Kor Kontroll TarsasagAz egészségtudatos életért!

A Diabetes Világnap témái között szerepelt már a veseérintettség, a szem illetve a szív elváltozásai; idén a lábápolás lesz a vezető motívum, a tavalyi évben az elhízást vették górcső alá. Most rajtunk a sor: beszéljünk a cukorbetegségről!

A World Health Organization (WHO) adatai szerint világszerte 171 millió ember szenved cukorbetegségben, és előrejelzéseik szerint 2030-ra ez a szám megduplázódhat, elérheti a 366 milliót. Magyarországon legalább 300 ezer beteget tartanak nyilván. A diabetes a negyedik leggyakoribb halálok a nyugati társadalom legtöbb országában. A diabeteses szívbetegség és a stroke miatt a halálozás gyakorisága egyre nő. A szerzett vakság és a veseelégtelenség nagyobb részéért is a cukorbetegség tehető felelőssé. A betegek 15-40-szer gyakrabban esnek át alsó végtagi amputáción, mint a normál népesség. A veszélyeztetettség tehát széleskörű, és a szakemberek szerint jelentős eredményt csak nemzetközi összefogással lehet elérni.

Az elhízás és a 2. típusú diabetes kéz a kézben fenyegetik a Föld szinte minden országának egészségét. Ma már 1.7 milliárdan érintettek valamilyen túlsúlyhoz köthető megbetegedésben, mint a diabetes vagy a szívbetegség. A gyermekek és a serdülők egyre nagyobb arányú elhízása okozza ennél a korcsoportnál a növekvő számban diagnosztizált 2. típusú diabetest, amely eddig leggyakrabban a felnőtteknél fordult elő. A szakorvosok üzenete egyszerű: az életmódváltás, amelynek két vezető faktora az egészséges étkezés és a rendszeres mozgás, késleltetheti, sőt, bizonyos esetekben meg is előzheti a cukorbetegség kialakulását. A testsúlycsökkentés emellett az igen gyakori szövődmények fellépésének megelőzésére is jó hatással van. Becslések szerint a testsúly normális szinten tartásával a felnőttkori 2. típusú cukorbetegségnek legalább a fele megelőzhető lenne.
A magyarországi cukorbetegek helyzetéről Dr. Tabák Ádám belgyógyász-diabetológust, a Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikájának orvosát kérdeztük.

Kérdés: A WHO adatai szerint hazánkban a diabeteses betegek becsült száma 300.000 körül van. Nekem ez kevésnek tűnik...
Dr. Tabák Ádám: Megdöbbentőnek tűnhet a tény, de ha alaposan körülnézünk a kórházi osztályokon, kiderül, hogy a belgyógyászatra felvett betegek 15-25%-a cukorbeteg. A Magyar Diabétesz Társaság becslése szerint - ha elfogadjuk a világtrendeket - akkor biztos, hogy nőtt a cukorbetegek száma. A 300.000 fő inkább az ismert diabeteses betegek száma, ami a WHO adatai szerint az összes esetszámnak csak a felét jelenti.
A kórismeret felállításával kapcsolatban fontos megemlítenem, hogy a betegek jelentős részénél a cukorbetegséget nem lehet csak éhgyomri vérkép alapján diagnosztizálni. A cukorterheléses vizsgálat bevezetése az 1980-as évektől a diabetes kórisméjének jelentős emelkedését eredményezte. A diagnózis felállításának kritériumai is változtak, amitől szintén növekszik a cukorbetegek száma. Egy másik lényeges ok, ami miatt egyre több a cukorbetegek száma, hogy a fejlett országokban az emberek átlagéletkora jóval magasabb.

Kérdés: Ezek szerint nem mondhatjuk azt, hogy a diabetes előfordulásának ilyen erős növekedése kizárólag az elhízással hozható összefüggésbe.
Dr. Tabák Ádám: Az elhízás és a mozgásszegény életmód kétségtelenül az egyik legjelentősebb kockázati tényezőnek számít. Ezt olyan vizsgálatokkal bizonyították, amelyek a cukorbetegség kialakulását és a tévé előtt töltött órák kapcsolatát elemezték.
Úgy gondoljuk, hogy a diabetes kialakulásának kockázati tényezői közül az elhízás a legfontosabb. Az életkort - ami jelentős szerepet játszik a cukorbetegségben - nem tudjuk befolyásolni. A dohányzásról, az alkoholfogyasztásról valamelyest - de a gyakorlatban kevés sikerrel - talán le lehet beszélni a betegeket. A túlsúly viszont egyértelműen a befolyásolható kockázati tényezők közé tartozik.

Kérdés: Milyen módszerekkel lehet befolyásolni a diabeteses betegek életmódját?
Dr. Tabák Ádám: Megpróbáljuk elérni, hogy betegeink - a diabetestől akár függetlenül - tartsák be azokat az egészséges életmódra vonatkozó szabályokat, amelyeket az ÁNTSZ által kiadott táplálkozási ajánlások tartalmaznak. Ezek részét képezi a megfelelő mennyiségű kalóriabevitel, az adott összetételű táplálkozás, lehetőleg több, kisebb étkezésre bontva. Ha valaki olyan orvos vagy dietetikus látókörébe kerül, aki ráveszi arra, hogy tartsa ezeket a szabályokat, akkor ez önmagában akár évekkel kitolja a cukorbetegség kialakulását. Ennek azért van hatalmas jelentősége, mert ha a diabetes diagnózisa fiatal korban születik, 20-25 évvel rövidítheti meg a várható élettartamot. Ha a kórisme felállítását sikerül 50 évről 70 éves korra kitolnunk, akkor a várható élettartam 5-10 évvel vagy ennél is kevesebbel csökken.

Kérdés: A Diabetes Világnap kapcsán egy idős hölgy elmondta, hogy évekig rendszeresen mérték a vércukorszintjét, és nem találtak eltérést, a férje halála utáni vizsgálatok azonban már igazolták a cukorbetegség meglétét. Vannak-e olyan vizsgálati adatok, felmérések, amelyek arra utalnának, hogy a betegségnek pszichoszomatikus tényezői is vannak? Előfordulhat-e, hogy egy komoly stresszhelyzet során manifesztálódik a betegség?
Dr. Tabák Ádám: Egyértelmű adat nincs arra vonatkozóan, hogy a cukorbetegség kialakulása összefüggne a stressz szituációkkal, bár kétségtelen, hogy negatív életeseményeket követően a betegek kénytelenek nagyobb adag inzulint - akár az előírt adag kétszeresét is - használni. Azt tehát elmondhatjuk, hogy bizonyos élethelyzetek - haláleset, depresszió - hajlamosítanak arra, hogy a vércukor értékek rosszabbodjanak. Sok esetben azonban arról van szó, hogy a beteget egy családi tragédia készteti arra, hogy elmenjen a szűrésre, és ekkor derül fény az esetleges cukorbetegségre.

Kérdés: A diabetes önmagában is egy kezelhető, de gyógyíthatatlan betegség. Azonban kísérőbetegségként még veszélyesebb lehet.
Dr. Tabák Ádám: Igen, orvosi szempontból szinte mindegy, hogy mitől magas valakinek a vércukorszintje; ha magas, az mindenképpen rizikófaktornak számít. A szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát a duplájára, fiatalabbaknál a négyszeresére növeli. Az érelmeszesedés, a veseelégtelenség, az alsó végtagi amputáció kialakulásának esélyét akár hússzorosára is emelheti. Gyakorlatilag, ha a cukorbetegséget, mint háttérbetegséget is figyelembe vesszük, akkor az összes halálozásnak legalább 20-40%-ért felelős.
Fontosnak tartjuk ezért a betegek minél hatékonyabb szűrését. Ennek egyik lehetősége a várandós kismamák között végzett szűrés. A gesztációs - terhességi - diabeteses nők a cukorbetegek 5%-át teszik ki, és noha ez az állapot a gyermek születésekor megszűnhet, nagy eséllyel alakul ki náluk cukorbetegség a terhességet követő 5-8 évben. Az ő szűrésük remek lehetőség arra, hogy diétával, és egészséges életmódra való neveléssel csökkentsük a betegség újbóli megjelenésének esélyét.

Kérdés: Milyen a diabeteses betegek tájékozottsága betegségüket és annak szövődményeit illetően?
Dr. Tabák Ádám: Sajnos előfordul, hogy hozzánk már a betegség súlyos stádiumában, kialakult veseelégtelenséggel vagy végtagi amputáció kapcsán kerül a beteg, és csak ekkor derül ki, hogy állapotának hátterében cukorbetegség áll. Komoly gondot jelent, hogy az esetek nagy részében a betegek nem fogadják el, hogy a diabetes - az a betegség, amelynek nincsenek tünetei, nem okoz panaszt, fájdalmat - súlyos, életet veszélyeztető állapotot hozhat létre. Noha a betegek hatékonyan tudnának védekezni a szövődmények ellen, lévén alapos képzést kapnak a betegség hátterét illetően, ez ritkán történik meg. A szövődmények kialakulása és azok kezelése ezen túl nemcsak a betegnek jelent megpróbáltatást, de felesleges és súlyos terheket ró az egészségügyi rendszerre is.

Kérdés: Milyen rendszeresen kell részt vennie a betegnek diabetológiai vizsgálaton, hogy idejében fény derüljön a kezdődő szövődményes elváltozásokra?
Dr. Tabák Ádám: Általában annak a betegnek, akinek a vérnyomása élettani határok között mozog, és vérzsír-értékei megfelelőek, elegendő háromhavonta elmennie ellenőrzésre, ha azonban ezeket a célértékeket nem sikerült elérni, akkor ennél gyakrabban, havonta-kéthavonta kell megjelennie a vizsgálaton. Fontos tudni, hogy ezek a célértékeket nagyon szigorúan vesszük. A vércukor célértékek gyakorlatilag megfelelnek az egészséges emberek élettani értékeinek, amely éhgyomorra 6 mmol/l, étkezés után 8 mmol/l alatti vércukorértéket jelent. Ugyanígy a vérnyomásnál a betegek által elfogadhatónak tartott 160/90 Hgmm érték már meglehetősen túlhaladottnak számít, a diabeteses betegnél 130/80 Hgmm alatti értéket kell elérnünk minden esetben.

Kérdés: Megváltozik-e a betegek hozzáállása a diabeteshez, ha át kell térniük az inzulinos kezelésre? Gyakrabban járnak-e ellenőrzésre, jobban vigyáznak-e testsúlyukra, és hamarabb jelentkeznek-e orvosuknál, ha új tünetet észlelnek?
Dr. Tabák Ádám: Az inzulin kezelés elkezdése elég jelentős harc a beteggel, igen nehéz rávenni őket a váltásra. A legtöbb félelem az esetleges hízással kapcsolatos, amelynek a szakirodalom szerint van is némi alapja, viszont a vércukor kontroll alatt tartása jóval nagyobb előnyökkel jár, mint egy minimális súlyfölösleg felvétele. Úgy tűnik azonban, hogy megfelelő oktatással ez a mellékhatás elkerülhető. Amikor azonban megnyerjük ezt a csatát, akkor általában a beteg együttműködése is egy magasabb szintre lép. Ezek a betegek megértik, hogy a diabetes adott stádiumában a szövődmények megelőzésének egyetlen lehetséges módja az inzulinnal történő kezelés. Fontos megjegyezni, hogy a korán elkezdett inzulinkezelés sokkal hatásosabb, mint a háromhavonta módosított, tablettákkal történő kezelés.

Kérdés: A Diabetes Világnap következő témája a lábápolás. Milyen tanácsokkal tud szolgálni ebben a kérdésben a cukorbetegeknek?
Dr. Tabák Ádám: A legfontosabb tényezőnek tartom, hogy a beteg rendszeresen nézze a lábát. Ha a pocakja vagy mozgásszervi megbetegedés miatt ő nem látja, akkor meg kell kérnie valakit, hogy minden fürdés után ellenőrizze lábának állapotát. A bőrkeményedéseket, a lábköröm benövéseit mindig szakemberrel, gyógypedikűrössel kell kezeltetni.

Ha bármilyen fertőzéses tünetet vagy gombás elváltozást észlel, elengedhetetlen a gondos kivizsgálás és a kezelés, abban az esetben is, ha esetleg évekig kell gyógyszereket szednie. A sebgyógyulás a cukorbetegeknél kimutathatóan rossz, hiszen az immunrendszer működése nem olyan, mint az egészséges embereknél, tehát nagyon fontos feladatnak tartjuk azt, hogy tünetmentesség esetén is évente legalább egyszer szakorvos nézze meg a diabeteses beteg lábát. Ha a betegnek panasza van, fáj a lába, akkor ennél gyakrabban van szükség a vizsgálatra: meg kell nézni, hogy az erek megfelelően pulzálnak-e a lábon, vagy fellépett-e érzéskiesés. Ha ez utóbbit észleljük - a kórképet neuropátiás lábnak hívjuk -, újra kell gondolnunk a beteg vércukrának és vérnyomásának beállítását, illetve bizonyos vitamin-komplexek adásával jelentős mértékben javíthatjuk a tüneteket. Fontos megemlíteni, hogy a cukorbetegség idegi szövődményei nem csak a jellegzetes fájdalmat takarják, hanem a láb érzéketlenségét is. Ennek sokkal nagyobb a veszélye sérülés esetén, mert a beteg nem érzi meg azt a kis ütést, szúrás, bőrsérülést, amelynek fekély lehet a következménye. Ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy akkor jó a kezelés, ha a betegnek elkezdett fájni a lába.
A betegek neuropátiás lábának gyakori szövődménye, hogy a bőr kiszárad, hiszen az izzadás nem olyan, mint az egészséges lábakon. Ennek a problémának a kezelésére zsírozó kenőcsöket szoktunk javasolni, illetve ma már több helyen is lehetőség van a cukorbetegek részére kialakított gyógycipő elkészítésére. Ennek az a jellegzetessége, hogy egy nyomási térkép felállítása után a cipőtalpat vagy a betétet úgy alakítják ki, hogy a nyomás ne okozzon fekélyt a lábon.

Forrás: www.hazipatika.com