Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

Izgalmas, új, alig kutatott terület volt az allergológia és az immunológia, amikor Nékám Kristóf professzor elkezdett foglalkozni vele a Semmelweis Egyetem II-es belklinikáján. Mára a helyzet alapvetően megváltozott, többek között az ő munkájának köszönhetően is: évtizedek munkájával sikerült elérnie, hogy nagyobb figyelmet kapjon a gyerekkori és az ételallergia.

Telefonon beszélgetünk a koronavírus-járvány miatt. Az ön élete hogyan változott meg a kijárási korlátozás hónapjaiban?
-A „koronavírus-helyzet” mindannyiunkat inaktivitásra kényszerített, elsősorban a társadalmi kapcsolatok területén, de bármilyen furcsa is, ennek megvannak a maga előnyei – nekem például jutott időm olyan szakmai és szépirodalmi könyvek, folyóiratok olvasására, amit hosszú ideje csak terveztem. Emellett arra is, hogy elgondolkodjam az olvasottakon, beépítsem azokat az ismereteimbe, a világképembe – mert ezek nélkül, „csak olvasgatni” időpazarlásnak tűnik. Az olvasmányok sokszor új ötleteket adnak, erről a lehetőségről is kár lenne lemondani. Családi hobbink a turizmus is, ennek természetesen majd csak később tudunk élni. Ami a védekezést illeti, a közvetlen kontaktus kerülésen kívül - egészséges életmód mellett- másra a pillanatnyi helyzetben nincsen szükség. A vitaminraktárak feltöltése azonban mindenki számára, minden életkorban minél előbb indokolt, már csak azért is, mert az immunrendszer optimális működésében több vitaminnak is nélkülözhetetlen szerepe van. Munkatársaimmal (és betegeimmel is, amennyiben szükséges) rendszeres kapcsolatban állok, minden napra jut néhány megkeresés.

Áldás vagy átok, hogy a családjában három generációra visszamenőleg voltak orvosok?
- Én sem akartam más hivatást választani, mint az elődeim, és nem is bántam meg. Benne van a véremben a vonzódás az orvostudományhoz, soha nem jutott eszembe, hogy más pályát válasszak. Nagyon jó alapot adott ehhez az Eötvös Gimnázium, ahol nemcsak a tárgyi tudásunkat építhettük, de remek történelemtanárunk is volt, aki a magyarságtudatunkat is erősítette, ami a 60-as években ritkaságszámba ment. Azóta is úgy vélem, hogy a nemzethez tartozás része az egyén lelki egészségének, és akiben nincs meg, az csak bolyong az életben. A budapesti egyetemen is szerencsém volt, mert olyan egyéniségek oktattak, mint Straub Brúnó vagy Törő Imre és a belgyógyász Gömöri Pál, akitől az élet teljességének a szeretetét is megtanulhattuk.

Ha egy laikust megkérünk, hogy említsen egy magyar allergológust, nagy eséllyel az ön nevét fogja említeni. Hogyan kezdődött? Mi vonzotta annak idején, miért kezdett éppen ezzel foglalkozni?
- Amikor a II-es belkinikára kerültem, mint minden fiatal kollégával, velem is elbeszélgetett Gömöri Pál arról, hogy mit szeretnék csinálni. Így került képbe az immunológia-allergológia – főleg az ételallergia –, amivel akkoriban kevesen foglalkoztak, ez kifejezetten vonzóvá tette számomra ez a területet. Egy ösztöndíjnak köszönhetően éveket dolgozhattam az USA-ban, a Dél-Karolinai Egyetemen, ahol akkoriban szokatlanul, már működött immunológiai tanszék. A kutatómunka szervezettségén túl rám a legnagyobb hatást a közvetlen, formalitásoktól mentes, együttműködő munkastílus gyakorolta, amit aztán itthon is igyekeztem meghonosítani. Hazatérve még egy ideig az egyetemen dolgoztam, majd az ORFI-ban, később a Budai Irgalmasrendi Kórházban, ahonnan ez év elején mentem nyugdíjba

Mára alapvetően megváltozott a helyzet, az allergia sajnos népbetegséggé vált, és rengeteg tévhit kapcsolódik hozzá. Milyen üzenetet fogalmazna meg a háziorvosok és betegeik számára ezzel kapcsolatban?
- Mindenekelőtt azt, hogy az allergia nem végzet vagy átok, de nem is félvállról vehető semmiség. Személyes tapasztalataim szerint kevesebb az allergiás beteg, mint feltételezzük. Sok tünetet gondolnak sokan allergiának, megalapozatlanul, de erről természetesen meg kell a beteget győzni. Az első lépés a helyes, pontos, gyors diagnózis felállítása, méghozzá úgy, hogy maximálisan odafigyelünk a beteg beszámolójára. Ennek azonban kialakult szakmai szabályai vannak, betartásuk vezet a legrövidebb úton a megalapozott diagnózishoz. Része, hogy közösen értékeljük, amit a beteg érez, mond és feltételez. Ebből a szempontból igen érdekes egy néhány évvel ezelőtti, Hollandiában végzett kutatás. Az egyik rádióállomás felhívta a hallgatóit, hogy jelentkezzenek azok, akik allergiásnak gondolják magukat. A hallgatók 30-35 százalék mondott igent, amikor azonban később visszahívták, és részletekbe menően kikérdezték, és meg is vizsgálták őket, 10-12 százalék volt csak az allergia aránya. Elengedhetetlen lenne a szakirodalom tanulmányozása is, de sajnos azt tapasztalom, hogy sok kutatás eredménye nem hasznosul elég gyorsan a betegellátó gyakorlatban. A pollenallergia még viszonylag egyszerű, hiszen a tünetek eltűnnek, amint megszűnik a kiváltó ok; az ételallergia már sokkal nehezebb dió. Jó ideig akár egyértelmű tünetek nélkül is szenvedhet a beteg, ráadásul itt a teljes emésztőrendszert kell vizsgálni, táplálkozástudományi ismeretek birtokában.

Sok az érintett, ezért beszéljünk kicsit a dohányzásról is!
- Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mennyire káros a passzív dohányzás is, tehát amikor a család együtt van, akár csak egyetlen dohányossal. Ha valaki dohányzik a lakásban, a szőnyegbe, a tapétába is beleeszik magukat a füst és a nikotin bomlástermékei, és az ott élők egészségét károsíthatják, akár évekig is : ezt lakásvásárlásnál érdemes szem előtt tartani. Sok lakásban egyébként a nyirkosság miatt a penészgombák vagy néha a zöld növények okoznak problémát; és az allergiának genetikai háttere is lehet. Nagyon oda kell figyelnünk lakóhelyünk minőségére, ez a legjobb védekezés az allergia ellen. Igazságügyi szakértő vagyok, volt egy olyan esetem, amikor az egyik munkavállaló úgy gondolta, hogy a munkahely dohányszennyezettsége az ő egészségét is befolyásolta. Egyetértettem vele.

Immunológusként mit gondol az oltásellenességről?
- Nagyon káros, hogy a védőoltások alól sokan ki akarnak bújni. Ha a populáció 90-95 százaléka be van oltva, akkor a nem oltottak védettsége is kialakul. Ha csökken a beoltottak aránya, akkor előfordulhat egyes személyeknél például a kanyaró, akár szokatlan, nehezen felismerhető formában is. Az oltás elkerülés azért is indokolatlan, mert az oltóanyagok ma már nagyon „tiszták”, csak egy fehérjeszerkezet-rész mentén alakul ki védettség, de már ez is megakadályozza a kórokozó szaporodását. A beoltottak aránya a társadalom érettségét is jelzi.

Mit tart élete legnagyobb sikerének?
- Azt, hogy békés, szerető családom van. A feleségem gyógyszerész, de annak idején a harmadik gyerekünk születése után főállású anya lett, amit nagyon élvez. Két lány és egy fiú unokám van, a legnagyobb egy év múlva végez az Eötvös Gimnáziumban. A gyerekeim számítástechnikával foglalkoznak, és most úgy tűnik, az unokáim sem lesznek orvosok.

Mi az, amit még szeretne elérni az életben?
- Nagyon jó lenne, ha életre tudnánk hívni azt a rendszerszemléletet, ami az allergia visszaszorításához szükséges. Kezdve onnan, hogy ne ültessenek erősen allergén nyírfákat olyan helyre, ahonnan a szél települések felé vinné a polleneket, egészen odáig, hogy az ellátást is rendszerszinten, az igényekhez igazodva kellene megerősíteni. Ez annál is fontosabb, mert az előrejelzések szerint az allergiás betegek száma nőni fog: egy amerikai prognózis szerint a 2050-as évekre Amerikában minden második ember allergiás lesz valamire, sőt akár több dologra is egyszerre. Ezt a munkát próbáljuk segíteni az Allergia Szövetséggel, az EMMI részére a rizikóalapú ellátásról készített anyagokkal; és életviteli tanácsokkal az érintetteknek.

És ha nem szakmai, hanem személyes vágyát kérdezem?
- Az utazás óriási szenvedélye az egész családnak, a gyerekekkel is sokfelé jártunk. Jó lenne utazni, persze majd ha a járvány lecseng. A legnagyobb egyébként élményem Kenya volt, a klímája és csodálatos tengerpartja miatt, és mert annyira más. Európából nézve furcsa, mennyire elégedettek ott az élettel az emberek.

Vámos Éva
Forrás: BeKopogtató 2020/2