Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

A génsebészet korszakalkotó vívmány: Ettől várjuk a gyógyírt eddig gyógyíthatatlan, örökletes betegségekre, s ez tette lehetővé a génkezelt élelmiszerek megjelenését is. Vajon ezek inkább hasznunkra vagy kárunkra vannak? Magyarországon is ezt esszük?

Mit jelent, hogy valami génkezelt?
 A biológusok az 1970-es évekre kifejlesztették ki a géntechnológia - más néven génsebészetet, genetikai módosítást, génmanipulációt - eljárásának alapját, ami azt jelenti, hogy valamely élőlény génjeinek összességéhez (genomjához) hozzátesznek, vagy abból elvesznek egy vagy több olyan elemet, amelyek feladata és információtartalma - legalábbis elvben - ismert.
Vegyünk például egy baktériumot, s annak egy olyan génjét, amelyről tudjuk, hogy a baktérium ennek segítségével rovarokat pusztító mérget tud előállítani. Ha ezt a génszakaszt egy haszonnövény, például kukorica génállományába juttatják, akkor olyan, úgynevezett transzgénikus növényre tehetnek szert, amely ettől fogva az új gén révén képes lesz ellenállni rovarkártevőinek. A génbeültetést a gyakorlatban általában növényeket megfertőző baktériumok közvetítésével vagy közvetlenül, génbelövéssel oldják meg. Az eredményeként kialakuló növény sejtjeibe ezek után a baktériumból származó gén is integrálódik, és ott működésbe lép a baktériumból származó gén, azaz termeli toxinját. Az eljárás zseniális és nagyszerű, legalábbis első pillantásra.
Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban, Kanadában, Argentínában, Uruguayban valamint Kínában már ma is nagy mennyiségben, csaknem 100 millió hektáron termesztenek genetikailag módosított, röviden GM-növényeket: főként szóját, kukoricát, gyapotot, repcét, de cukorrépát és burgonyát is. Valamennyit állati takarmányozásra, tehát nem közvetlenül emberi fogyasztásra szánják.
A módosított növények nem csak a példában említett rovarkártevők elleni géneket tartalmazhatnak, bejuttathatnak növényeket megbetegítő vírusok ellenieket, de vannak gyomirtószerrel szembeni ellenállást adó (herbicidrezisztens) génekkel "felszerelt" fajták is, ami nagyon megkönnyíti a haszonnövények termesztését, gondozását. Ilyen a jelenleg termesztett GM-növények közel 80 százaléka.
"Tervezőasztalon", kísérleti fázisban léteznek ún. második generációs GM-növények, -állatok is. Ezektől azt várják, hogy mondjuk csökkentett zsírtartalmú táplálékot biztosítanak vagy gyógyhatású anyagokat termelnek.

Időzített bombához hasonló veszélyek?
Jóllehet a génműködés leírását a XX. század legnagyobb biológiai felfedezéseként tartják számon, hiba volna azt gondolni, hogy mindent tudunk arról, hogyan zajlik a különböző gének működésének szabályzása a sejtekben. Általában egy tulajdonság kialakulásában vagy egy-egy fehérje termelésében nem egyetlen gén játszik szerepet, hanem több, akár sok tucatnyi, s ebben különböző visszacsatolási és kölcsönhatási mechanizmusok serege játszik szerepet. Arról nem is beszélve, hogy sok génszakasz funkcióját még ma sem ismerjük pontosan. Ha meggondoljuk, hogy a génsebészeti eljárás ebbe a finoman hangolt rendszerbe juttat be egy teljesen új elemet, akkor bizony nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki elhiggye, pontosan tudjuk, mit csinálunk, és hogyan fog működni az új rendszer. Vegyünk most mégis - mondjuk - egy sikeres génmanipulációt, ahol a transzgén haszonnövény szépen fejlődik, terem, és még a rovarkártevőknek is ellenáll. Milyen probléma merülhet még föl?
Az új elem hatására addig "hallgató", nem működő gének bekapcsolódhatnak, mások elhallgathatnak vagy megváltozhat működésük intenzitása és ezzel az általuk termelt fehérjék mennyisége és összetétele is, s ennek folytán az addig hasznos növény fogyasztójára káros lehet. Azt is figyelembe kell venni, hogy míg a hagyományos növénynemesítés egy fajon belüli vagy közeli rokon fajok közötti genetikai változatosság kiaknázására épül, a géntechnológia révén egymástól teljesen távol eső fajok között - baktérium és növény - jön létre géncsere, ami természetes körölmények között nem fordulhatna elő.
Miután a géntechnológia révén jelentősen lerövidül az új fajták, változatok létrehozásához szükséges idő, a nemesítés alatt nincs idő arra, hogy a hátrányos tulajdonságok is megmutatkozzanak. Míg a géntechnológus boldog találmányával, addig az ökológus aggódva próbálja felhívni a figyelmet az esetleges veszélyekre. A biológián belüli szakterületek egyre fokozódó elszigetelődése miatt ugyanis fokozott a kockázata, hogy a laboratóriumban tetszetősnek tűnő eljárás környezeti katasztrófát okozhat, ha óvatlanul használni kezdjük, mielőtt felmérnénk a hatásait.
S valóban, hamarabb kezdték termeszteni a létrehozott növényeket, semhogy időt szántak volna a kockázatok felmérésére. Még a szabadföldi termesztés ökológiai veszélyeiről sincs fogalmunk, nemhogy a takarmánynövényt fogyasztó állatokra gyakorolt hatásáról, az azokat fogyasztó emberről nem is beszélve. A géntechnológiában rejlő kockázatok leginkább azért aggasztóak, mert sok tekintetben előre nem látható, és ismeretlen mértékű, teljesen kiszámíthatatlan veszélyekről van szó.

Ökológiai kockázatok
Mi történik például, ha a módosított haszonnövények kiszorítanak őshonos fajokat, vagy a nemesítés alapjául szolgáló fontos haszonnövényeket? Vagy mondjuk az újak átadják génjeiket a rokonfajoknak? Kanadában, ahol nagy területen termesztenek különböző vegyszerekkel szemben ellenálló, transzgénikus repcefajtákat, már két illetve három gyomirtószerrel szemben ellenálló vadrepcét is találtak. Mivel Európában is sok, a termesztett repcével kereszteződő faj található, és pollenjeik a beporzó rovarok - köztük a méhek - közvetítésével átlagosan 3, de akár 6 km távolra is eljuthatnak, ez a veszély nálunk is fennáll. Sőt, ehhez a növény elvetésére sincs szükség. A mag elszóródása révén feldolgozásra behozott szállítmányokkal is kijuthat az idegen gén: Japánban a kikötők környékén már több helyen találtak genetikailag módosított repcét. Az idegen gének "megszökése" visszafordíthatatlan. Mielőtt még valaki örülne a gyomirtószerrel szemben ellenálló vadrepcének, gondoljunk csak bele, mi történik, ha a gyomnövényekbe is bekerül ez a gén? Netán új mérgek bevetésére kényszerülünk ellenük?
Jelenleg a géntechnológia legkomolyabb kockázatának a génkezelt monokultúrák elterjedése tűnik, azaz, amikor nagy területeken egyetlen változat vetőmagját ültetik el Az ily módon "egy lábon állóvá" váló mezőgazdaság nagyon sérülékennyé válhat, és jelentősen csökkenti az élelmiszerellátás biztonságát. A legkisebb éghajlatváltozás is nagy éhínséget idézhet elő, ha a közkedvelt fajták az előre nem várt körülmények között egyszer csak nem hoznak termést. A génbankokban őrzött fajták ilyen esetben ugyan idővel megoldást kínálhatnak, de a lehetőségek itt már nem korlátlanok, a génbankokban ugyanis nem őrizhető meg sértetlenül a jelenlegi teljes fajgazdagság.

Szükség van-e rá egyáltalán?
Bár kétségtelen, hogy lehetnek előnyei az ellenálló fajok kikísérletezésének, a jobb terméshozamnak, és még sorolhatnánk a génkezelt növényekben rejlő vívmányokat, a ma már kereskedelmi méretekben alkalmazott növényi géntechnológia deklarált célja valójában a termés növelése, amit elsősorban rezisztens növények létrehozásával kíván elérni, jövőre adott ígérete pedig a megváltoztatott beltartalmú fajták létrehozása. Csakhogy a FAO adatai szerint világméretekben is elegendő élelmiszert termelünk a népesség eltartásához, az éhezés és az alultápláltság okai egyáltalán nem a rendelkezésre álló táplálék elégtelenségéből, hanem az elosztás egyenlőtlenségeiből fakadnak. A "géntechnológiai forradalom" várhatóan a már amúgy is túltermeléssel küzdő területeken növeli a termelést - vallják a génkezelt termények elkötelezett ellenzői.
A kutatás talán nem, de a GM-növények termesztésének szorgalmazása mindenképpen elsősorban a gazdasági érdek. Tudnunk kell tehát, hogy a GM összetevőt tartalmazó, ma forgalomban lévő élelmiszerek - GM-kukoricával etetett sertés húsa - nem a minőségi ellátás, hanem a tömegtermelés igényeit elégítik ki. Azok számára készülnek, akiknek az olcsóság mindenek előtt fontos. Az Egyesült Államokban már fogalom a "junk food" (dzsank fúd), sokan csak ezt a - bocsánat a szóhasználatért - "szemét kaját" eszik.
A háttérben zajló gazdasági folyamtokról most nem számolnánk be, azt azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a GM-növények gyakorlati bevezetését igen alapos, és hosszú távú vizsgálatoknak kellene megelőznie. Ilyenekre nemigen került sor.

Lehetséges és valóságos egészségi hatások
 A genetikailag módosított haszonnövényeket végül mi, fogyasztók esszük meg, fogalmunk sincs azonban, miként befolyásolják majd egészségi állapotunkat, erről csak elképzeléseink vannak. Az idegen gének és az általuk termelt fehérjék sokszor olyan élőlényekből, például talajlakó baktériumból származnak, amelyekkel emésztőrendszerünk korábban soha nem találkozott. Ezek az új fehérjék különböző allergiás reakciókat okozhatnak, de lehetnek mérgezőek is. A ma végzett, általában rövid távú állatetetési kísérletek alapvetően csak az azonnal jelentkező káros hatások kiszűrésére alkalmasak, a hosszabb távon észlelhető kockázatokról vajmi keveset mondanak. A már elvégzett kevés számú független vizsgálat is többféle elváltozást mutatott ki genetikailag módosított takarmánnyal etetett patkányoknál, sőt méheknél is.
A géntermékek - azaz fehérjék - vizsgálata önmagában még nem jelenti a kockázatok kizárását. Mint arról már volt szó, az idegen gén beépítése megzavarhatja, módosíthatja a befogadó genetikai környezet működését, előre nem látható változásokat, zavarokat okozva.
Sokszor hallható érv, hogy az amerikaiak már 1997 óta fogyasztanak GM-szóját és -kukoricát feldolgozott ételeikben, melyek 60-70%-a ilyen, és még semmilyen problémát nem tapasztaltak. Inkább arról van szó, hogy nagyon sok egészségügyi problémát tapasztalnak - terjednek az ételallergiák, a súlyos és nagyon gyors ütemű elhízás -, de alapos vizsgálatok nélkül nem lehet megmondani, hogy pontosan mitől. A táplálkozásban vagy a mozgáshiányban keresendő az ok? S ha az előbbi, akkor milyen, mely élelmiszerek a bűnösek?
Márpedig, ahol megindul a genetikailag módosított növények nagyarányú termelése, és ezek bekerülnek a feldolgozási láncba, a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem lehet biztosítani sem az elkülönítést, sem pedig a GM-fajták kivonását. A transzgénikus növények kimutatásához laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. Az elkülönített kezeléshez külön kombájnok, malmok, teherautók kellenének, de még így sem lehet kiküszöbölni a keresztbeporzásból adódó genetikai szennyezést.

Mit eszünk itthon?
A transzgénikus növényeket mindezen okokból megjelenésük pillanatától heves ellenállás fogadta, elsősorban Európában - majd kisebb lemaradással - a világ más részein is. Ez mára odáig fajult, hogy az Európai Unióban vagy Japánban csak a garantáltan nem módosított terményeknek van piaca.
Magyarországon - a fejlett világ legtöbb országához hasonlóan - 1999 óta törvény szabályozza a genetikailag módosított élőlények alkalmazását, amely összhangban áll az EU vonatkozó jogszabályaival. Ennek értelmében hazánkban mindenféle géntechnológiai tevékenység engedélyhez kötött. A kiadott engedélyek alapján több éve folynak szántóföldi kísérletek, elsősorban genetikailag módosított kukoricával, termesztésről egyelőre nincs szó. Az Európai Unióban eddig egyedüliként termesztésre engedélyezett Bt-kukorica hazai vetésére is átmeneti tilalmat rendelt el az FVM 2005 januárjában, élve az ún. "védzáradék" alkalmazásával, arra hivatkozva, hogy ennek a magyarországi természeti környezetre gyakorolt hatásai még nem teljesen ismertek. Pillanatnyilag gazdasági szempontból sem érdekünk GM növények piacra dobása, hiszen a legtöbb nagy élelmiszer-feldolgozó a fogyasztók nyomására már nem vesz át módosított növényeket.
Kevésbé megnyugtató a helyzet a Magyarországra behozott élelmiszer-alapanyagokkal és feldolgozott termékekkel. Az Egyesült Államokban óriási területeken termelt GM-szója különböző formában (liszt, olaj, lecitin stb.) feldolgozott élelmiszereink több mint felében előfordul, és állati takarmányként is nagy mennyiségben használjuk. Magyarország minden évben több százezer tonna szóját importál, többek között Amerikából is. Még mindig nem épült ki kellő kapacitással az a laboratóriumi hálózat, amely lehetővé tenné a beérkező szállítmányok rendszeres vagy legalább szúrópróbaszerű ellenőrzését. Jelenleg egyetlen labor működik az OÉTI-ben. Ennek hiányában kénytelenek vagyunk az élelmiszergyártók kijelentéseire támaszkodni. Azok a nagyvállalatok, amelyek Nyugat-Európában már lemondtak a módosított összetevők használatáról, úgy tűnik, nálunk sem alkalmaznak ilyeneket. Kisebb cégek által, elsősorban az Egyesült Államokból behozott termékek esetében azonban előfordulhat "genetikai szennyezés". A laboratóriumi vizsgálatok sajnos már alátámasztották ezt a gyanút. Különösen "veszélyeztetettek" ebből a szempontból a szójafehérjét tartalmazó felvágottfélék. Mindennek ismeretében van lehetőségünk arra, hogy elkerüljük a GM-összetevőket tartalmazó élelmiszereket: ha minél kevésbé feldolgozott, lehetőleg helyi forrásból származó, esetleg bioélelmiszert választunk.

forrás: hazipatika.com