30 ország- 300 recept
A fogyókúra mindig csak holnap kezdődik. Persze nem árt, ha szilárd támaszunk is van hozzá. Egy most megjelent könyv szórakoztatva, okosan és nagyon alaposan dolgozza fel a gyakran hallott témát: hogyan étkezzünk egészségesen?
Tudja-e mi az „Imam bay ildi" (Ájult imám), az „Osso buco" (Milánói borjúcsülök), a „Sernik" (Lengyel túrótorta)? A lista még hosszan folytatható. A SpringMed Kiadónál megjelent Gasztronómiai világkalauz bőséggel tartalmaz hasonlókat. Ezt a könyvet meg kell tanulni használni!
Először lapozgassuk, ismerkedjünk vele! Fedezzük fel, mit, hol találunk benne! Nem olyan hagyományos könyv, amit elolvasok, utána felteszem a polcra és talán többé elő sem veszem. Sokkal inkább olyan, amit nagyon sokszor fogunk forgatni. Az európai konyhától az ázsiai konyháig rengeteg különleges étel leírása rejtőzködik benne. Nemcsak az ételek receptjeit, hanem sok gasztronómiai, néprajzi, konyhatechnikai titkot is megismerhetünk általa. Honnan kapta a nevét a Sztroganoff-bélszín (197. old.), hogyan lehetett egykor napjaink egyik legismertebb gyorséttermi ételével azonos neve a Hawaii és a Falkland szigetek egy részének,
A könyv ötletét valójában két tényező adta - árulta el az egyik szerző, dr. Winkler Gábor diabetológus professzor. Az első a mindennapi orvosi gyakorlat volt. Amikor a cukorbetegek utaznak, gyakran kérnek előtte tanácsot, hiszen szeretnék a „helyi konyhát" megkóstolni. Hogyan barátkozhatnak az ismeretlen ételekkel, fűszerekkel? A másik pedig egy német kiadású könyv arról, hol, mikor, mennyit ehet egy cukorbeteg? E két gondolat ötvözése öltött testet ebben a könyvben, mert sem a hazai, sem a nemzetközi könyvpiacon nincs olyan, ami egyszerre adna választ a két kérdésre. Akkor viszont már készüljön olyan, ami ne csak a cukorbetegek, hanem a túlsúlyosak, a liszt érzékenyek számára is megoldást kínál - javasolta a professzor.
Magyarországon ma mintegy félmillió cukorbeteg él. Étrendjük olyan kellene legyen, hogy ha az egészséges emberek is hasonló módon étkeznének, akkor az nagyon jót tenne nekik. A cukorbeteg ember - a cukros ételektől eltekintve - szinte mindent ehet, ha tudja a bevitt szénhidrát- és kalóriatartalom értékét. A könyvben közölt receptek ennek megfelelően készültek. Tanácsot kapunk az idegen tájak ételeinek otthoni elkészítéséhez is; mit, mivel lehet helyettesíteni vagy a nyersanyagok kimérésekor mit, mennyivel kell csökkenteni. Az egyes konyháknál inkább a zöldségekben gazdag, rostdús ételek, cukor helyett édesítővel készíthető leírását találjuk, amikhez az alapanyagok itthon is kaphatók.
Novák Ferenc rendező, koreográfus - és gasztrokém! No, nem a világhírű séfek sarkában lopakodva próbálja ellesni titkaikat, módszere ennél egyszerűbb. Bármerre járt a világban, ha egy étteremben elbizonytalanodott: mit is rendeljen, sétára indult az asztalok között. Belepillantott az ott étkezők tányérjaiba és azt kérte, ami tetszetősnek tűnt számára. A „kémkedés" többnyire bevált. Mivel maga is cukorbeteg, véleménye szerint ez a könyv harminc évet késett - bár most is igaz a mondás: jobb későn, mint soha! Segítség az utazóknak, de azoknak is, akik egyik családtagjukat szeretnék meglepni valami különleges vacsorával, esetleg a jól sikerült nyaralásra emlékezve.
A szerzők törekedtek arra - és ez sikerült is - hogy a könyv ne egészségügyi kiadvány képzetét keltse abban, aki kézbe veszi. Nem javasolja, hogy „diétázni" kell. Ennek a szónak rossz a csengése, elő sem fordul a könyvben. Inkább kultúrtörténeti érdekességeket ragadtak ki. Leírták a „bécsi szelet" igen csak bonyolult történetét (337. old.) vagy a Sacher-torta eredetét (340. old.). Ezek segítségével vezetik az olvasót a megfelelő táplálkozás útjára. A spanyol, konyakos almatorta (161. old.) akár születésnapi tortának is beillik, a javasolt módosítások betartásával a cukorbetegek, a lisztérzékenyek és a fogyni vágyók is bátran fogyaszthatják.
A receptek alján kis jelek segítségével mindenki megtalálja a neki szóló üzenetet. Azok is, akik nem betegek, pusztán csak megőrizni szeretnék egészségüket. Egészen biztosan sokan forgatják tanácstalanul a kezükben - akár még a hazai - éttermek étlapjait, töprengve azon, mit is takarhat az ilyen - olyan néven készített étel? A könyv végén az „Éttermi kisokos" ebben jó szolgálatot tesz. Néhány szóval összefoglalja, mi is rejlik a „Jóasszony", a „Molnárné", a „Kárpáti" vagy akár a „Dubarry", „Orly" és a többi, titokzatos elnevezések alatt. Ha pedig valaki kedvet kapott ahhoz, hogy még többet tudjon meg a konyhák rejtelmes világáról, nyomtatott és interneten elérhető forrásmunkák bő jegyzékét találja az utolsó oldalakon.
Révay András
EuroAstra Internet Magazin
