Mit vizsgál a hatástani gyógyszerész?
jún
5
2009
Dr .Kolos Mária sokat tud a daganatos betegségekről és szereti a sárga rózsát.
A szakgyógyszerész asszonyt nem volt könnyű elérni. Hol egy sürgős tudományos konferencia megszervezése, hol egy személyes vidéki konzultáció állt az utunkba. Amikor végre „összejöttünk”, akkor is érződött hangjában az elfoglaltság és sietés vágya.
- Hova rohansz?
- Nehéz elmondani, az a baj, hogy jelenleg kevesen vagyunk a Merck Serono Onkológiai üzletágban. Nem egy feladatot látunk el, hanem párhuzamosan többet. Mindegyik nagy odafigyelést igényel. Amikor befejezem, illetve be soha nem tudom fejezni, csak pillanatnyilag abbahagyni a munkát, akkor meg rohanok az unokáimhoz. Ők segítenek abban, hogy mentálisan teljesen friss állapotban ugorjak majd neki a következő feladatoknak.
- Mi a dolga a hatástani szakgyógyszerésznek?
- Ez úgy néz ki, hogy elvégzi az ember az orvostudományi egyetem gyógyszerésztudományi karát. Nálunk tizenötféle szakvizsga lehetőség van. Én a gyógyszer hatástant választottam, ami azt vizsgálja, hogy melyik készítmény hogyan hat. Vagy: amikor több gyógyszert együtt kap az érintett beteg, mi az, ami erősíti, vagy gyengíti egymás hatását. Engem ez izgatott és izgat manapság is.
- Hány éve vagy izgalomban?
- 81-ben végeztem és 87-ben tettem szakvizsgát, szóval elég régen.
- Nagyon érzékeny területen kamatoztatod tudásod, hiszen a daganatos betegségek gyógyszer kutatásait az emberiség nagy része lélegzetvisszafojtva várja. Találkozol is a betegekkel?
- Találkozom, amikor egy-egy kórházba bemegyek. De sokan telefonon keresnek meg bennünket kérdéseikkel, hogy hol és hogyan juthatnak a gyógyszerhez. A kezelések mellékhatásainak kivédése is nagyon fontos számomra, hisz a beteg így tud a kezelések alatt igazán jó életminőségben élni. Amikor először találkoztam daganatos beteg gyerekkel, akkor még államvizsgás és kezdő anyuka voltam. A Tűzoltó utcai klinikán a saját szememmel láttam, hogy a gyerekek a kemoterápiás kezelések közben mennyire szenvednek a mellékhatásoktól, pl. a hányástól. Mostanság már ez nincs így, nem szenvednek a betegek a mellékhatásoktól annyira, nem úgy, mint 10-15 éve. Az is nagyon fontos, hogy pl. gyerekkori daganatok kb. 75 százalékban meggyógyulnak, és az időben felfedezett rák a felnőtteknél is meggyógyítható.
- Volt vagy van a családodban rákbeteg?
- Érzékenyen érint ez a kérdés. Édesapám nagyon hirtelen, olyan daganatos betegségben halt meg, amivel jelenleg foglalkozom: vastagbél daganatban. Gyakorlatilag semmilyen megelőző tünete volt, mint derült égből a villámcsapás úgy jött az akkor végzetes betegség.
- Azt mondod, hogy a szűrés mindent megold?
- Inkább azt, hogy sok mindent. Az időben történő felfedezés sokkal nagyobb esélyt ad a végleges gyógyuláshoz. Manapság a daganatos betegségek kezelése összehangolt team munkát igényel, amiben a háziorvos, a sebész, az onkológus, a sugárterapeuta és nem utolsó sorban a patológus vesz részt. A szakma azon vitatkozik, hogy mely korosztályt, melyik daganatféleséget és milyen módszerrel kéne szűrni. Ugyanis a szűrések érzékenysége, nagymértékben függ az alkalmazott módszertől, s az sem elhanyagolható kérdés, hogy ez mennyire elviselhető vizsgálat az egyén számára és nem utolsó sorban, hogy mennyibe kerül.
- Mit ajánlanál a barátnőidnek, ha észrevesznek valamit magukon?
- Azonnal menjenek orvoshoz, ha bármi olyant észlelnek, ami a normálistól eltér! Ide értem azt az „apróságot” is, ha mondjuk, megváltozik a széklet állapota, vagy ha dudor, elszíneződés jelentkezik a bőr felszínén. Egyébként a Rák Ligának van egy kiadványa, „A hét figyelmeztető jel”- című, amit már az iskolákban is kellene tanítani. A figyelem felkeltés és a tudatosság nagyon fontos.
- Kihez kell ilyenkor fordulni?
- Elsősorban a háziorvoshoz. Ezen kívül az Onkológiai Intézet mindenkit fogad és mindenkit megvizsgál, aki ilyen problémákkal jelentkezik náluk.
- Beszéljünk egy kicsit másról. Mit csinálsz, ha felborul a napirended?
- Az elején nehezebben viseltem ezt, ma már az a furcsa, ha azt tudom tenni, amit korábban elterveztem.
- Szerinted miért örülnek a nők - különösen tavasszal - a virágnak?
- Talán mert a frissesség és az élet jelképe. Jó érzés virágot kapni. A környezetem tudja, hogy én a sárga rózsát kedvelem.
- Van nyári terved?
- Annyit tudok, egy hétre mindenképpen elmennék egy meleg tengerparti helyre. Valószínűleg a görögországi szigetek egyikére, ha a gazdasági helyzet sem szól közbe. A többit az unokákkal töltöm, akik fizikailag ugyan elfárasztanak, de lelkemet és az agyamat helyre teszik.
- Mi a véleményed az őszinteségről?
- Az igazság az, hogy őszinte ember vagyok. A gyerekeimet is így neveltem. A munkám során gyakran tapasztalom, ha őszinte vagyok, a fejemre koppinthatnak. Fel kell mérni, hogyan tudja az ember az őszinteséget negatív esetben is érvényesíteni, hogyan tudja becsomagolni az őszinteséget.
- Hallom, hogy hobbid a konyhaművészet. Kiket etetsz? És mivel?
- A családot. Gyűjtöm a szakácskönyveket, de soha nem abból főzök. Különböző ötleteim jönnek. A fiam, amikor két éves volt, mellém állt és azt mondta, főzzünk. És lediktálta hogy vegyem elő a húst, fűszerezzem be, tegyek rá sót, borsot, szójaszószt, süssem ki, tegyek mellé ketchup-öt, csipkebogyólekvárt, őszibarackbefőttet, szórjam meg chilivel meg curyvel. Ezek az ízek így együtt nagyon finomak. A mai napig az egyik kedvencünk. A másik szüleményünk a paprikás krumpli leves, a hagymát kockára vágtuk a krumplit is kockára, és utána a ”göcsört” tésztát tettünk bele. Mai napig így hívjuk a házi tarhonyát.
- Mi lett a gyerekből , szakács?
- Nem közgazdász lesz.
- Hogy jöttél össze a Korkontroll Társasággal?
- Akkor kerültem veletek kapcsolatba, amikor az Onkológiai Intézet bevonásával szerveztetek egy nyíltt napot a lakosságnak , és ebben közreműködhettem. Közel áll a Társaság ahhoz a gondolkodáshoz, amit én magam is vallok. Csak felsőfokon, azaz „szuperlativuszokban” tudok arról beszélni, ahogyan egyes témákhoz viszonyulnak, vagy arról, hogy milyen remekül közelítik meg az egészségügyben nélkülözhetetlen felvilágosító munkát.
