vissza

Vár a fájdalom klinika

okt
10
2010

A világon az első fájdalomklinikát 1961-ben a washingtoni egyetemen, majd néhány év múlva Európában: Liverpoolban alapították, aneszteziológusok, onkológusok, neurológusok. Mi egy hazai fájdalom specialistát mutatunk most be Önöknek, betegeivel együtt. Olyat, aki szerint nem kell a beteg érszűkületes lábát amputálni, hiszen egyéb módszerek is léteznek.

Dr. Embey- Isztin Dezső, a fájdalom nap egyik vendége csak tudja, hiszen 4 ezer ilyen beavatkozást végzett. Számtalan olyan telefonhívást kapott, hogy holnap levágják a mamám lábát, mit tegyek? Ilyenkor az a válasza, hogy egy napot még várhat a műtét, keressenek fel. 80 éves amputációra ítélt hölgy betege is volt, aki ma is a saját lábán jár. Történetei valóságos orvos krimik. Egyik fiatal nőbetegének többéves kálváriát kellett végigjárnia, míg végre eljutott az Országos Onkológiai Intézet Fájdalom-ambulanciájára. A betegek, de sajnos az orvosok sem tudnak arról, hogy Embey doktor létezik, hogy módszere bevált. Nem kap elég publicitást? Nem függenek plakátok az orvosi rendelőben, hogy tessék őt felkeresni? Azt kell mondanom: nem. Így aztán Mariann 3 éves kínlódás után találta meg a fájdalomspecialistát. Akkor tett egy rossz mozdulatot , hallott egy reccsenést a combhajlatában, az elváltozást a röntgen nem mutatta ki. Sem ultrahangra, sem CT-re nem küldték, sőt, sajnos alapos diagnózis nélkül kezdték el kezelni. Ez idő alatt volt, hogy felkelni sem tudott, volt, hogy járókerettel járt. Végrehajtottak rajta több műtétet, de nem hogy javult: egyre rosszabb lett az állapota. Sőt a rengeteg szteorid injekciótól elhalt a combfeje. Embertelen fájdalmakat élt át az elmúlt években. Aztán a jóisten egy háziorvos képében mégis csak szólt hozzá: „Menjen el Embey doktorhoz!” Azóta hozzájár és szépen javul az állapota. A csinos fiatalasszony aki már csillagokat látott, és a gyermekeit sem tudta ellátni, most mosolyog. Igaz még sántikálva, de már kínok nélkül jár, és reménykedik.. Teheti, hiszen Embey doktor arra tette fel az életét, hogy a beteg ne ordítson a fájdalomtól Ahogyan alig fél esztendeje egy televíziós műsor felvételén a Pallas Páholyban meséli: 1988-ban találkozott először Strassburgban azzal a megoldással, melyet idehaza is meghonosított. Olyan centrumot vezet 21 esztendeje, ahol eddig 4000 lábat mentett meg az amputálástól. El is nevezték „végtagmentő orvosnak”. Hogy mit csinál? A gerincoszlop mellett fut egy ideg, mely az elzáródott érszakaszhoz vezet, nos ezt az idegpályát iktatja ki. Beleszúr egy hosszú tűvel a páciens gerincébe, és a beteg elhalt lila, érszűkületes lába egyszer csak elkezd világosodni, rózsaszínné válik, és még a laikus számára is látszik, ahogyan megindul a vérkeringés. Azt mondja: számos fölösleges amputációt és egyéb műtétet hajtanak ma végre a sebészek.
„Például elküldik a beteget gerincbántalom eseten a reumatológiára Előbb-utóbb sebészhez kerül, aki megállapítja a porckorong sérvet. Megműtik és csodálkozik rajta a beteg is, a sebész is, hogy a problémák nem szűntek meg. Ismerek olyan hölgyet, akit egy éven belül négyszer operáltak! A porckorongsérv műtétek 90 százaléka felesleges! Így járt Johnny Halliday is, akit először Párizsban operáltak. Visszament az Államokba és ott is megműtötték- immáron negyedszer - egyébként perli a párizsi orvosát, mert a fájdalmai, azóta sem múltak el. Csak az első műtétet nem kellene engedni! „ -összegzi a fájdalomspecialista.
Két oldalán két gyógyult beteg ül. Egyikük Gabika, akinek eltört a keze, s a műtétnél a fájdalomcsillapítót rossz helyre – egy ideggyökbe- szúrták a nyakába. Már ott elájult, és még 4 hétig ordított a fájdalomtól.

- Őt hogyan gyógyítottad meg?– kérdezem.

- Gabikának idegsérülés okozta fájdalma volt. Neki az a nagy szerencséje, hogy az altatóorvos ismert engem. Elküldte hozzám. Nem mondom, hogy ez a blokád, melyet a légcső és a nyelőcső közti érbe kell adni, nem veszélyes, mert az.. Ha rosszul csinálom, ott marad a műtőasztalon, soha többet nem kel fel. Nagyon számít ilyenkor az időfaktor is. Ha fél év múlva keres fel, menthetetlen lett volna a keze. Elmeszesednek a csontjai, kap egy visszafordíthatatlan oszteoporózist, ráadásul a fájdalomtól jajgathat egész életében.- Ehhez képest Gabika jól van és fájdalommentes.
Néhány éve a Rákellenes Liga készített egy felmérést a magyarországi fájdalomcsillapítás helyzetéről. Az eredmény drámai. A betegek mindössze 32 százalékának csillapították fájdalmát a fájdalom jelentkezésekor, 14 százalékának csak durván fél év múlva, míg 19 százalékuk csak hét hónap elteltével kapta meg a fájdalomcsillapítót. És ami még tragikusabb, a betegek 11 százaléka egyáltalán nem részesült fájdalomcsillapításban. Pedig a naponta csillapíthatatlan fájdalommal küszködő beteg hamarabb adja fel a küzdelmet a kórral szemben, hamarabb veszíti el hitét a gyógyulásban. Éppen a nem csillapított fájdalom miatt fordulhat elő az is, hogy a rákos beteg az eutanázia után vágyakozik. Emlékezzünk csak vissza arra az édesanyára, aki – mert nem bírta tovább nézni 11 éves kislánya szenvedéseit – fürdővizébe dobta a hajszárítót. Ő végül is kegyelmet kapott az akkori köztársasági elnöktől, Göncz Árpádtól. De térjünk vissza a Pallas Páholyba Erzsébet asszonyhoz. Az ő esete is rendkívüli. Rákos volt, megműtötték a végbelét, aztán olyan gáttáji fájdalmai voltak, melyekre még a morfium sem hatott Állni, ülni nem tudott, csak hasalni. Erzsébet úgy talált rá a fájdalomspecialistára, hogy a lánya elmesélte a problémát a saját nőgyógyászának, aki azonnal adott egy beutalót Embeyhez.

- Negyed 12-kor bementem a doktor úr rendelőjébe és fél 12-kor már nem fájt semmim- mondja az idős hölgy. Mindezt az őt kísérő unokahúga is megerősíti. Elég ránézni a sokat szenvedett , a fájdalomtól hónapon át üvöltő Erzsébet mosolygós arcára, hogy az ember tudja, Embey minden elfogultság nélkül a fájdalomcsillapítás mestere.

- Van utódod?

- Veszélyes, nem vállalják. Inkább elmennek a biztonságos lézersebészetre, vagy orvos látogatónak . Voltak úgynevezett „tanoncok”, ők is elpárologtak. Ha én meghalok, bezár az ambulancia.
Az életben sok mindent el kell viselnünk, biztos vagyok abban, hogy a fájdalom nem feltétlenül ezek közé tartozik. Nem kell együtt élni vele. Se a migrénnel, se a hátfájással, se az érszűkületes lábbal, se a daganatos fájdalommal.

Magyarországon sajnos kevés a fájdalom ambulancia és a fájdalomcsillapítást hivatásként gyakorló orvos, aki meg nem hivatásszerűen űzi, abból sokszor hiányzik az empátia, másszor még a szakmai tudás is. Nem tudom, mi a megoldás. De azt igen, hogy az Országos Onkológiai Intézet ambulanciája nem zárhat be, hogy nem is Embey doktornak , a rászorulóknak kell segíteni. Ha kell képzéssel, ha kell anyagi megbecsüléssel , de mindenképpen mosolyt muszáj varázsolni az Erzsikék és a Gabikák szenvedő arcára.