vissza

Sistergő bombasztikus nő!

okt
11
2008

B. Király Györgyi

Ahogy mentem találkozásunk színhelyére, a Gellért presszó felé, egyre azt kérdeztem magamtól, hogy ÉN a GYÖRGYIVEL? Azzal a hölggyel, aki évtizedek óta  nem is akármilyen riportokat készít, aki megírt hat könyvet? Aki tulajdonképpen a Korkontroll Társaságban a főnököm, hiszen ő az elnök? Add édes jó istenem, hogy jókat tudjak kérdezni tőle! – váltottam át a bevált imára.Aztán megérkezett, mosolygott és derűs volt ez a saját gondolataitól sistergő bombasztikus nő. Ettől aztán erőre kaptam, és minden ment, mint a karikacsapás.

- Úgy vettem észre, hogy a mai fiatalok nem a múltba néznek, nem érdekli őket a honnan jöttél. Én viszont nem vagyok mai fiatal és érdekel az a múltad, ami kihat a jelenre. Kezdjük ott, hogy hova születtél.

- Abszolút értelmiségi családba, anyám pedagógus volt. Nagyon sok mindent otthonról hoztam, például a tisztességet, a ne hazudj mentalitást, a megbízhatóságot. Ezek a tulajdonságok nem mindig váltak előnyömre, merthogy szókimondó asszonyságnak lenni ma, amikor a sunyiság, a hazugság, a megjátszás a divat, kifejezetten rossz pont. Emocionálisan magammal hoztam az erős családi kötődés érzését is, a vállalj felelősséget, érezz felelősséget a szeretteid iránt. Ezek a tulajdonságok teljesen belém ívódtak.

- Milyen kislány voltál?

- Izgága, verekedős, jó tanuló, de iszonyú rossz gyerek voltam. Egyszerre több száz dolog érdekelt.
 
- Ez ma is így van. Mármint a több száz dolog. Gondolom már nem verekszel.

- Egy lassú ember meghalna mellettem. Nem tudna követni.

- Erről jut eszembe. Mikor mentél férjhez?

-  27 évesen. Attól, hogy nem éretlenül ugrottam bele a házasságba éppen jó is lehetett volna. Persze a két klassz gyerekem mindenképpen a jó oldalt erősíti. Sokáig próbálkoztam igazi családot játszani a férjemmel, Aztán 23 év után, úgy döntöttem, hogy elválok, nem megy tovább az önámítás, az értelmetlen kompromisszum.

- Mikor tetted be először a lábad a rádióba?

- A lányom 1983-ban született, tehát a körül ismerkedtem meg Győri Bélával, akinek a mai napig hálás vagyok. Szakmailag zseniális környezetben találtam magam mellette a Krónikában. Béla az akkori főnök, tele volt empátiával és mindent tudott, amit a rádiós szakmáról tudni lehetett. Rengeteget segített Földi Iván, Király Edit és Rapcsányi Laci is. Elmondhatom, hogy a nagyok „emlőin” nevelkedtem. Sajnos az új menedzsment megvált a nagy öregektől, / Bánkuti, Sediánszky, Rapcsányi /  pedig szerintem, amíg járni és beszélni tudnak, a rádióban lenne a helyük. 

- Alulról kezdted és végigjártad a ranglétrát?

- Pontosan! Előbb rohangálós riporter voltam, aztán a szerkesztő munkatársa, utána Földi Iván műsorvezetője lettem. Iván szabadjára hagyta az embert, amikor megírtam a kis eposzaimat, rám bízta, hogy mit kezdek vele. Látta, hogy hosszúak, de hagyta, hogy magam jöjjek rá az arányokra. Bölcsen mosolygott és figyelte a fejlődésemet. Így nőttem fel.

- Térjünk rá, a kérdések kérdésére. Mi hozta ki belőled a Korkontroll Társaság ötletét?

- Azért azt ne feledjük el, hogy 10 évig a Hangos recept című élő műsor megálmodója,  felelős szerkesztője voltam. Szomorúan használom a múlt időt, hiszen hallgatott, interaktív műsor volt, amely egészségügyi, életvezetési tanácsadással, különböző terápiák, diagnosztikák megismertetésével igazi közszolgálati profillal a hallgatókat szolgálta. Ráadásul, ha valamikor, akkor most  az egészségügyi reform, a folyamatos változások idején lenne a legnagyobb szüksége a hallgatónak az efféle eligazodáshoz.

- És mégis megszüntették?

- Idén márciustól nem hallható többé! De, ha hozzáteszem. hogy  megszüntették a rádió kabarét, a Szabó-családot, Rapcsányi  László vallástörténeti műsorát, Sediánszky János Múzsák kertjét, Fodor Csilla nagycsaládosokról szóló műsorát, akkor elég jó „csapatban” vagyok. A közszolgálatiság egyre jobban kiszorul a Kossuth Rádióból/ már a neve is MR1 / helyét egyre inkább a kereskedelmi rádiókhoz hasonló parttalan műsorok veszik át.

- Összefoglalom: elkötelezted magad az egészségügyi tájékoztatásnak.

- Így igaz, az évtizednyi idő alatt kialakult egy nem eldobandó egészségügyi kapcsolatrendszerem, kórház igazgatókkal, orvosokkal. Erre építve másfél éve megalakítottam a Korkontroll Társaság nevű civil szervezetet.

- Segítőid voltak-e?

- Hogy mi legyen a feladata, a koncepciója, a stratégiája, hogy kikből álljon, azt végül is én dolgoztam ki. Az alakuló ülésen 47-en voltak olyanok, akik, ha úgy tetszik segítőim a mai napig.

- Azóta csak nőtt a szimpatizánsok száma. Rengeteg rendezvényt szerveztek, ahol több száz ember gyűlik össze. Ráadásul úgy mennek haza az érdeklődők, hogy tudják mennyi a koleszterin szintjük. És magukkal viszik a szlogent, hogy „Sohasem késő” új, egészségesebb életet kezdeni.

- Szeptember 8-án Gyomaendrődön  lesz a legközelebbi összejövetelünk, ahol kifejezetten arra „gyúrunk”, hogy a középpontba állítsuk az embert testestől lelkestől. Arra, hogy milyen fontos a pozitív gondolkodás, a gyógyulásba vetett hit, hogy mik az esélyei annak, aki feladja (például, ha rákos beteg) és milyen annak, aki kapaszkodik az életbe. Ezt követően ott leszünk a Dimenzió Egészségpénztár rendezvényén szeptember 22-én a Budaörsi Kamaraerdőben, ahol többek között bemutatjuk az életmentő kártyát. Októberben bemutatkozunk a Budapesti Iparkamara előtt, részben partnereket, részben tagokat tudunk majd ott toborozni.

- Fantasztikus energia ezeket megszervezni, és a helyszínen helytállni.

- És akkor még nem beszéltem a fantasztikus terveinkről.

 - Azonnal kezd el!

- Az eddigi műsorainkból, melyeket a Duna TV-n lehetett látni DVD-t készítünk, szeretnénk megjelenttetni a Korkontroll Füzeteket, továbbá együttműködési szerződést kötünk a most induló MÁRTA internetes televízióval.  A rádiós Hangos receptjeimet pedig szintén fel akarom tenni az internetes portálunkra.

- Ötlet gyárosként kitűnően szuperálsz. Mondd, vajon mikor fogod magad elégedettnek érezni?

- Soha! Én mindig újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé, a megvalósításukért meg buldog módjára küzdök. Aztán ha elérem,  egy űr keletkezik bennem, amit  csak a következő cél tud kitölteni.

- Akkor lennél boldog, ha az egész ország a tagságod lenne.

- Nem vagyok annyira mohó. Untig elég a 45 és 65 év közötti korosztály. Tehát nagyon szerényen beérem a 2,7 millióval is…

Bozsán Eta