Miért nem terjed az ige?
máj
26
2010
Ez a kérdés járt körbe egész nap a rendezvényen, melyet a Kor Kontroll Társaság és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet szervezett a VI. kerületi Eötvös 10-Kulturális Színtérben rengeteg érdeklődővel és a szívgyógyászok elit csapatával.
Már a bekonferálás is kedves volt. Bulla Bianka a rendezvény háziasszonya kikutatta, hogy miért rajzoljuk a szívünket szív-alakúnak. Mint mondta, az egyiptomiak bebalzsamozták szeretett krokodiljukat és ők látták ilyennek a szív alakját. Van még egy magyarázat, az uraknak ez tetszett jobban, hogy Aphrodité „hátsója”volt ilyen alakú.
Bár az asztalnál sokan ülnek, miután B. Király Györgyi hivatalosan is megnyitotta a rendezvényt, szólásra először a VI. kerületi polgármester Verók István emelkedett. Mint mondta: „Örülünk, hogy otthont adhatunk ennek az összejövetelnek. Kerületünkben rossz a levegő, és sok idős ember lakja. Sajnos a mozgást nem tudjuk számukra biztosítani.”
Az Egészség Napot ketten is moderálták, Györgyi átengedte a fél műsorvezetői titulusát dr. Ofner Péternek, a Kardiológiai Intézet főigazgatójának., aki indításképpen a következőket mondta:
- Amikor elvállaltuk, hogy részt veszünk ezen a programon, szemük előtt a prevenció lebegett. Évtizedek óta szembesülünk azzal, hogy a szívhalál fenyegető, mert hirtelen jön. Egyetlen módon tudunk változtatni, ha a betegséghez vezető úton javítunk. Ha megpróbáljuk elérni az embereket, ahogyan most is tesszük. Akkor kell orvoshoz fordulni, amikor még tünetmentesek vagyunk. Az orvosok feladata nem az, hogy „csak” a panaszok után menjenek, hanem az is, hogy a rizikófaktorokra hívják fel a figyelmet. Ha viszont már megvan a baj, mit tehetünk? Legfeljebb azt, hogy „Nem kéne, hogy így legyen!” Ebben persze óriási szerepe és felelőssége van a médiának, a politikának, az egészségügyi vezetésnek, a civil szervezeteknek, és legfőképpen nekünk , saját magunknak.
Kiderült, hogy minden harmadik embernek vagy magas a koleszterinje, vagy elhízott, vagy cukorbeteg. Winkler Gábor a Magyar Diabétesz Társaság elnöke szerint: - A lakosság mintegy 30 százaléka érintett a diabétesz-témában. Ez a hihetetlenül magas szám úgy jön ki, hogy mintegy félmillióra tehető azok száma, akiket már kezelnek. A többiek vagy tudnak róla, de még nem jelentkeztek a rendelőben, vagy nem tudnak róla. Jó hír, hogy 2011-12-től a szűrés szabad utat nyer!
Dr. Kiss Róbert Gábor a Magyar Kardiológiai Társaság főtitkára visszatért a szívhez:
- Legyen ez a nap itt a Terézvárosban egyfajta önkritika is. Magyarországon az a trend, hogy mi orvosok ülünk a rendelőkben és várjuk a betegeket. Szerintem ez helytelen attitüd. Minél több civil fórumon is hangsúlyoznunk kell, hogy egészség ügy nem létezik betegség-ügy. nélkül. Tudom, nehéz lemondani a pocakról, a távirányítóról, a pattogatott kukoricáról, pedig a szívünk ezt várja tőlünk. Meg azt, hogy utánozzuk a finneket, akik valóságos népmozgalmat indítottak a szívbetegsége ellen. Ránk is ránk férne!
Dr. Hódi Gabriella a Kardiológiai intézet munkatársa elmondta, hogy 5 éve országosan felkeresték a háziorvosokat és arra kérték őket, hogy a rizikófaktoros pácienseket küldjék el szűrésre. Kevesen mentek. „Talán az volt a baj, hogy az orvosok felöl közelítettük a témát.”
Farsang Csaba, a Magyar Hipertóniai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke egy kis közvéleménykutatást rendezett a jelenlevő nagyszámú közönség között. Azt kutatta, hogy mennyire vagyunk tisztában a vérnyomás mutatóival. Kézfelemeléssel, vagy bekiabálással lehetett állást foglani, hogy a 140-es eredmény magasnak számít-e. Az érdeklődő tömeg többnyire helyesen válaszolt, kivételt képzett a 139-es szám. Mint megtudtuk, ez csak a diabéteszeseknél számít soknak,náluk ugyanis arra kell törekedni, hogy 130 fölé ne menjen a vérnyomásuk. A kérdés-felelet folytatódott, most a só-fogyasztás mennyisége került terítékre. Kiderült, hogy a magyar lakosság 12-14 grammot fogyaszt, a helyes ½- illetve maximum 2 gramm helyett. Országos programot indítottak „Stop-só” címen. Sajnos az iskolákban nincs egészségóra. A médiában sem kapnak elég hangsúlyt, mert nincs, aki az ilyen műsorokat szponzorálná. Eközben Dániában, aki egészségtelen ételeket árul, még börtönbüntetést is kaphat.
Itt egy kis disputa következett a reklámok romboló hatásáról. B. Király Györgyi 16 éves fia – és kamasz kortársai- cola és hamburger mániájára hivatkozva a reklámok felelősségét ostorozta.
Az Országos Alapellátási Intézet főigazgató helyettese Füredi Gyula remek hozzászólásával gördítette tovább a szimpóziumnak is beillő eszmecserét:
- A háziorvosok szerepe nagyon fontos, személyes példát kell mutassanak. Ha kövérek és dohányoznak, megszünik a hitelességük. Ők azok, akik befolyásolni tudják a betegek szokásait. Remélem, mire nyugdíjba megyek – mondja – megélem, hogy a beteg maga kéri a szűrést.
A disputát dr. Andréka Péter a Kardiológiai Intézet főorvosa folytatta:
- A megelőzéssel kapcsolatban az jutott eszembe, bár ez másodlagosnak számít, hogy amikor már kialakult a szívinfarktus, akkor megpróbáljuk megelőzni a következőt. Akkor már nincs más lehetőségünk.
Ugyanezt hangsúlyozta dr. Ofner Péter:
- Amit mi teszünk, az már csak a jéghegy csúcsa. Bogyókban, receptekben, kúrákban gondolkozik az átlagember. Nem életmódban! Az üzenetek nem találnak célba. Miért nem terjed az ige?
Majd zárómondatnak beillő választ is adott rá:
- Az ige úgy terjed, hogy hiszünk.
Az előadás után szinte minden szinten pörgést láttam az Eötvös 10-ben. Az egyik teremben sajtótájékoztató volt, a másik kettőben kiállítók kavalkádja várta a nézőket. Lehetett stresszt, vércukrot méretni, de még biofizikai állapotfelmérést is választhattak az érdeklődők. Volt halsonka,se teljes kiőrlésű lisztből készült ostya is. Olyan tömeg volt, hogy egy gombostűt nem lehetett leejteni. Visszarohantam az előadóterembe pogácsával a kezembe. Ott Katus Attila aerobik világbajnok mozgatta meg a jónépet. A pogácsát eltüntettem és úgy tornáztam, ahogy Katus fütyült. Ez mind semmi, hiszen mellettem egy idős úr, aki mellett ott tétlenkedett a botja, hasonlóképpen nyújtotta a karját és még mosolygott is hozzá.
Sokunkhoz elért az „ige!”
Bozsán Eta
