Kint is lakik, bent is lakik
okt
5
2008
Nyári beszélgetés Oszvald Marikával
A Budapesti Operettszínház minden idők leghajlékonyabb, legjókedvűbb szubrettje még a telefont is mosolyogva veszi fel. A jóisten sok derűt is adott neki, nemcsak azt a fantasztikus képességet, hogy a színpad felett ha kell, repülni is tud. Nálánál sokkal súlyosabb partnereit veszi a hátára és kápráztatja el tehetségével a közönségét. Olyan nincs, hogy vastaps nélkül hagyja el a színpadot. Pedig Oszika (így hívják őt a kollegák), nemrég töltötte be az 55. életévét, melyből egyáltalán nem csinál titkot. Amikor erről kérdezem a világ legtermészetesebb hangján mondja:
- Ha az ember a lelkületét meg tudja őrizni, ha a világgal harmóniában marad, akkor nincs baj. Ezt pedig a legegyszerűbb dolog, hiszen ezek a kapaszkodók az élni akarásból fakadnak. A kor ellen nem lehet harcolni, ergo nem is érdemes. Csak annyit tudunk tenni, hogy megteszünk mindent az egészségért, mert ha az megmarad, akkor az idős kor gyönyörű tud lenni. Kellér Derzsőnek volt egy erről szóló konferansza, hogy mondjon valaki az öregkorból csak egy jó dolgot. Én mondok: ilyenkor már az a szép, hogy tele van az ember tapasztalattal, az évtizedek alatt felgyülemlett életerővel, amit igenis át lehet adni.
- Nem akarok udvarolni, de ma is úgy nézel ki, mint egy cserfes kislány.
- Ilyen az alkatom, a habitusom. Nem adom meg magam könnyen. Sőt, még sikerélményem is volt nemrégiben. Mentem az operett portásához, egy forgatásról estem be, a hajam másképpen volt fésülve. Megkérdeztem, hogy nem érkezett-e levele Oszvald Marikának. A portás rám nézett és azt kérdezte: „Nem az Oszvald Marikának a lánya tetszik lenni?”
- Ez aranyos. Ha jól tudom, Gödöllő és a belváros között ingázol évek óta.
- Erre lehet azt mondani, hogy kint is vagyok, bent is vagyok. Több mint tíz éve édesapámmal vettünk Gödöllőn egy telket, nekivágtunk az építkezésnek és mostanra már csak az öröm maradt. Legalábbis, ami a házat a kertet illeti. Sajnos apukám azóta elment közülünk, de kezének nyoma még ma is itt van. Több száz fát ültetett, van itt fenyő, juhar, nyír és tiszafa is.
- Bocs, de gyümölcsfák, sőt veteményes is van!
- Minden megterem! Még a kiwi is! Piacra nem kell mennem. Ezeket is édesapám ültette.
- Hogy telik a nyár?
- Istenien! Nem kellett elutaznom külföldre „nyaralni” és ez már önmagában jó! Nekem az a nyaralás, ha nem nyaralok. Ismerősökhöz, rokonokhoz néha lemegyek a Balatonra, ennyi. Egyébként pedig bőven vannak fellépéseim, melyek utazással járnak. Többször voltam Nyíregyházán, Hódmezővásárhelyen, Szegeden fellépni.
- És mit hoz az ősz?
- A faleveleken kívül? Augusztus 20-án Hódmezővásárhelyen egy operett-musical gálaműsorral lép fel a színház. Aztán a repertoáron lévő darabok felújítási próbái következnek. Úgymint a Mágnás Miska, a Mária főhadnagy, a Bőregér, a Csókos asszony és egy gála műsor. Készül a színház szeptember 22-re is, amikor egy nagyszabású jótékonysági koncertet adunk. Ennek az a célja, hogy a bevételből egy Kálmán Imre szobrot tudjon a színház készíttetni, melynek felállítására a bejáratnál kerül majd sor. Valamikor október tájékán pedig Izraelbe utazunk egy gálaműsorral.
- Akkor minden rendben!?
- Abszolút! Ha mosolyog az ember, az élet visszamosolyog rá…
Bozsán Eta
