Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

„Idős apukámnak mondta az orvos, hogy szívműtét szükséges, és én nem akarom őt akárkire bízni. Hisz tudjuk, hogy mindenhol van jó és rossz szakember. Az orvosok között is. Kit ajánlanátok? Kérlek benneteket, hogy ne csak egy nevet írjatok (mert az még nem mond nekem semmit), hanem azt is, hogy miért ajánljátok az adott orvost.„
„Közvetlen tapasztalatom nincsen szívsebészekkel, viszont néhány kollégámnak van (együtt dolgoztak velük a műtőben). Sokak egybehangzó véleménye szerint Székely László főorvos a GOKI-ban, kivételesen tehetséges szívsebész”
Ezek a sorok egy internetes fórumon olvashatóak. Miért másoltam ide őket? Mert néhány héttel ezelőtt ez a kivételesen tehetséges szívsebész, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet osztályvezető főorvosa osztotta meg velem gondolatait. Az intézet Szívsebészeti Osztálya az ország legnagyobb műtétszámú szívsebészeti központja, tevékenységükben kiemelt helyen szerepelnek a billentyű megtartó műtétek, melyek aránya – ugyancsak egyedülálló módon – közel 50 százalék.

Amikor Székely doktort megkértem, magáról is meséljen, például arról, hogy miért pont a szívsebészetet választotta, így felelt:
- Szívesebben beszélnék azokról a szakmai célokról, amiket itt, az intézetben igyekszünk megvalósítani. Hogy lettem szívsebész? Sokáig nem volt egyértelmű, hogy merre is tart az utam. Úgy képzeltem, hogy az orvoslásban mindent pontosan meg kell tanulni – ez így is van-, és a tanultaktól soha semmilyen mértékben nem szabad eltérni, tehát minimális szabadság, intuíció sem engedélyezett. Így gondoltam ezt akkor is, amikor anatómiát tanultam: ez nagyjából úgy néz ki, mintha egy kompjúter minden egyes csavarjának a furcsa nevét és pontos helyét kellene bemagolni. Én mindig is egy logikusan gondolkodó figura voltam, és ebben nem láttam túl sok logikát… Később aztán megtaláltam azokat az irányelveket, amiket követni tudok, és szeretnék. A kardiológia, a sebészet és a gyógyszertan egyaránt nagyon érdekelt, ide jelentkeztem, és fölvettek. Így kezdődött a történet.

… ami elég hamar Amerikában folytatódott, a kilencvenes évek elején.

- Igen, ’94-ben végeztem, és ’96-ban mentünk ki a feleségemmel, másfél évig dolgoztam az Egyesült Államokban, szívsebészeti kutatással foglalkoztam, Indianapolis-ban, és az ottani munkák eredményeként szereztem meg a PhD-t.

Milyen kutatást végzett?

- Egy adrenomedullin nevű endogén peptidet vizsgálatunk. Ennek a hormonnak vazoregulátor szerepe van. Mi a pulmonális keringésben, pulmonális hipertenzióban, illetve a koronária keringésben betöltött különböző hatásaira voltunk kíváncsiak. Emlékezetes időszak volt, ugyanis az erre irányuló kutatást tulajdonképpen én/mi kezdtük el, és ez lett a labor fő témája, így született az eredményekről 7-8 cikk. Nagyon-nagyon sokat tanultam az amerikaiaktól, szép és nehéz napok voltak egyszerre.

Nehéz? Miért?

- Egy komoly félreértés következtében néhány hétig nem volt munkám, leszámítva, hogy fénymásolhattam a szívsebészeten… 2-3 hónappal később aztán „följebb léptem”, kutatási munkák összeállításában, pályázatok beadásában vettem részt. Ez persze csak egy vékony kis szelet; rengeteg jó élményem is van: az amerikai orvoslás egy etalon, amiből sok minden meg lehet tanulni és el lehet lesni; a gondolkodásmódot, a célra törőséget, a tervszerűséget, szervezettséget…

Konkrét példát mondana?

- Sok minden annyira „beépült”, hogy már nem is érem tetten, hogy abból az időszakból „hoztam haza”, de igen, van konkrét példa is: mondjuk, hogy mit jelent egy szakmai kongresszus, milyen céljai kell, hogy legyenek, hogyan befolyásolja akár egy egész klinika életét az, hogy az ott dolgozó emberek szerepelnek nemzetközi kongresszusokon, hogy ismerik őket, hogy publikálnak. Ezek fontos dolgok.

Másfél év után aztán visszatértek. Mi történt ezután?

- Hazatérésünk után újdonságokkal kezdtem foglalkozni, például sikerült kidolgoznunk és megvalósítanunk egy szívsebészeti lézert, amit olyan koszorúérbetegek kezelésében alkalmaztuk, ahol másfajta terápia nem jöhetett szóba.
Abban az időben ugyancsak újdonságnak számított a motor nélküli koronária műtétek kérdése. Hosszú időn át minden műtét motoron zajlott. Ez azt jelenti, hogy van egy készülék, amelyik kiszívja egy motoron a vért, azt oxigenizálja, fölmelegíti vagy lehűti, és megfelelő nyomáson visszaadja. Elképzelhetetlen volt, hogy szívműtétet máshogy is lehet végezni. A motoros műtétek előnye, hogy a szív áll, vagyis nem mozog, nem vérzik, mindent lehet rajta látni. Viszont a ki- és visszavezetett vér idegen anyagokkal találkozik, és ezer apró mellékhatás alakul ki. A 2000-es években kezdtünk a motor nélküli műtétek irányába indulni.

Ezek miért jobbak a motorosaknál?

- Azért, mert biztonságosabbak és gyorsabb a felépülés. Akkoriban a katéteres beavatkozások még nem voltak olyan gyakoriak, pontosabban akkortájt növekedett a számuk, majd’ 1000 műtétet végeztünk egy évben, ebből egyes években 900 koronária- műtét volt.

A műtétek mennyisége ezek szerint már a 2000-es évek óta ilyen magas, hiszen továbbra is körülbelül 1000 műtétet végeznek évente.

- Így van, és ezzel az az ország legmagasabb műtétszámú szívsebészeti központja vagyunk, viszont ebből az 1000-ből ma csak 300-400 koronária-műtétet végzünk, a többi billentyűműtét.

A billentyűk irányítják a véráramlást a szív belsejében, ugye jól tudom? Mitől „romlanak el”?

- Jól tudja. Két fajta probléma lehet: az egyik, hogy a billentyű beszűkül, a másik, hogy nem jól zár. Az egyik gyakori probléma, hogy az aortabillentyű elmeszesedik. (Székely doktor ezen a ponton felpattan, majd egy nagy „marék” műbillentyűvel a kezében tér vissza, és már mutatja is):
- Láthat itt például sertés szívburokból készült, és mechanikus billentyűt. Mindkettőnek van varrókerete, a mechanikus billentyűhöz véralvadásgátlót kell szedni, mert van egy tengelye, ami bealvad. A biológiainak nincs tengelye, ezért a mellé nem szükséges gyógyszer. Viszont; a sertésbillentyűt 10-15 év múlva cserélni kell, a másikat soha. Újítottunk a bevarrás technikájában, ez nagyobb billentyűk elhelyezését teszi lehetővé. Létezik keret nélküli billentyű is, ennek a bevarrása sokkal nehezebb, viszont nem kell hely a keretnek, tehát tágabb lehet a billentyű. Sőt, az öltés nélküli billentyűt még varrni sem kell, egyszerűen csak összenyomjuk, behelyezzük az aortagyökbe, és kinyílik magától.
Nagy „sláger” – mert szinte lehetetlen, de mégis lehetséges- a TAVI (transzkatéteres aortabillentyű beültetés) alkalmazása, melynek során, lábon keresztül, egy katéter segítségével bevezetjük a billentyűt, egész picire összecsukva az aortába, és ott kinyitjuk. Ilyenkor a szívben marad a beteg billentyű, abba tesszük bele az újat. Ennél az eljárásnál a szövődmények gyakoribbak, de vannak olyan idős betegek, akik nem bírnák ki a nyitott műtét terhelését. Vagyis az, hogy melyik billentyűt, illetve eljárást alkalmazzuk, a beteg állapotától, életkorától függ.

Olyan műtétek is léteznek, amelyek során nem kicserélik a beteg billentyűt, hanem „megjavítják” azt…

- Igen. Az úgynevezett mitrális plasztika során valóban helyrehozzuk a billentyűt, ezt azokban az esetekben lehet alkalmazni, amikor a billentyű elégtelensége nem elmeszesedésből származik, hanem valamilyen veleszületett vagy időközben kialakult deformitásból. Ezekhez a beavatkozásokhoz speciális műszerekre van szükség, hiszen olyan parányi területről van szó, ahová nem fér be a kezünk. A Kardiológiai Intézet beteganyagának nagyjából a fele billentyűbeteg, ennek megfelelően az évi 1000 műtétből körülbelül 600 billentyűműtét. Az utóbbi években közel 500 minimál invazív műtétet végeztünk, ez azt jelenti, hogy rutinná vált, tehát válogatás nélkül bárkinél lehet alkalmazni, és bárkinek merjük ajánlani.

„Schobert Norbi három évvel ezelőtt árulta el a megdöbbentő tényt, hogy egy szívultrahang vizsgálaton veleszületett szívbillentyű rendellenességet diagnosztizáltak nála a szakemberek. A most 41 éves fitneszedző és családja tisztában volt vele, hogy az operáció előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik. „Ha nem csináltatom meg, három-négy év múlva meghalok. Akkor már nem lehetett volna műtéttel sem segíteni rajtam”, összegezte egészségügyi állapotát Norbi egy korábbi interjújában. A meglehetősen kockázatos beavatkozásra 2012. október 10-én szerda reggel került sor, a sikeres műtétet pedig Dr. Székely László végezte el, melynek során Norbi szívét 40 percre leállították az orvosok. Az operáció során nem volt szükség sem biológiai, sem mechanikus műbillentyű beültetésére, a műtét során ugyanis plasztikai úton korrigálták Norbi saját szívbillentyűjét.”

www.femcafe.hu

Bulla Bianka
beKopogtató/ Hipertónia Társasági Magazin