Hol dalol, hol futballozik
febr
2
2008
Hevesi Tamás
Ezt egy életen át kell játszani! Tamás a dalaival már régóta belopta magát a szívembe. Tetszik, ahogy humort csempész a szövegekbe. Egy másik dal, meg azért olyan kedves, mert mint énekli: „Színház az egész világ!” Most éppen autójában ül, Fehérvárról érkezik Budapest felé.
- Mit csinált ott? Fellépése volt?
- Nem egy cukorbeteg program zászlóvivője vagyok. „Egészségesebben az egészségeseknél” a jelszavunk. Így kerültem kapcsolatba a Kor Kontroll Társasággal is, amikor Györgyi elhívott a Pallas Páholyba. Járjuk az országot, városról-városra tartunk előadásokat. Vannak köztünk orvosok, diabetológusok, én pedig, mint érintett a mozgalom egyik rugója vagyok.
- Nagyon érdekes, sőt nem mindennapi, ahogy felvállalja a betegségét. Mióta cukros?
- 21 esztendeje és gyakorlatilag rögtön inzulinra állítottak.
- Mivel tudja segíteni az embereket?
-Ma már azért más cukorbetegnek lenni, mint mondjuk 10 vagy 40 éve! Létezik egy modern inzulinterápia, van inzulin pumpa. Fantasztikus készülékek és tű áll rendelkezésünkre. Sok olyan dolog van, amit azelőtt elképzelni sem lehetett. Ma már mobil telefonálunk és nem várjuk a vonalas telefon búgó hangját. Szóval az a lényeg, hogy az érintetteknek ugyan állandó harc, de ha elsajátítják a teendőket, akkor viszonylag egyensúlyban lehet maradni. Ez egy olyan betegség, ahol az embernek saját orvosának kell lennie. Az orvos ugyanis csak akkor tud segíteni, ha éppen nála vagyunk. Ahogy kitesszük a lábunkat, nekünk kell összegezni, és helyesen dönteni. Mármint abban, hogy mikor mennyi inzulint adunk, illetve mikor mit és mennyit eszünk.
- Ezzel azt is mondja, hogy az Ön cukra állandó egyensúlyban van?
- Ilyen nincs! Természetesen vannak kilengések, de az átlagom 7 mmoll fölé nem nagyon emelkedik. Eléggé aktívan sportolok, magam is futballozom, ugyanakkor edző is vagyok. Jelenleg a labdarugó edzői egyetemre járok. Mindeközben vegetáriánus lettem, állati zsiradékot nem fogyasztok. Imádom a zöldséget, a gyümölcsöt. Főleg a grillezett, vagy a hirtelen sült dolgokat szeretem, nagy híve lettem a Délkelet-Ázsiai, az indiai ételeknek.
- A szememben Ön egy csoda. Gondolom, soha nem hágja át a szabályokat?
- De, áthágom! A tengerparton én megeszem a fagyit, igaz előtte nem feledkezem meg, hogy néhány egységgel több inzulint adjak be.
- Mit tanácsol még?
- Azt, hogy nagyon gyakran kell mérni a vércukrot, mert ha „felszalad” és huzamosan ott tartózkodik, akkor roncsoló hatású. Olyankor kapnak utat a szövődmények.
- És a zenész mit szól ehhez?
- Hosszú ideje készülök az új lemezemmel, elég jól haladok. Idén szerettem volna megjelentetni, de ha nem sikerül, akkor jövő év elején már biztosan. Sokat koncertezem, sok felkérésnek teszek eleget. Ez lesz a 6. szólólemezem. És bár az újságok nem írnak rólam, a tévében nem velem beszélgetnek reggelenként a világban tudnak rólam.
- Biztosan jó menedzsere van.
- Olyanom nincs. Nem szoktam árulni magam. Ezzel együtt meghívásaim vannak Ausztráliába, Kambodzsába, Thaiföldre, Vietnamba. Ez még az idén lesz, jövőre pedig Amerikába megyek.
- Hogy néz ki egy ilyen est?
- Másfél két óra teljesen egyedül a színpadon. Ahol zongorázom, gitározok, énekelek, mindezt nagyon sok show-elemmel.
- Csupa tengert érintő ország. Úszni is szokott ilyenkor? Nem fél, hogy a fizikai mozgásban lemegy a vércukra?
- Nem félek, ismerem magamat. Imádom a tengert, ki sem tudnám hagyni az úszást! Az életrajzomban biztosan elírtak valamit, mert én a trópusokon érzem otthon magam.
Bozsán Eta
