Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Dr. Halmy László halálának első évfordulóján, áprilisban tartotta XXII. Kongresszusát, egyben 64. tudományos konferenciáját Budapesten a Magyar Elhízástudományi Társaság. Emlékezve arra is, hogy a professzor aktivitása révén alakult ki hazánkban az elhízástudomány, „obezitológia”, mint önálló tudományterület. A Novotel előadótermének két nagy tábláján ott díszelgett Halmy László professzor, a hazai obezitológia alapítójának üzenete: Legyen újra halevő nap a péntek!

Az emlékülés, a könyvbemutató, és az elhízástudománnyal kapcsolatos legújabb eredmények felvillantása mellett a hazai halfogyasztás népegészségügyi jelentőségének hangsúlyozása volt a kongresszus konkrét, gyakorlati, mindenki számára jól érthető fő üzenete, a pszichiátria, a régészet, a történelem, a táplálkozáskutatás tükrében.

Gyulai Ferenc professzor a régészeti korok ételmaradványainak üzenetét tolmácsolta. Elhangzott, hogy Magyarországon mintegy 120 lelőhelyen 15 ezer ételmaradvány került elő a neolitikumból az újkorig terjedő időkből. Elemzésre alkalmas mennyiséget csak 10 lelőhelyen találtak, ahonnan 20 különböző étel-és italféleséget elemeztek.
Igen sajátos eredményre vezettek a Keszthely- Fenékpusztán feltárt kelta korra keltezett hulladékgödör vastag fekete hamus rétegének vizsgálatai. Az innen vett minta nagy mennyiségű halcsontot tartalmazott. Ezek étkezési hulladékok voltak, és nemcsak az itt élő emberek étkezési szokásaira utalnak, hanem a kora vaskori Balaton gazdag és változatos halfaunájára is. Archaeo-zoológiai, makroszkopikus és mikroszkopikus elemzések, továbbá a műszeres analitikai vizsgálatok (makro-és mikroelem, aminosav és zsírsavelemzések) arra a végkövetkeztetésre vezettek, hogy a halcsontokkal teli feketés-szürkés hamus réteg a kelta korban elfogyasztott halétel maradványait rejti.

Bíró György akadémikus a „Halászélet és Halfogyasztás a Történelmi Magyarországon” című előadásában elmondta, hogy a folyók hatalmas árterein az Árpád-korban 3000-4000 halászóhely volt, mellettük ástak is halastavakat, így a tatai Öreg tavat 1430-ban. Az itt járt utazók a halbőségről és a halhús finomságáról számoltak be.
A török hódoltság idején a halászóhelyek jórészt elpusztultak, a török kiűzése után megindult némi helyreállítás, de a korábbi bőség nem állt vissza, eltűntek a nagy testű halak. Az első halászcéhek a 17. században jelentek meg.
A 17. századi, részben csak kéziratban fennmaradt szakácskönyvek 30-32 féle halból 212 féle étel készítését mutatják be. Böjti napokon ebédre, vacsorára négyfogásos ételsorokat javasolnak és szinte minden változat minden fogásában szerepel hal, vagy ikra. Néhány halétel a 17. századból: Pisztráng tejfellel, Pisztráng sütve, Lepényhal sütve, Kecsege nyárson, Posár/ ponty/ sütve, német módra, Csuka sárga lével. Vizából 22, harcsából 14, pisztrángból 18, pontyból 27, csukából 40 féle ételt tudtak készíteni.

Martos Éva az OÉTI főigazgatója a hazai halfogyasztás csöppet sem szívderítő helyzetére hívta fel a figyelmet. Az egy főre jutó éves halfogyasztás rendkívül nagy eltérést mutat a világon, 1 és 100 kg között ingadozik 18,5 kg-os átlagos fogyasztás mellett Afrikában a legalacsonyabb, Óceániában a legmagasabb az érték Az európai lakosság átlagos halfogyasztása 28kg/fő/év, Magyarország a lakosság egy főre jutó éves 5,1 kg-os halfogyasztásával az utolsó előtti helyet foglalja el a tagállamok sorában.
Ami a hazai trendet illeti, a KSH háztartásstatisztikai adatai szerint 2002 és 2012 között 1,7-ről 1,4 kg-ra csökkent az egy főre jutó éves fogyasztás. Ugyanezen időszakban a húsfélék fogyasztása is csökkent mintegy 10kg-al, de még így is csaknem negyvenszerese a halfogyasztásnak. Az OÉTI országos lakossági táplálkozás vizsgálatainak adatai szerint míg a 80-as években a férfiak 37%-a és a nők 45%-a soha vagy igen ritkán fogyasztott halat, 2009-re ez az arány még tovább, 12-15%-ra csökkent

Machay Tamás gyermekgyógyász professzor elsősorban a kismamákat buzdította halfogyasztásra. A telítetlen zsírsavak (pl. omega-3) terhesség alatti fogyasztása, a magzatban és a korai csecsemőkorban - természetes anyatejen keresztül- jobb intellektust, beszédkészséget, és problémamegoldást eredményez gyermekkorban. A halat rendszeresen fogyasztóknál az omega-3 zsírsavak vérszintje 15-szöröse a halat nem fogyasztókénak. Ez azért fontos, mert ezek a zsírsavak jelentősek a szaporodásban, a magzati és gyermekkori fejlődésben, a központi idegrendszer, a máj és a szem működésében.
A rendszeres halfogyasztás jelentősen csökkenti az öregkor szellemi leépülésének, valamint a felnőttek lelki zavarainak gyakoriságát. Azon országokban ahol a halfogyasztás gyakori (Izland, Norvégia) hosszabb ideig élnek az emberek. Ennek oka a vérkeringési rendellenességek – szívinfarktus, magas vérnyomás- csökkenése. A halhús magas vitamin tartalma / D, B1, A / számos előnyös immunológiai következményekkel jár, ráadásul 16-18g% protein tartalom könnyen fedezi napi fehérje szükségletünk jelentős részét.

Zajkás Gábor táplálkozáskutató szintén a zsírsavak hatását elemezte, egy izgalmas vizsgálatra hivatkozva.
Jarn Dyerberg és Hans Bang dán orvosoknak feltűnt az 1970-80-as években, hogy annak ellenére, hogy az amerikai, dániai és a grönlandi inuit lakosság táplálkozása sok tekintetben hasonló volt, az utóbbiak összes halálozásának csak 10 százaléka származott koszorúér betegségből. Elutaztak Grönlandba, ahol a vizsgálatok során kiderült, hogy az inuit őslakosság táplálkozása jelentősen eltér a dán és az amerikai táplálkozástól.
Az inuit eszkimók táplálkozásában a zsiradék nagy részét bálna, fóka és más halak zsírja alkotta, így az omega-3 zsírsavbevitel 5-10g/nap volt. Kiderült az is, hogy a grönlandi eszkimók vérében a trigliceridszint alacsony, de a HDL koleszterin mennyisége jelentős. Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az n-3 zsírsavak (EPA, DHA) rendszeres, napi fogyasztása csökkenti a szív-és érbetegségek, az akut szívinfarktus, a hirtelen szívhalál, az érelmeszesedés, és a hipertónia veszélyét.

Rihmer Zoltán pszichiáter professzor hangsúlyozta, hogy az 1990-es évektől egyre több publikáció jelenik meg az omega-3-zsírsav ill. a halfogyasztás és a pszichiátriai morbiditás összefüggését illetően. A vizsgálatok döntő többsége szerint az alacsony omega-3 zsírsav bevitel a major depresszió és bipoláris betegség - kisebb mértékben az ezekkel szorosan összefüggő öngyilkosság - szignifikáns rizikó faktora. Egyes vizsgálatok az omega-3-zsírsav hatékonyságát találták major depresszióban, mások viszont ezt nem tudták megerősíteni. A mediterrán étrendet tartó spanyol lakosok között 5 év alatt közel 50 százalékkal kisebb volt az újonnan kialakuló major depresszió esélye, mint azoknál, akik ún. nyugati típusú étrenden éltek. A hosszabb napsütés mellett, részben ezek a tényezők magyarázzák azt, hogy a mediterrán országokban a depressziós betegségek és a szuicidium prevalenciája lényegesen alacsonyabb. Ismereteink mai állása szerint a megfelelő mennyiségű és minőségű hal fogyasztásának a jól ismert általános egészségügyi előnyein kívül szerepe van a depressziós betegségek, és talán az öngyilkosság megelőzésében is.

B. Király Györgyi