Trendi a korizmus
febr
11
2010
avagy hogyan diszkriminálják a 65 feletti betegeket?
Hallottak már 70 feletti vén drogos patkányokról? Ha nem, akkor tessék figyelni. Január végén kétnapos konferenciát tartottak az ELTE Állam és Jogtudományi Karán, melynek témája az emberhez méltó halál volt. Itt szólalt fel dr. Matkó Ida egyetemi docens, aneszteziológus szakorvos, aki nem mellesleg a Szószóló Alapítvány elnöke.
- Bocsánat. Mi az a Szószóló Alapítvány?
- A Soros Alapítvány jóvoltából jött létre, azzal a céllal, hogy küzd, vagy inkább népszerűsíti a betegek jogait. Ennek köszönhető, hogy minden orvosi intézményben van ma már betegjogi képviselő. Mióta Soros kivonult, azóta nincs fedezet arra, hogy konkrét vizsgálatokat, kutatásokat folytassunk.
- Kik dolgoznak az Alapítványban, illetve hányan vannak?
- Most összesen hárman vagyunk, akik napi munkát végzünk. Rajtam kívül van egy jogász végzettségű munkatárs és egy bioetikus, aki bölcsész végzettségű.
- Bár nem ez a beszélgetésünk fő csapása, de érdekelne, hogy dolgozik-e még a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján, mint aneszteziológus?
- Nyugdíjba mentem az Egyetemtől, úgy küldtek el, hogy még nem értem el a „korhatárt”. Túl sok bírálatot fogalmaztam meg és az új embereknek meg nagyon útjában voltam. Most Kaposváron dolgozom, etikára okítok orvostanhallgatókat, a szakmát gyakorlom, szeretem csinálni…
- Mondana egy kis csokrot a kritikáiból?
- Sok volt. Szóvá tettem, hogy a műszív beültetés nem úgy történt, ahogy a sajtóban megjelent. Hogy a műtőben aláírás-gyűjtés zajlott, ez még a vizitdíj körül történt. Meg sokat is nyeltem… Akit a betege érdekel, azt sérti, hogy a reggeli orvosi megbeszélések úgy kezdődtek, hogy ki hány órát tüntetett a Kossuth téren, és nem arról szóltak, hogy a beteg mennyit vérzett, ki nem élte túl a műtét utáni éjszakát.
- Térjünk át a főcsapásra. Hozzászólásában a konferencián egy nagyon izgató-szomorú- tragikus-ijesztő kérdést is körüljárt. Nevezetesen: az orvosi diszkriminációt, mely a 65 év feletti korosztályt érinti. Mi ezzel a helyzet?
- Helyzet van. Az időseket a koruknál fogva diszkrimináció éri. Gyakori, hogy megvonnak tőlük kezeléseket. Hivatkozva a gazdasági helyzetre, rosszabb esetben semmire nem hivatkozva. A gyakorlottabbak tudják, ha kifizetik a kezelés díját vagy viszik a gyógyszert, akkor megkaphatják. Főleg nyugdíjasokról van szó, miből fizetnék meg a drága módszereket?
Ráadásul ez az a korosztály, aki a legtovább fizette a tb-t. Az információkat egyrészt személyesen kapom ezekről az esetekről, másrészt a Szószólóhoz érkeznek bejelentések.
A 70 éven felüli sógornőm kórházba került és a lánya felhívott, hogy nem kapja az évek óta megszokott szükséges kezelést. Felhívtam az orvosát, aki azt mondta, hogy igazgatói utasítás szerint jár el. Azt a bizonyos gyógyszert 65 ében felül nem adják… Vagy egy másik eset. Hajnalban kórházba szállítanak egy nyugdíjas orvosnőt. A fia délelőtt 10-kor bemegy hozzá, látja, hogy az anyja eszméletlen. Orvos még nem látta. Az ápolónő, aki észreveszi a látogatót, azonnal megoldással szolgál: „el kell engedni az anyukát”. Az eset azt „üzeni”, hogy bizonyos beteg-koron felül, az ügyeletes orvost nem ébresztik fel. Továbbképzésen mondta el egy fiatal, fájdalom-ambulanciát vezető orvos a következő esetet. Idős, áttétes rákos betegnek a kórházban felírták a megfelelő fájdalomcsillapítót, amikor elfogyott lement a háziorvoshoz, aki a következő, durva mondattal küldte el „vén drogos patkány, csak nem gondolja, hogy fel fogom írni ezeket!” És ez, szerinte, nem kirívó eset a fájdalom-ambulancián.
- Azért nyugtasson meg, nem ők vannak többségben?
- Az orvostársadalom különböző korú és mentalitású emberekből tevődik össze. Természetesen nem ez a többség. A tendencia az, ami félelmetes.
- Még nem hallottam azt a kifejezést, hogy korizmus. Mi az?
- Amiről eddig beszéltünk.
- Használják ezt a kifejezést?
- Nem használják, gyakorolják.
- Három millió emberként le vagyok taglózva.
- Tanúi vagyunk annak a folyamatnak, melynek értelmében manapság szimpla foglalkozásként fogják fel a gyógyítást. Felborult az orvos-beteg szövetség, sokan nem tekintik morális-erkölcsi vállalkozásnak az orvoslást. A technika és a bonyolult eljárások bűvöletében élnek, a futószalag- ellátás a divat, az orvos már nem érez együtt a betegével. Ez nem csak nálunk probléma, az USA-ban vagy Angliában ezt a folyamatot, már a 70-es 80-as években felismerték és tanulmányokat írtak róla. A tünetben benne van az is, hogy a gyógyászati ipar és a gyógyszergyárak „megvásárolják” az orvosokat. Az önérdek és a betegérdek kettéválik. Sajnos előfordul, hogy azt a gyógyszert írják fel, ami az orvosnak „éri”meg. Monopolizált tudás az orvosé, morális felelőssége a modern technika és gyógyszerek korában is meg van - gondolom én.
- Visszatérve a betegjogokra, mit tehet a beteg?
- Ki kell követelni a gyógyításához szükséges eszközöket. Jár neki a fájdalomcsillapító, a tisztelet, a betegségéről a tájékoztatás és, hogy a nevén szólítsák. Ha egy idős hozzátartozónkat visszük kórházba, ki kell kötni, hogy nem meghalni visszük be. Jó, jó, de ha a beteg mindezzel nincs tisztában? Na, akkor van a gond. Ahogy a panaszokból kiderül, manapság az a legnehezebb, hogy orvossal tudjon beszélni az idős ember hozzátartozója. Ehhez ragaszkodni kell.
- A bejelentésekkel mit kezd a Szószóló?
- Attól függ…de mindenképpen kiderítem mi történt. El szoktam küldeni a panaszost az Egészségbiztosítási Felügyelethez, amennyiben mulasztás vagy jogsérelem történik. A biztosító kivizsgálja az ügyet - remélem- és elmarasztalhatja a kórházat, sőt volt, hogy fizetésre kötelezte az egészségügyi intézményt.
- Nem sok hivatal foglalkozik ezzel a problémával.
- Foglalkozik vele az ombudsman is, de eddig főleg a gyerekekkel törődött. Nincs, aki összefogja ezt a témát.
- Kollegák, orvos-ismerősök nem mondják Önnek, hogy keserű a szőlő?
- De mondják! Sokat kaptam már hideget és meleget is. Meg kirekesztést…Annak ellenére, hogy a szakmában is felmutattam eredményt, ha eredmény a tisztességes gyógyítás, a több mint 40 év, a sok ezer beteg átsegítése nehéz műtéten. Nem beszélve arról, hogy néhány valódi tényeken alapuló dolgozatot is letettem az asztalra. Mégis, a volt intézetem rendezvényére meg sem hívnak.
- Én se kollegája, se közeli ismerőse nem vagyok. Önt az Isten küldte a betegek védelmére.
Bozsán Eta
