vissza

A Krompecher díjas idegsebész

dec
27
2013

A Magyar Onkológusok Társasága kitüntetését, a Krompecher díjat Dóczi Tamás a pécsi Idegsebészeti Klinika igazgatója vehette át a MOK legutóbbi pécsi kongresszusán. Hosszú évekkel ezelőtt ült délutáni rádiós élő műsoromban, ahol kedvesen, szerényen válaszolt a hallgatók olykor okvetetlenkedő kérdéseire is. Nem sokat változott. Az ország egyik legjobb idegsebésze ma is úgy vél: nagy alázat kell szakmájához. Megtudom, hogy hetente 4 napot operál , van amikor 7-8 órát áll a műtőasztal mellett. És közben persze koncentrál, hiszen olyan megoldásokat kell választania, amikkel nem sérti a különböző agyközpontokat. Olyan, mint az igazi sakkmester, behunyja a szemét és fejben sakkozik. Közben pedig

Kezdjük azzal, hogy itt ma nagyon nagy sikere volt az emlékelőadásának. Feltételezem, hogy nem lepődött meg nagyon, számított a vastapsra.

- Amikor Jehudi Menuhin hegedűművészként kiállt a közönség elé, hiába sikerült előtte 988 koncert, ha a 999. koncertjén melléhúzott, akkor bukott.

Én idegsebész vagyok. A neuro-onkológia nagyon fontos terület, mindig is érdekelt, de ez egy nagyon szűk szegmense az onkológiának. Bár az onkológusokkal szorosan együttműködünk, az általános onkológiai kongresszusokra nem nagyon szoktam járni, inkább átnézem, elolvasom az új dolgokat. Arról tartottam előadást, hogy a metasztázisok, az áttéti daganatok területén az agyi vagy a gerinc áttétek nagyon szignifikánsan befolyásolják az általános onkológiai betegség kimenetelét. A leglényegesebb, hogy az elmúlt 20 évben egy paradigmaváltás történt ezen a területen. Hála istennek, mint klinikaigazgató élhettem meg, hogy az infaust esetnek minősített betegekből gyógyítható betegeket tudunk varázsolni!

Ez egy óriási dolog. Mi kell hozzá?

- Nagyon nagy technológiai fejlődés, meg bizonyos orvosi ismeretek ugrásszerű fejlődése. Ez az elmúlt 20 esztendőben zajlott le a mi szakmánkban.

Mi a legnagyobb innováció a saját szakmájában?

- Onkológiai szempontból nézve az, hogy Pécsett sikerült már 2002-ben megvalósítani a sugársebészetet, ami egy idegsebészeti invenció. Ennek azt a válfaját sikerült telepíteni 2012-ben, ami már meghaladja a gammakés technológiáját. Teljesen non-invazív módon tudunk célzott, szubmilliméteres, pontossággal sugársebészeti beavatkozásokat, vagy ugyanilyen pontossággal frakcionált sztereo pontbesugárzásokat végezni!

Hol tart ennek a technológiának az országos elterjesztése?

- Gamma kés van Debrecenben, de annak az indikációs területe sokkal szűkebb, mint a miénk, ugyanakkor az invazív. Tehát ahhoz, hogy ott ilyen beavatkozást végezzenek, keretet kell, készíteni, csavarokat kell berakni a fejbe. Nálunk erre nincs szükség. CT vezérelt, dedikált eszközünk van, ami legalább másfélmilliárd forint, most már rutinban megy ez a beavatkozás. Gyönyörű eseteket lehet találni, olyan betegeket, akiket korábban nem tudtunk volna meggyógyítani.

Amikor bevezettük a sugársebészetet agyi metasztázisoknál, az első 50 betegből 46-nál az idegrendszeri áttét nem befolyásolta a beteg sorsát. Vissza tudtuk adni őket az általános orvosnak, miközben ha nem tudtuk volna alkalmazni, akkor ez a 46 beteg, mint inoperábilis kezelhetetlen beteg meghalt volna! Értékes éveket nyertek az emberek!

Jut ideje bármi másra a hivatása mellett?

- Nagyon leköt a munkám. 4 műtéti napom van, egy nap az ambuláns napom, a papír és egyéb igazgatói munkákat este hazaviszem, meg általában a hétvégén csinálom. Nagy alázat kell ehhez a szakmához, nyomni kell a gázt, és végezni egy évben legalább 200 műtétet, hogy az ember bemerjen menni másnap is! Ennyit muszáj, különben abba kell hagyni.

Mesteri precizitás kell a munkájához. Hány éves is?

- 64.

Nem remeg a keze?

- Nem. Erősen sportolok, ez rendkívül fontos. Evezek, mert a kajak különösen ideális a mikro-sebészethez . A vállat, a felső tartást erősíti, tehát tudatosan választottam. Novemberig kajakozok, márciusban kezdem újból. A mikro-sebészeti műtétek lehetnek akár 7-8 órásak is, és végig kell állni az operációs mikroszkóppal! Van, aki elfárad, én nagyon nem szeretem feladni, velem még nem fordult elő soha, hogy kiálljak.

Erre nyilván büszke. És még mire?

- Van egy unokám, és egy nagy civil „achievement” –em ! A leányka unokámnál, aki másfél éves korában ment bölcsödébe, a nagyszülők közül én nyertem meg azt a pozíciót, hogy beszoktathatom a bölcsibe…. és ez nem semmi, hiszen a nagymamák is versenyben voltak, a hölgyek elől nyertem el ezt a kegyet. Egy ilyen kis leányka teljesen leveszi az embert a lábáról.

Egyéb szenvedély?

- Szeretek még kirándulni, túrázni, erre mondjuk jó a Mecsek, meg amúgy is szoktam menni teljesítménytúrára. Van egy országos hálózat, majdnem minden héten szerveznek valahol teljesítménytúrát: 10- 20- 50 kilométereset. Van szintidő és persze térkép. Az 50 kilométeresnek – kipróbáltam ezt is- tíz, tizenkét óra a szintideje, folyamatosan menni kell és nem szabad eltévedni. Most inkább a 20-30 kilométeres a nyerő nálam, a Mecsekben, a Pilisben, a Balaton felvidék isteni! Nagyon jól kikapcsolja az embert, a gyerekeim is ezt teszik.

Szeretem a zenét is. Olyan módszerrel, hogy olvasom az életrajzot- legutóbb Sosztakovicsét - és ahogy olvasom, hogyan születtek a művek, úgy hallgatom hozzá a muzsikát. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, amit róla írtak. Tudta, hogy Sztálin anonim zenekritikákat írt a Pravdába, mert nagyon szerette a zenét,és értett is hozzá? A klasszikusokat is nagyon kedvelem. Nagy adomány, hogy létrehozták a Kodály Központot, és elég jó programokat szerveznek.

2010-ben Pécs elnyerte az európai kultúra fővárosa. Ez miben nyilvánul meg?

- Gőzöm sincs. Ami biztos: elkészült ez a szép könyvtár, meg ez a koncertterem, ha letennék Párizsba, vagy Zürich-be, túl is szárnyalná az ottaniakat. Pedig az nem semmi!

Mit illik még tudni Dóczi Tamásról?

- Nincs olyan. Mindig egy kicsit meglepve állok, hogy egy sebésztípusú embernek, akinek a műtőben kell villogni, mi köze ezekhez a rendezvényekhez? Akkor csinálnám jól a dolgomat, ha inkább műtőben lennék most is.

B. Király Györgyi

Forrás: Látogatóban 2013/2 szám
A Magyar Onkológusok Társasága és az Országos Onkológiai Intézet együttműködésével, az Astellas Pharma Kft. támogatásával