a professzorságig. Naszlady Attila hétéves volt, amikor szüleit gombamérgezésben veszítette el. Úgy maradt életben, hogy utálta a gombát és nem evett belőle. A bicskei Batthyány-kastélyban lévő árvaházba került – és furcsa pikantériája a sorsnak, hogy vitte magával a gróf nevét, később a Professzorok Batthyány Körének tagja lett. Nehéz idők jöttek. Középiskolába a szigorú Kölcsey Gimnáziumba került, ahol a szabadidejét is felügyelték, de a Regnum Marianum Kollégiumba kiengedték. Ez indította a közösségbe, ami később az igazi otthona lett, segítséget kapott a tanulmányaihoz is, de főleg erkölcsöt, szilárd világnézetet, közösségi szellemet, a sport szeretetét vitte magával innen. A fiatal fiú megtalálta helyét a papok között, lelkigyakorlatokat is tartottak nekik. Kiváló tanuló és nagyszerű sportoló volt, az egyetemre mégsem vették fel a hite miatt, így sofőr lett az Elektromos Műveknél. 1951-ben elkezdhette az orvos egyetemet, de 1956-ban, szigorló orvos korában újra beleszólt sorsába a történelem.
Az Üllői úton sétált, amikor a túloldalon lelőttek valakit. Odaszaladt, és mivel éppen a Kilián Laktanya előtt történt az eset, bevitte a sérültet. A következő néhány napon át ott fogták, ott segített. Kikerülve a városba néhány évfolyamtársát meglátta fegyverrel a kézben, és odaszólt nekik: „Megőrültetek, előbb lelövitek, aztán odarohantok bekötözni?” 56-os magatartása és a fenti „beszólása”miatt egy év múlva fegyelmi eljárás keretében felfüggesztették egyetemi tagságát, komoly veszélybe került az orvosi diplomája. A Műegyetem rektorának – az ő a lányának udvarolt – kellett felhívnia az orvosi egyetem rektorát, hogy vegyék vissza. Első állását az esztergomi kórház belgyógyászatán eltöltött 2 év után az Országos Kardiológiai Intézetben kapta meg, személyesen Gottsegen György vette fel.

Blikk diagnózisok

Jellemző történet: egy látogató kamrafibrillált a Korányiban közvetlenül az osztály megnyitása után. Reanimálás közben szembesültek azzal, hogy defibrillátor még nincs a kórházban. Naszlady Attila gyorsan feltalálta magát: Elektróda van, már csak egyenáram kéne. A falban váltóáram van, de megoldjuk.” Az elektródák vezetékét egy pillanatra bedugta a 220V-os aljzatba, így váltóáramú defibrillációval sikerült helyreállítania a szívritmust.

Létrehozta a szívkatéteres laboratóriumot, ahol a kor technikájának megfelelően 32 mm-es filmre rögzítették az angiográfiás felvételeket. A rá jellemző innovatív gondolkodással korát jóval megelőzve videomagnót is szerzett, hogy párhuzamos rögzítéssel azonnal vissza lehessen nézni a szalagról a friss angiográfiát és így el lehessen dönteni, hogy kell-e még egy befecskendezés.
Sőt, egy videó keverőt is szerzett és a rögzített kép sarkába egy kamera képét: a beteg EKG-ját és nyomásgörbéjét is odarajzolta, ami nagy segítséget jelentett a ventriculográfia értékelésében. Mindez 1979-ben! Az eszközök beszerzését külföldön dolgozó zenészek oldották meg, akik a vásárolt Sony videómagnót a Kozmosz Szövetkezeten keresztül értékesítették. 1985-ben Echo kardiográfot szerzett, ami akkor még COCOM-listán (magas technológiai termék kivitelének tilalma az USA-ból és Nyugat-Európából) szerepelt. Egy évvel később felbukkant az intézetben a gyártó cég képviselője, akinek – amikor meglátta a működő gépet - szinte hallani lehetett, amint leesik a kő a szívéről. Megbízatása az amerikai nemzetbiztonságra vonatkozott, azt ellenőrizte, hogy a gépben alkalmazott technológia nem vándorolt-e más, pl. hadászati területre.
Híres volt blikk diagnózisairól is. Egyszer bement hozzá egy öltönyös beteg. Mielőtt a beteg megszólalt volna, ránézés után megkérdezte: „Mikor kezelték a maga luesét?” Megérzése később igazolódott, ugyanis a lues egyik késői szövődménye az aortitis jellegzetesen a nyaki szerveket is érinti és az ádámcsutka szisztolés pulzációját okozza, ami a nyakkendő fölött is látszott. Arra tanította a medikusokat és ifjú doktorokat, hogy ha bemennek egy kórterembe, érezzék és éreztessék, hogy minden beteghez közük van, nem csak ahhoz az egyhez, aki miatt bementek. Mindig körül kell nézni és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy panaszkodjon, kérjen. A bioetikai kérdések nagyon fontosak voltak a számára.

A tenisz

Tomcsányi János, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa elmondta, mit tanult Naszlady Attilától. Íme, néhány közülük: fontos a fizikális vizsgálat; ha felfedezünk egy betegséget, fel kell tenni a kérdést, milyen más kórképre utalhatnak a leletek; mindig ki kell állnunk az elveinkért; senkinek sem szabad ártani.
Szólt a harmadik területről, ami nagyon fontos volt Naszlady professzor életében: a sport. Futásban száz méteren 11,2 mp volt az ideje, és a gyorsaságának hasznát vette utolsó éveinek kedvenc sportjában, a teniszben. Heti ötször két órát játszott. Halála előtt egy hónappal az egyik, nála tíz évvel fiatalabb kollégája megdicsérte, amiért elért egy reménytelennek látszó labdát. Ez volt a válasza: Légy nyugodt, mire nyolcvan éves leszel, te is eléred!
A teniszpályán érte a halál. „Ha valaki szépen tud meghalni, az morális tartást, célt, derűt ad.” – szól a mondás. Tomcsányi professzor ezt egy kicsit átalakította, hogy tökéletesen alkalmazható legyen Naszlady professzorra: „Akinek morális tartása van, az szépen tud meghalni.”

Vámos Éva
Forrás: Lélegzet / a magyar tüdőgyógyászok társasági, kulturális társasági magazinja