„Imádom a színházat!”
okt
11
2008
Messziről kezdem a doktor úrral a beszélgetést. Az érdekelt, hogy honnan és hogyan jutott el oda, hogy ma a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika kemoterápiás részleg vezetője lett.
- Mikor döntötte el, hogy orvos lesz?
- Talán a gimnáziumi évekre tehető. Bár édesapám mérnök volt, és szívesen terelgetett volna a saját szakterülete felé. Azért annak örülök, hogy a testvérem nagyon is meghallotta a szavát, Dr. Szűcs András mérnök lett.
- Egyetemi éveit Pécsett töltötte.
- Még ma is sokszor gondolok azokra az évekre. Olyan közvetlenek, olyan kedvesek voltak a pécsi emberek, és ez annyira hatott rám, hogy magamba zártam ezt a stílust. Remélem a környezetem is így gondolja ezt. Különösen a hallgatóimra gondolok, akikhez csak ezzel a nyíltsággal tudom közelebb vinni az urológiát Az egyetem évei alatt még további tájegységet is megismertem, lakóival együtt, hiszen a Zalaegerszegi Kórházban voltam „cselédkönyves”.
- Egyszer mégiscsak visszajött a fővárosba.
- Talán már hiányzott egy kicsit Budapest. Szerencsém volt, hogy ha nem is rögtön, de klinikai státuszba kerültem. Akkorra már kristálytiszta volt, hogy olyan szeletét választom az orvostudománynak, ami viszonylag kis területet ölel fel és nemcsak elméleti tudomány. Ez az urológia. Mint tudjuk, előbb-utóbb mindenkinek urológushoz kell fordulnia.
- Nemzetközi összehasonlításban hogy áll nálunk az urológia?
- Nemrég jöttem meg Berlinből egy kongresszusról, ahol elhangzott, hogy az urológusok idejének 60 százalékát daganatos betegek kötik le. Nálunk most a férfiak átlagéletkora 65 körül van, azt reméljük, hogy ez az évszám kitolódhat. A prosztatadaganat olyan népbetegség lett, melyet szűrővizsgálatok bevezetésével jobban ki lehetne szűrni. Minél korábbi stádiumban észleljük, annál jobban tudjuk gyógyítani.
- Gondolom ezzel összefüggő, hogy kapcsolatba került a Kor Kontroll Társasággal.
- Így igaz. A Kor Kontroll Társaságnak az urológiai referense dr. Romics Imre professzor úr, a Klinika vezetője, akinek minden szempontból hálával tartozom. Tulajdonképpen ő és B. Király Györgyi kezdtek építeni kapcsolatot, barátságot. A professzor úr egy idő után engem is bevitt a körbe, ahol már néhányszor előadást tartottam. A céljaink közösek, hiszen aki kontrollálja a korából eredő bajait, abban az urológiai elváltozások biztosan benne vannak.
- Vannak kedvenc időtöltései?
- Ha eljutok, ilyen az uszoda, szerencsére vannak már olyanok, amelyek este 10-ig nyitva tartanak. Azelőtt teniszeztem, de ma már nincs rá idő, energia. Ezen kívül nagyon szeretem a régi órákat, van is belőle egy kis gyűjteményem. Ha időm engedi, pepecselek velük, rendezgetem, állítgatom őket, és egy kis hangulatot lopok a múltszázad nyugalmából. Ugyanezt mondhatom el a festményekről is. Jó lenne ez utóbbihoz több hozzáértés, de szakértelem nélkül is ugyanazt az érzést váltják ki belőlem: vonzódom a hangulatukhoz. De van még egy kedvencem! És ez a színház. Imádom! Jó lenne gyakrabban menni. Ez az imádat lehet, hogy onnan ered, hogy édesapám gimnáziumi társa volt Mensáros László, aki sokszor járt nálunk. Még olyan is volt, hogy Tolnay Klárival is szóba elegyedtem. Ezek a kamaszkori találkozások meghatározóak voltak. Olyan mondatokra emlékszem, hogy „ha nincs a cipőd kitisztítva, ha nem ragyog fényesen, meg ne próbálj színházba menni!
- Mit látott legutóbb?
- A Madách Színházban a Producereket. Tudja nekem a színházba menés ünnep, és nem szeretek a Klinikáról beesni. Úgy érdemes odamenni, ha az ember megadja a módját és ideje van testileg-lelkileg felkészülnie a csodaváró-estre.
Bozsán Eta
